Áldozathibáztatás, mítoszok, #metoo – Facebook-vitáink tanulságai
Miért szállt be az autóba? Miért nem szállt ki az autóból? Miért hallgatott az esetről húsz éven át? Miért szólalt meg most? Miért ment egyáltalán színésznőnek?
Miért szállt be az autóba? Miért nem szállt ki az autóból? Miért hallgatott az esetről húsz éven át? Miért szólalt meg most? Miért ment egyáltalán színésznőnek?
A Facebook mindig rossz helyre nyúl, és ez nem véletlen. Mert a cég egyszerűen nem hajlandó tudomást venni saját hatalmáról, és nem hajlandó az ehhez a hatalomhoz mért felelősséget felvállalni.
Az eset megint, immáron ezredszerre is szembesített azzal, mennyire ki vagyunk szolgáltatva ennek a techóriásnak.
Az MSZP volt elnöke és a párt belső ellenzékének vezetője Facebook-oldalán kelt ki azután, hogy a 24.hu tudósítása szerint Szabó Tímea Karácsony zuglói indulásához kötötte a pártszövetség közös indulását az EP-választáson.
Lehetne az ellenzéki közvéleményt formálni, lehetne politikát csinálni, ha valaki értené az ellenzéki térfélen, mi az a világ, ami körülvesz minket, és akarna politikát csinálni.
A Munkáspárt elnöke a jelenleg Európában közterheket csak Írországban viselő Facebook adóját a közszolgálati média finanszírozására költené.
Bokros Lajos nem bolond, mint ahogy Orbán Viktor se az. Mindketten a népszerűségért harcolnak.
Ha már elhülyülünk a neten, legalább legyen minőségi a tévé!
A Simicska birodalom eltűnése után érdemes szétnézni a magyar médiapiacon. Bár Kocsis Máté tegnap este a Fidesz által visszafoglalt Hír Tv-ben azt mondta, hogy nincs kormánypárti médiatúlsúly, ennek most már teljesen egyértelműen az ellenkezője igaz.
A Facebook önszabályozással történő „megjavítása” ma már az amerikai médiakörnyezetben sem látszik működőképesnek, a médiarendszerek történelmi fejlődéséből pedig az látszik, hogy ez a módszer Európában végképp halálra van ítélve.