Egy furcsa Nobel-ünnep
A Krasznahorkai László díja kapcsán érdemes egyet s mást tisztázni, hogy ellent tudjunk állni bizonyos hamisságoknak.
A Krasznahorkai László díja kapcsán érdemes egyet s mást tisztázni, hogy ellent tudjunk állni bizonyos hamisságoknak.
Évvégi sorozatunk első részében a friss fikción a sor. E feljegyzések, versek és történetek a hóról, a veszteségről és a halálról szólnak, de a gyengédségről, a közösségről és a szabadságról is.
„András Csaba könyve egy olyan bölcseleti hagyományból szólal meg, amelyben nem választódik el egymástól élesen az elmélet és a praxis; nem pusztán a kultúra és a társadalom megértésében, hanem annak formálásában is érdekelt.” Elolvastuk a könyvet, s elmondjuk, miért olvasd el te is!
„Krasznahorkai László prózáját nem olvasni nehéz, mert Krasznahorkai prózáját olvasni gyönyörűség, hanem szórakozni nehéz rajta.” Hogyan vonják be az író könyvei olvasóit, s mikor fordítanak nekünk hátat?
Sopotnik Zoltán a Cigányvég című verseskötetében az emancipáció különös formáját ajánlja. De hogy kerül ide Glenn Gould?
Hogyan jut el valaki a világirodalmi státuszig és az irodalmi Nobel-díjig? Mit díjazott Krasznahorkai prózájában az Akadémia? Mit mond a fiatal olvasóknak ez az életmű, és miért érdemes olvasnia azoknak, akik eddig ódzkodtak tőle?
Az immár Nobel-díjas Krasznahorkai az akaratlan ellenállás, a passzív ellenállás, az absztrakt ellenállás írója.
Szeptember utolsó szombatján debütált a Varsányi SzIrének női kórus és Thury Zita koreográfus közös projektje, a Hősnők tere.
Amíg a szabadidő a munkaidő ellenfogalma, sosem lehet igazán szabad.
A kérdés sosem az, hogy ki beszél, hanem az, hogy mit mond. A tartalom számít.