Ha úgy teszünk, mintha a fasizmus történelmi kivétel lett volna, nem érthetjük meg, mi táplálja ma is
A fasizmus mint történelmi jelenség folytonosságot mutat a nyugati kultúrával.
A fasizmus mint történelmi jelenség folytonosságot mutat a nyugati kultúrával.
Miközben – amint azt már több alkalommal megírtuk – az antifa nem egy szervezet. Nincsenek vezetői, szóvivői, központja.
A közvélemény és Nemes Jeles László úgy tesz, mintha az itt élő palesztin, arab, de a tágabb muszlim közösség fájdalma sem lehetne őszinte, mintha az ő gyászuk kevesebbet érne, mint másoké.
Tommy Robinson tarol, Starmer miniszterelnök álmodozik, és jobbra tolódik, a corbynista baloldal pedig nagyjából az összes tizenegyest kihagyja egy rendkívül kedvező terepen. De mi lesz így a britekkel?
Németországban a ’60 évek végén egy egész generáció lázadt náci apáik, nagyapáik világa ellen. Egyikük maga is náci lett.
Bárhogyan használják is fel az erőszak kritikáját a hatalom birtokosai, e kritika ettől még érvényes marad.
A rendőri eljárás és a lakossági panaszok ellenére is vígan működik a 7. kerületi náci bolt.
Keserédes Gyurcsány-búcsúztató és némi múltidézés. Ezt hozta, és ezt viszi el az MSZP és a DK egykori vátesze.
Nyert is és nem is a Helsinki bizottság és Mák Viktor a bíróság 6 év után hozott elsőfokú döntésével.
Az 1944-es józsefvárosi felkelés emlékezetének megítélését nem lehet a magyar antifasizmus történelmi megítélése nélkül megérteni. Gazdag Péter esszéjének második részét közöljük.