A spanyolországi választás első számú tétje az volt, hogy folytatódhat-e a miniszterelnök Pedro Sánchez sikerszériája, és a szocialista pártnak sikerül-e felzárkóznia a konzervatív Néppárt néhány hónapja még behozhatatlannak tűnő előnye ellenére.
A jobboldalnak nincs módja a kormányalakításra, a baloldal a katalán függetlenségpártiak 7 képviselőjére van utalva.
A spanyol nemzetállamtól elszakadni kívánó katalánokat annak ellenére részesítette kegyelemben a baloldali kormány, hogy az ország egy nacionalista hullámon megy keresztül.
A javaslat kedvezményezettjei azok lennének, akik nem tudják kifizetni a lakbéreiket a munkahely elvesztése, a munkaidő csökkentése vagy a gondoskodási feladatok ellátása miatt.
Nyolc hónapnyi huzavona utána eldőlt: a Franco-éra óta először lesz koalíciós kormányzás.
Az április óta tartó patthelyzeten akartak változtatni a spanyol szavazók, úgy tűnik nem sikerült.
Helyszíni sajtóbeszámolók szerint a diktátor holttestének átszállítását ellenző tiltakozók jelentek meg a temető közelében, egyebek mellett „Franco él” feliratú transzparenssel és francóista zászlókkal.
A játszma a kezdetektől nem igazán arról szólt, milyen politikákra lenne szüksége az országnak. Hanem arról, hogy beadja-e a derekát a PSOE, vagy sikerül-e megtörni a Podemost.
Ha a következő 2 hónapban nem tudnak egyezségre jutni, november 10-én új választások jöhetnek. Bár a felek egymásra mutogatnak, a szocialista párt bizonyosan nem erőltette meg magát a kompromisszum érdekében.
A baloldali Chicken Game akár új választásokat is hozhat Spanyolországban.