Putyin egyik vesszőparipája hétfői és csütörtöki beszédében is az volt, hogy a NATO a 2014-es kijevi forradalom óta „nyugati bábállamot” csinált Ukrajnából. Az Euromajdan óta hatalmon lévő elit egyoldalú nyugatbarátságával szemben Ukrajnában is sokan kritikusak. Volodimir Iscsenko Mércén is közölt szövege azt a kérdést tette fel, miért nem képes meghallani a nemzetközi közvélemény az ukránok többségének álláspontját, amely a semlegesség pártján áll?

A berlini Freie Universität Kelet-európai Tanulmányok Intézetének kutatójának eredetileg december publikált cikke szerint a NATO-tagság megmaradt egy, az ukrajnai társadalmon belüli kisebbség ügyének egészen a 2014-es tumultuózus eseményekig. A Krím Oroszország általi bekebelezésének és a Donbasz-háború megkezdődésének eredményeképp a NATO-tagság támogatottsága 40 százalék körülre ugrott. Ennek ellenére továbbra se tette magáévá az elképzelést az ukránok többsége.

Két körülmény járult hozzá a közvélemény megváltozásához. Néhány, korábban szkeptikus ukrán elkezdett a NATO-tagságra mint az Oroszország részéről elkövetendő további ellenséges műveletek elleni védelemre tekinteni. De ennél nem kisebb jelentőségű körülmény a támogatás megugrására, hogy a közvélemény-kutatások által megkérdezettek körébe már nem tartoztak bele többé a leginkább Oroszország-párti ukrán lakosok az ukrán kormányzat által nem ellenőrzött területeken – a Krímben, és Donbaszban. Ukránok milliói gyakorlatilag kizáródtak az ukrán közügyekből.  Miközben valamennyi bizonyíték van arra, hogy a 2021 tavaszi orosz katonai csapatösszevonások megnövelhették a NATO támogatottságát, az ukránok igen messze vannak az egységességtől a NATO-tagság kapcsán.

Volodimir Iscsenko cikke ide kattintva olvasható teljes terjedelmében.