Hosszú történetre tekint vissza a magyarországi szexuális kisebbségek küzdelme. A rendszerváltás utáni évek legfontosabb momentumait szedtük össze.

• Az LMBT+-közösség Magyarországon először 1992-ben szervezett olyan eseményt ahol megmutathatják magukat, és nemi identitásuk és szexuális orientációjuk felvállalására bátoríthatták a többieket. Ekkor rendezték meg a „Pink Pikniket” ahova az ELTE Meleg Akciócsapata, a Homeros Egyesület, a Lambda Budapest Baráti Társaság, a Mások szerkesztősége, a Miskolci Homeros és a Vándor Mások civil szervezetek a „meleg és leszbikus” közösséget várták. Szeptember 13-án, a Hármashatár-hegyen akkor 300-an jelentek meg.

• A Pink Piknikek 1997-ben alakultak át a Pride-dá, az 1993 óta megrendezett Meleg- és Leszbikus Filmfesztivállal összeszerveződve. Ekkor volt az első vonulás is, a Dunakorzón ugyancsak kb. 300 ember részvételével.

• A Pride felvonulások a 2000-es évekre a budapesti eseménynaptár egyre kiemelkedőbb, szervesebb részévé váltak: 1999-től a liberális SZDSZ politikusai is beszédet tartottak a vonulás előtt (1999-ben Pető Iván, majd 2000-ben Rajk László, 2001-ben pedig az akkor még párttag Tamás Gáspár Miklós). A hivatalos politikai elit végül 2002 heves csatározásokkal övezett évében állt bele a Pride-ba teljesen, ekkor Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere nyitotta meg a vonulást.
• A 2006-os budapesti utcai harcok után növekvő hatalmú magyar szélsőjobboldal 2007-ben, amikor a Pride-ot Szetey Gábor államtitkár „comingoutja” és szinte a teljes kormány jelenléte kíséretében nyitották meg, aktívan megzavarta a menetet az Andrássy úton, majd később az esti Rainbow-party közben is többeket súlyosan bántalmaztak. A szervezők szerint a rendőrség akkor „nem védte meg” az LMBT+-közösséget a fizikai erőszaktól.
• A helyzet 2008-ra még inkább elmérgesedett: ekkor meleg szórakozóhelyekre dobtak Molotov-koktélokat, a felvonulókat pedig dühödt ellentüntető tömeg dobálta tojásokkal, petárdákkal és kövekkel, néhol komolyabb sérüléseket is okozva.

• 2007 után a Pride egyre növekvő létszámú LMBT- és támogatói közösséget hozott össze, de évről-évre nagyon komoly szervezés, és biztonsági intézkedések kellett, hogy megelőzzék a nyári felvonulást, amely innentől jelentős rendőri biztosítás és kordonok között zajlott.
• Ez a trend csak tavalyelőtt, 2017-ben tört meg. Ezt jelezte már egyfajta áttörés 2014-ben is, amikor budapestiek tízezrei vonultak fel az LMBT közösséget addig nem látott mértékben támogatva. Az események sikeréhez minden bizonnyal hozzájárult az akkor induló „Nyitottak vagyunk” – kampány is, amely nagy multinacionális cégek és civil szervezetek tucatjait vonta be a Pride melletti kampányba. 2017-ig a részvétel felívelő volt, és az ellene való tiltakozások alábbhagyni látszottak. Ezért a tavalyi eseményt szinte már körbe sem kellett kordonozni.

• A 2018-as Pride Budapesten ugyancsak rengeteg LMBT+ és szövetséges embert vonzó esemény, és ugyanakkor egy évtizede legszabadabban vonuló menet volt. Igaz, hogy voltak ellentüntetők is, két ponton, a Bajza utcánál és a Liszt Ferenc térnél, de számban jócskán elmaradtak az előző évektől, pedig a homofób szervezetek egyfajta „erőpróbaként” készültek a rendezvény megzavarására.