Kína beruházási kezdeményezésével nem gyarmatosítani akar, hanem a már belső piacán elért gazdasági eredményeivel nemzetközi szintre lépni. Ez pedig másként, mint az eddig elmaradott régiók fejlesztésével, aligha megvalósítható.
A neoliberális rendszerek csődje, minden látszat ellenére, egyre nyilvánvalóbb. Átmeneti korszakban élünk, a kínai gazdaság páratlan fejlődése azt sejteti, hogy a század második fele Kelet-Ázsia gazdasági és pénzügyi hegemóniája felé tolódik.
A multik kegyeiért folytatott lefelé tartó adóverseny épp azoktól a területektől von el plusz forrásokat, amelyek egy huszonegyedik századi iparpolitikához elengedhetetlenek: a humántőke fejlesztésétől.
