1988. február 2.: Leszbikus nők tiltakozása a Lordok Házában
Az Egyesült Királyság parlamentjének felsőházába kötélen leereszkedő nők a májusban hatályba lépő homofób jogszabályról folyó vita ellen tiltakoztak.
Az Egyesült Királyság parlamentjének felsőházába kötélen leereszkedő nők a májusban hatályba lépő homofób jogszabályról folyó vita ellen tiltakoztak.
Újabb aláírásgyűjtés indult azért, hogy ne kelljen a szülő nőknek az apa és a dúla között választani, ezt ugyanis a törvény nem tiltja, a kórházak viszont igen.
Míg az EMMI 2019-ben azt állította, csak egy kísérője lehet egy szülő nőnek, a Belügyminisztérium idén már máshogy értelmezi a helyzetet.
A Fidesz nem a családokat, hanem az általa elképzelt családképet védi, ami nem független a rezsim gazdasági és politikai érdekeitől.
Újra meg újra lehet írni a férfilíra toposzait, csak egyrészt unalmas, másrészt ezzel van tele a fejünk amúgy is.
„Hol vannak a férfiak? Itt vannak a nők!” – skandálták a Misr Helwan fonó- és szövőipari vállalat nő dolgozói, arra buzdítva a férfiakat, hogy csatlakozzanak a sztrájkhoz, ha nem akarnak szégyenben maradni.
A felvonuláshoz csatlakozni próbáló férfiakat a tüntető nők elzavarták.
Pedig az eljárást már az alkotmánybíróság is elítélte.
A boszorkányüldözés elpusztította a női gyakorlatok, a kollektív kapcsolatok és tudásrendszerek egész világát, amelyek a nők erejének alapját képezték a kapitalizmus előtti Európában. A vereségből a nőiség új modellje bontakozott ki.
Hogyan vált a nők méhe köztulajdonná, amelyet a férfiak és az állam felügyeltek, és miként került az utódnemzést közvetlenül a kapitalista felhalmozás szolgálatába? Részleteket közlünk Silvia Federici Caliban és a boszorkány című könyvéből.