Támogató közösséget építeni nők számára
A 16 akciónap utolsó cikke a NEM! (Nők Egymásért Mozgalom) munkáját, illetve a csoport alakulásának körülményeit járja körül.
A 16 akciónap utolsó cikke a NEM! (Nők Egymásért Mozgalom) munkáját, illetve a csoport alakulásának körülményeit járja körül.
„Én a legmegdöbbentőbb és a legdurvább árulást természetesen a jog és az igazságszolgáltatás területén éltem meg, de emellett még ott volt az egészségügy is, hisz azonnali műtétekre volt szükségem.”
A boszorkányság minden nő öröksége, de ahhoz, hogy megértsük azt a nőgyűlöletet, ami a mai napig meghatározza a patriarchális intézmények gyakorlatait és a férfi-női viszonyokat, emlékeznünk kell a boszorkányüldözések alatt elkövetett nők elleni erőszakra.
A kormány komoly fejlesztés kezdeményezésére szánta el magát a nőket érő erőszak leküzdése terén, viszont az általa válogatottan szűk körből kikerülő (nagyrészt egyházi fenntartású) szolgáltató intézmények néha többet ártanak, mint segítenek.
Itthon mostanság kezd el szélesebb körben terjedni a „PAS”-ra való hivatkozás azokban a szülői felügyeleti jog- és kapcsolattartás-perekben, ahol felmerült az apa gyerek elleni szexuális visszaélésének vagy fizikai bántalmazásának, vagy az anya elleni bántalmazásának a gyanúja vagy vádja.
Freud árulása a nők ellen meghatározó példája annak, hogyan termeli újra a szenvedést az egyenlőtlenségek és az erőszak láthatatlanná tétele.
Bevett szokás, hogy a gyereket az akarata és igénye ellenében, a bántalmazó szülő és az őt támogató hatóságok által kifejtett nyomásgyakorlására kényszerítik az apjával való kapcsolattartásra.
„Volt olyan bíró, aki azzal kezdte, hogy adnak nekünk tíz percet, menjünk ki a folyosóra, és beszéljük meg egymással. Ott álltam, hogy mi ez, ez most valami kandi kamera? És akkor beszüntették azt a könnyű testi sértési eljárást, merthogy nem békültem ki vele.”
Ha az a szándékunk, hogy felszámoljuk a nők elleni erőszakot, nem elegendő, ha a sikert csupán az egyének érzékenyítésétől, okításától vagy tudatosságuk növelésétől várjuk, legyenek ők akár hétköznapi szemlélők, az elkövetők maguk, vagy éppen az esettel találkozó szakemberek.
Az egyik legalapvetőbb egyenlőtlenség, amire a prostitúció épül, az, hogy a prostituált nem szexelni akar, hanem arra a pénzre van szüksége, amit a használó szexért fizet neki.