Ha nem is országos szinten, de Budapesttel Karácsony Gergely példát tudna mutatni politikustársainak, hogy a cigányság melletti kiállás nem egy politikailag „rossz húzás”, hanem társadalmi kötelezettség.
Márki-Zay Péter nem tudott – és láthatóan nem is akart – kitörni a paternalista fogalomkörből, ragaszkodott ahhoz, hogy kell valaki, aki segíti a mélyszegénységben élő embereket, valaki, aki garanciát vállal értük, aki gondoskodik róluk, és „felemeli” őket, aki példaképeket állít eléjük.
A helyi kapcsolatokon túl erősen kell építeni a már meglévő közösségekre, mert egy ilyen kiábrándult és apolitikus közegben a rokoni és egyéb informális szálak a szokásosnál is nagyobb mozgósító erővel bírnak.
Akkor válik közösségivé egy választási kampány, ha a szervezet a program kialakításába is bevonja az embereket, ami lehetőséget ad nemcsak a bázis növelésére, hanem a közös prioritások, igények megfogalmazására, elmélyítésére is.
A nyugati járványvédekezés hiányosságának okait a képviseletiség válságában érdemes keresni.
A társadalmi változásért küzdeni olyan, mint futballozni. Az idő nagy részében futunk az események után, néha helyzetbe kerülünk, és nagy ritkán sikerül kapura lőni. De a választás olyan „helyzet”, amit nem érdemes kihagyni a civil szerveződéseknek sem
Ha a társadalom jelentős részét kirekesztjük a szavazati jogból, akkor azzal a demokráciát magát is korlátozzuk.
Születésem óta Budapesten élek. Most lesz először alkalmam, hogy immár választópolgárként beleszólhatok a városom közügyeibe.
