Toroczkaiék egyedül maradtak, és élvezik
A Tisza-Fidesz párharc árnyékában a Mi Hazánk és Toroczkai olyasmit kínál, amit jelenleg senki más.
Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
A Tisza-Fidesz párharc árnyékában a Mi Hazánk és Toroczkai olyasmit kínál, amit jelenleg senki más.
A tegnapi nap alapján mind a már a Fidesszel nagyjából egy támogatottsági szinten mért TISZA vezetője, mind a miniszterelnök a régi recepteket igyekszik új körítéssel tálalni.
A rendszerváltás után csak nagyon lassan ébredt rá Magyarország, hogy 1956 legfőbb sajátosságainak egyikét a jugoszláv példa alapján megalakult munkástanácsok képezték.
Először a miniszterelnök kezdett el arról beszélni, hogy lakhatási válság van. De mire jutott?
Fargeat filmje egy hibrid monstrum, amelynek „végre mindene a helyén van”, és a szeméből is mell buggyan ki. Kritika.
Öt évvel ezelőtt Orbán Viktor bejelentette: létrejött az illiberális magyar állam. Hogy néz ki ez az állam?
Didier Eribon Visszatérés Reimsbe című félig önéletrajzi, félig szociológiai jellegű munkája szembesít bennünket a jelen munkásosztályával.
Először szólalhatott fel – kvázi vitahelyzetben – egymás után Orbán Viktor és Magyar Péter az Európai Parlament strasbourgi üléstermében. Mi hangzott el?
A szemétből palackokat gyűjtő szegényeket több tízezres bírságok fenyegetik.
Maga Magyar Péter állapította meg – helyesen –, hogy a közmédia csak az egyik csápja a propagandának, az mégis a „hazugsággyár” gravitációs középpontjának számít az ellenzéki mitológiában.