A nép barátja ǀ TGM!
El tudjuk képzelni, hogy a nyolcvanas években TGM, Solt Ottilia vagy Ferge Zsuzsa elfogadta volna a tömeges gyárbezárásokat, a milliós munkanélküliséget, a hirtelen otthontalanná váló százezreket mint jövőképet?

Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
El tudjuk képzelni, hogy a nyolcvanas években TGM, Solt Ottilia vagy Ferge Zsuzsa elfogadta volna a tömeges gyárbezárásokat, a milliós munkanélküliséget, a hirtelen otthontalanná váló százezreket mint jövőképet?
Želimir Žilnik kortárs szerbiai filmrendező munkáiból a szükség szól – azt dolgozza fel, ami körül elviselhetetlen a hallgatás, vagy épp az ostoba zaj.
Álbajokra pazarolták a jó erőket, miközben ráolvasással gyógyították a valóságos bajokat. Pedig a beszorított helyzetben is lett volna valamennyi mozgástér.
Öt pontban elmagyarázzuk.
Nincs baloldali politika feminizmus nélkül, nincs hiteles emancipációs ígéret a nők emancipációja nélkül – és ez bizony a férfiak felelőssége is.
Kinek mi a célja a háborúval, és milyen kifejletek lehetségesek?
A viperás támadásokat nem rest a kormány politikai ellenfelei ellen használni.
Tamás Gáspár Miklós két olyan szövegét ajánlanám, amelyek közérthetőek, egyszerűek, de tűpontosak, és egyértelműen kijelölik a cselekvés irányát.
A hatalom élesen elválasztja egymástól a kultúrahordozó csoportokat, hiába egyértelmű, hogy a térség történetét sokkal inkább a keveredés és a migráció jellemzi.
Azokat a szakszervezeteket, akik nem voltak hajlandóak aláírni a bérek bebetonozását, a munkáltató azóta be se vonja az egyeztetésekbe.