Bátor, elszánt roma nők megtörik a csendet: kiszolgáltatottság és erőszak a szülőszobában
A társadalomnak fel kell ismernie az erőszak és diszkrimináció jeleit, és aktívan hozzá kell járulnia az ilyen esetek megelőzéséhez és kezeléséhez.
A társadalomnak fel kell ismernie az erőszak és diszkrimináció jeleit, és aktívan hozzá kell járulnia az ilyen esetek megelőzéséhez és kezeléséhez.
A boszorkányüldözés elpusztította a női gyakorlatok, a kollektív kapcsolatok és tudásrendszerek egész világát, amelyek a nők erejének alapját képezték a kapitalizmus előtti Európában. A vereségből a nőiség új modellje bontakozott ki.
A gyilkos burkolt mosdatása helyett azt kellene kimondani: nem Petrán múlt.
Ugyanazokat a többségi előítéleteken alapuló ideákat halljuk, látjuk, olvassuk vissza még mindig, évszázadok óta.
Ezt a cikket könnyen érthető formában írom.
A társadalmi konszenzus szerint a szülésben csak annyi a lényeg, hogy a gyerek egészséges legyen, és életben maradjon az anyja is. Az anyaságról, az anyává válás átmeneti rítusáról, a szülésről egy ideje nem szokás beszélni.
A boszorkányság minden nő öröksége, de ahhoz, hogy megértsük azt a nőgyűlöletet, ami a mai napig meghatározza a patriarchális intézmények gyakorlatait és a férfi-női viszonyokat, emlékeznünk kell a boszorkányüldözések alatt elkövetett nők elleni erőszakra.
Létezik-e egy olyan közös feminista minimum, amiben minden nő, jöjjön bármely politikai táborból, vagy legyen bármilyen apolitikus, egyetérthet? Az „én is” átcsaphat-e „mi szintúgy”-ba?
Úgy tűnik, március elején nemcsak a nőnapot ünnepelhetjük, hanem annak mintegy előszezonjaként a szexuális zaklatók felmentésének emléknapját is.