Legalább fájjon nekik
Az elmúlt napokban volt több olyan – akárcsak szimbolikusnak is tekinthető – sikerünk, ami azt mutatja, hogy van még hová bővülnie ennek a tiltakozáshullámnak.
Az elmúlt napokban volt több olyan – akárcsak szimbolikusnak is tekinthető – sikerünk, ami azt mutatja, hogy van még hová bővülnie ennek a tiltakozáshullámnak.
A tegnapi parlamenti és utcai tiltakozás, és a kormányzati, illetve rendőri válasz is a radikalizálódás képét mutatja 2018 végén Magyarországon. A kérdés továbbra is az, a kormánnyal elégedetlen emberek meg tudnak-e szerveződni.
A jelenlegi rezsimmel szembeni ellenállás egyetlen fegyvere, a szabadság barátainak végső menedéke nem más, mint az őszinteség, az integritás, a hitelesség.
A jövőkép és az alternatíva hiánya teszi olyan végtelenül reménytelenné a mai szakszervezeti mozgalmat: nincs semmi, amit az orbáni neoliberalizmussal szembe állíthatna a baloldal.
Az ellenzéki pártok eddig jól vizsgáznak a rabszolgatörvény elleni parlamenti fellépésben. Mind az általános vitán, mind ma a napirend előzetes megszavazásakor olyan erővel léptek fel, ahogy egy ilyen gyalázatos dolgozóellenes törvény ellen fel kell lépni.
A tegnapi tüntetésen a szakszervezetek hozták a minimum elvárást, de nem vált egyértelművé, hogy milyen erőt képvisel ma a szakszervezeti mozgalom, és milyen mozgósításra képes. A kérdés pont ezért ez is, képes-e további mozgósításra a munkavállalók mozgalma a rabszolgatörvény ellen.