Tanévnyitó tézisek azoknak, akik mostanában olyan marhára büszkék saját iskolázottságukra, és azoknak is, akik épp eléggé „iskolázatlanok” ahhoz, hogy értsék: a társadalomnak nem még több iskolázásra van szüksége, hanem az iskolának egy radikálisan másik társadalomra
Az intézményesített nevelés története épp a tekintetben a legszövevényesebb, hogy milyen mélyen és szorosan összefonódik a felvilágosodás után sajátosan új arcot öltő más fegyelmező intézmények, apparátusok történetével.
Tanévnyitó tézisek azoknak, akik mostanában olyan marhára büszkék saját iskolázottságukra, és azoknak is, akik épp eléggé „iskolázatlanok” ahhoz, hogy értsék: a társadalomnak nem még több iskolázásra van szüksége, hanem az iskolának egy radikálisan másik társadalomra.
Milyen pedagógusokra lenne szükség ahhoz, hogy az iskola az emancipáció táptalaja legyen? Tanárképzés a kutató-oktató szemével: Nahalka Istvánnal beszélgettünk.
Hogyan tehet az iskola egy egyenlőbb társadalomért?
Főképp a szakképzésbe csáítják át őket, ahol kiszámíthatóbbak a munkaterhek és egy kicsit jobb a fizetés is.
Az oktatás nem verseny, nem egy „teljesítendő” dolog. A neoliberális egyetemek fegyelmezésével, büntetésével szembe lehet szállni.
A tanárhiány csak a jéghegy csúcsa.
De a biztos megélhetéshez még ez is kevés lenne.
Nem a szegények, elnyomottak felzárkóztatásra, nem valamiféle elitcserére van szükség, hanem e kettősség, az alá-fölérendelt viszonyok megtörésére. Ne alkossuk újra az oktatásban annak a rendszernek a gyakorlatait, ami ellenünk létezik.