Rendszerváltáskori párhuzamok uralták a tömeges megfigyelés elleni ellenzéki tüntetést
A beszédekből nem maradhatott ki az előválasztáson és a választáson való részvételre való buzdítás sem.
A beszédekből nem maradhatott ki az előválasztáson és a választáson való részvételre való buzdítás sem.
Az államszocializmust nem értjük, pedig értékes tapasztalatokat hordoz.
Amit elmondandó vagyok, nem „igazabb” vagy „hitelesebb” annál, ahogyan Ferge Zsuzsa visszaidézi a 80-as évtizedet. Legfeljebb bizonyos részletekre másképp emlékszem.
30 évvel ezelőtt példátlan halálozási válság sújtotta Kelet-Európát, amikor a volt szocialista országok áttértek a kapitalizmusra, előrevetítve a mai amerikai munkásosztályt tizedelő reménytelenség okozta halálozási járványt.
Mi nem volt ez a rendszer, és mi volt? A bal- és jobboldali megközelítések mellett sorra vesszük történelmi örökségét, valamint azt is körbejárjuk, hogyan gondolható tovább és hogy mi is az az újszocializmus.
A rendszerváltás mára elfeledett antikapitalista mozgalmának tagja, a rendszerkritikus Eszmélet főszerkesztője, majd három miniszterelnök gazdasági tanácsadója, 2010-től válságkezelő munkaügyi és szociálpolitikai uniós biztos. Életútinterjú.
Ha a későn születettek nemzedékei a gyilkos vakhitekhez és gyanúperekhez, bűnökhöz és bűnhődésekhez, árulásokhoz és bukásokhoz akár leegyszerűsítő megvetéssel, akár ügyetlen tapintattal közelítenek, akkor mire juthatnak e történeteknek a megértésében?
Szembetűnő, hogy a NER megítélése mennyit romlott alig két év alatt a demokrácia állapota szempontjából. Ezzel párhuzamosan nőtt az első Orbán-kormány iránti nosztalgia a magyarok körében.
A rendszerváltás utáni első szabadon választott parlament megalakulására emlékezett.
Az első választási nap évfordulója csak holmi ünnepélyes örömködésre kínál alkalmat, a második nap ellenben rákényszerít, hogy felidézzük hajdani csalódásunkat és azokat a töprengéseket is, amelyek a csalódást követték.