Csak az nem látszott a Tisza és a kormány vitájában, hogy évek múlva milyen egészségügyünk lesz
A felek sokat beszéltek arról, hogy szerintük mi van most, és keveset arról, hogy mi lesz.
Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
A felek sokat beszéltek arról, hogy szerintük mi van most, és keveset arról, hogy mi lesz.
A felhőkarcolók panorámás irodáiból nem látszanak az utasok.
Szerbia legjelentősebb eseménye zajlik.
Miért kell Irak után 22 évvel ismét bedőlnünk a trükköknek? Miért várja bárki, hogy egy szélesebb háború megoldja Izrael és Irán politikai problémáit?
Az év elején több vezető alakja otthagyta a mozgalmat, nyilvánosan kritizálva azt. Mi történt eddig, és merre tovább? Szubjektív krónika.
Diákokon gyakorolt oszlatás, a katonaság népszerűsítése gyereknapon, gázálarc próba az óvodában. Jól van ez így?
Mintha a Pride lenne ma az ország legsúlyosabb „gyermekvédelmi” kérdése. Nem az, hogy már kislányként büntetlenül zaklathatnak férfiak. Nem az, hogy az adónkból fiatal nők utcai zaklatását finanszírozza a kormány.
A véleményformálás a hatalom egyik formája – nem igazságos, ha ennek csak a társadalom egyik fele a gyakorlója.
A lényeg épp az, hogy a demokráciát a politikain túlra, a társadalmi viszonyainak egészére is ki akarjuk terjeszteni: a gazdaságra, az oktatásra-nevelésre vagy a szexuális viszonyokra is.
Mindannyiunk, így a kormánypártok és szimpatizánsaik nevében is remélnünk kell, hogy ez az ügy nem jut el a hadbíróságig. Ugyanis ilyesmi utoljára a Rákosi-korban fordult elő.