„András Csaba könyve egy olyan bölcseleti hagyományból szólal meg, amelyben nem választódik el egymástól élesen az elmélet és a praxis; nem pusztán a kultúra és a társadalom megértésében, hanem annak formálásában is érdekelt.” Elolvastuk a könyvet, s elmondjuk, miért olvasd el te is!
A feminista gazdaságpolitika nem „különpolitika”, hanem annak felismerése, hogy a gondoskodás a gazdaság szíve.
Mit nyerünk, ha Marxot saját korának vitái kontextusába helyezzük? Mit tanulhatunk így a képviseletiség kortárs válságáról?
Lehet-e vígjátékot, szórakoztató, humoros filmet készíteni a nők elnyomásáról, a családon belüli erőszakról?
A „családbarát” kormányzati politika kizárja azokat a nőket, akik nem illeszkednek bele a „házas, gyermeket nevelő anya” képébe.
A jobboldal és a munkásosztály közötti szövetség nem közös gazdasági érdekekre épül, hanem egy mesterségesen létrehozott kulturális identitásra, mely az anyagi érdekek elfedését szolgálja.
A „cancel culture” magába foglalja a szezont és a fazont, a neoliberális identitáspolitikát és a posztkoloniális kritikát, a moralizáló bloggert és a francia filozófiát, a viktimizáló beszédet és a politikai aktivizmust.
A rendszerkritikus baloldalnak „meg kell találnia” és szövetséget kell kötnie a Globális Dél azon társadalmi szerveződéseivel és rendszerellenes mozgalmaival, amelyek szintén a társadalmi egyenlőség, az antikapitalizmus és az antiimperializmus talaján állnak.
Nincs baloldali politika feminizmus nélkül, nincs hiteles emancipációs ígéret a nők emancipációja nélkül – és ez bizony a férfiak felelőssége is.
Williams kultúrelméleti munkásságában a társadalom radikálisan demokratikus vízióját jelenítette meg – és fenntartotta a gondolatot, miszerint az alapos kritika a felszabadulás eszköze lehet.
