Nem fizetünk a válságért!
Az ember mindig jobbat akar: május 1. nem a munka, hanem a munkások ünnepe!
Attól, hogy karanténban vagyunk, május elseje nem maradhat el!
Az ember mindig jobbat akar: május 1. nem a munka, hanem a munkások ünnepe!
Amikor a munkások kerülnek bajba, mert tartalékaik elfogynak, akkor „lusták” és „rövidlátók”, amikor a vállalatok és bankok tartalékai fogynak el, az nemzeti tragédia.
Május 1. a jó alkalom arra, hogy elgondolkodjunk azon: mi lehetne a fenntarthatatlan munka alapú társadalom alternatívája.
A munkaellenes politika tétje nem az, hogy megszűnik-e idővel a bérmunka annak mai formájában, hanem hogy földi poklot vagy földi paradicsomot hoz el ennek a bekövetkezte.
Közel egy éven keresztül forgattunk az illegalitásba kényszerített Suzuki szakszervezet működéséről. Május elsején szerettünk volna a magunk módján méltó emléket állítani a dolgozók erőfeszítéseinek.
Aggodalommal tölt el, amikor a jövőbe tekintek, és ezzel közel sem vagyok egyedül a velem egykorúak között. Bár a fiatalságnak eddig sosem látott problémákkal kell megküzdenie karrierje során, léteznek alternatívák – az egyik ilyen a munkahelyi demokrácia.
„Az általános sztrájk egy mindenhol és sehol sem jelen levő forradalom, ahol a termelőeszközök kisajátítása házról házra, utcáról utcára, kerületről kerületre történik… Megvalósul a pékek minden csoportjának szabad egyesülése minden pékségben, a lakatosok minden csoportjának minden lakatosműhelyben, egy szóval: a szabad termelés.”
Egész napos program az online térben!
A Mérce Johannes Jakobbal, a Német Szakszervezeti Szövetség szövetségi elnökségi tagjával és a munkaerőpiacért felelős osztályvezetőjével készített interjút. Mire jó a már Magyarországon is ismert rövidített munkaidő, és mire nem, miért nem lehet ezt Németországban egyoldalúan elrendelni, és vajon mikor várható a kilábalás.
Arról, hogy most itt tartunk, mindannyian tehetünk, de szeretünk ide és oda mutogatni, ahelyett, hogy hátralépnénk egyet, és körbenéznénk, hogy nekünk és a szűk közösségünknek ebben milyen szerepünk van.