EMMI • Törley Katalin, a Tanítanék Mozgalom aktivistája megköszönte a résztvevőknek, hogy nem hallgatnak, ezzel szemben hangosan és szolidárisan kiállnak a közös jogaikért. A Tanítanék aktivistáiként az elmúlt években minden lehetséges módon jelezték, hogy az oktatás állapota válságos, amit mérések is visszaigazolnak, de az oktatásban érintettek mind maguk is tudják.

Hangsúlyozta, hogy a gyerekek túlterheltsége, az eszközök rossz állapota mind csak tovább romlott, ráadásul egyre nagyobb a tanárhiány is, ami a tendenciák alapján csak súlyosbodni fog.

Márpedig gyerekek és pedagógusok, valamint új szemléletű, fiatal pedagógusok nélkül véleménye szerint nincs iskola.

Emlékeztetett, hogy a kormány mindent megtett a törvényes sztrájk megakadályozására a kormányrendelettel, amivel kiüresítette a munkabeszüntetést olyan feltételekkel, melyek napi gyakorlatban sem kivitelezhetők.

Ezzel nyilvánvalóvá tette, hogy nincs tisztában az oktatás realitásával.

Kifejtette, hogy nem véletlen, hogy az elmúlt négy hétben több ezer tanár kezdett polgári engedetlenségbe, és ezért fogalmazták meg a pedagógushallgatók is a szolidaritási nyilatkozatukat. Hisz tudják, hogy minden fiatalnak az óvodától az érettségiig meg kell kapnia a legjobb oktatást.

Felhívta a figyelmet arra is, hogy a tanárok és hallgatók ismerik a problémát, miszerint a jelen rendszer erősíti a társadalmi egyenlőtlenségeket, és tudják mire lenne szükség ahhoz, hogy a legsérülékenyebbek is sikeresebbek lehessenek.

Amit viszont a jelenlegi rendszer képtelen megadni a szakemberhiány, az elavult tananyag és a pedagógusok túlterheltsége miatt, ami akadályozza, hogy önálló értelmiségiként tudjanak dolgozni.

Kifejtette, hogy egy jó órára rengeteget kell készülni, és nem lehet ugyanúgy tanítani mint korábban, ennek ellenére a mai irányítók nem akarnak a korszerűséggel foglalkozni. Ezzel szemben darabárunak tekintik a gyerekeket és végrehajtónak a pedagógusokat.

Céljuk, hogy ne legyen kérdés, tájékozottság, kritika és kétely, holott erre kellene tanítani a nagyon sokféle tanítványukat. Kizsigerelt, megalázott és bizonytalanságban élő pedagógusoktól ez nem elvárható, pedig erre lenne leginkább szüksége az országnak.

Felszólította a pedagógus hallgatókat, hogy ne hallgassanak, álljanak ki a szakmáért, a gyerekekért a jövőért, mert jelenlegi pedagógusoknak szükségük van rájuk, hogy a kollégáik legyenek. Törley végül elmondta, hogy minden nehézség ellenére

„tanítani jó, tanítani menő!”