Közel négy hónapja kezdte meg Törökország Rojava elleni offenzíváját, a Béke Forrása hadműveletet. A törökök és törökökhöz köthető egységek a „biztonságos zóna” megteremtésének jelszava alatt fosztogatásokba és etnikai tisztogatásokba kezdtek.
Az év második felének tüntetési hullámai arra utalnak, hogy a kapitalizmus után végre az antikapitalizmus is globalizálódik.
Antonio Guterres főtitkár és menekültekkel foglalkozó szervezetek sem látják rózsásnak a helyzetet.
Akkor 124.000 ember érkezett hozzájuk, jövőre százezret várnak.
Koporsóval vonultak az Oktogonról a török nagykövetség elé a tüntetők a több mint két hónapja folyó Észak-Szíriai harcok áldozataira emlékezve.
A kurdoknak nem csak akkor van ránk szüksége, amikor Erdogánt kell elküldeni a fenébe.
Nyolc hete jelentette be az amerikai csapatok kivonását Észak-Szíriából Donald Trump. A finoman szólva is megkérdőjelezhető döntés már most jól láthatóan szörnyű következményekkel járt.
Ezekre az eseményekre igenis úgy kell tekintenünk, mint a saját ügyünkre, saját történelmünk egy fejezetére.
A költő úgy halt meg, ahogyan élt, a fasizmus ellen küzdve, tiszta erkölcscsel. Az, ami ellen harcolt, viszont velünk él.
A Rojáváról baloldalon kialakult képet fontos árnyalni: miközben valóban egy sajátos zöld-baloldali ideológia tükröződik politikai szervezetének alapelveiben, az, hogy „társadalmi forradalom” zajlott volna le Észak-Szíriában, erős túlzás
