Kossuth tér • „Van egy közös a történetünkben” – kezdte Máté Dezső roma LMBTQ-aktivista és kutató a Pride nyitóbeszédét. Elmondta, hogy 6 éves volt, mikor az édesanyja elhunyt rákban, akinek a kórházban csak annyit mondtak, hogy terhes, pedig daganat volt a méhében. Hajléktalan lett: kukázott, koldult és lopott, mert enni akart. Az egyik telepen meg is erőszakoltak – folytatta. Színész szeretett volna lenni, de a szegregált iskolában inkább azt mondták, péknek menjen.

„Ez nem csak az én történetem, ez a mi történetünk” – mondta. Máté szerint az ilyen történetek elmesélésével korlátokat és igazságokat feszeget, amiket a döntéshozók nem akarnak észrevenni.

Szerinte a 21. században hiányzik a

• változtatás, amikor az elnyomott közösség tagjai kiállnak önmagukért,
• a kérdezés, amikor a többségi társadalom szeretne segíteni az elnyomottakon,
• és az egyenlőség, amely értelmét vesztette és a döntéshozók csak sablonként használják.

Kritizálta a magyar kormány családfogalmát is. „Nincs nagy bajszom”, de azt tudom, hogy a család fogalma színes – mondta, valószínűleg Kövér Lászlóra is utalva.

Végül két követelést fogalmazott meg a kormány és a politikai pártok felé:

• a kormány hozzon törvényt a transznemű emberek nem- és névváltoztatási lehetőségére,
• a politikai pártok pedig kezdeményezzenek népszavazást az azonos neműek egyenlő házasságáról és az Alaptörvény téves családértelmezéséről.