Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

„Ez már kevés, Tamás” – lagymatag volt a hangulat a Jobbik demonstrációján

Egy dologban bizonyosan a Jobbik volt idén október 23-án a legfifikásabb: a térkihasználásban.

A Magyar Rádiónál tüntetni viszonylag kevéssé rizikós dolog, hiszen a Bródy Sándor utca szűk, vagyis jó el lehet adni a magas házak közt azt, hogy tömegek jöttek el, ráadásul a színpadtól nem messze még egy nagyobb csapat zászló tornyosult az égbe, hogy növelje a telítettségérzetet, de a szervezők biztosra mentek, így a Puskin utca és a Szentkirályi utca közti szakasz közepére még egy díszlet-teherautót is beállítottak, ami a kilátást is zavarta, és helyet is foglalt.  De még így is viszonylag hamar kiderült, hogy elszámolták magukat, ugyanis a tüntetés derekán sem töltötte meg ezt az egytömbnyi utcaszakaszt az érdeklődők tömege.

Taktikailag jól elhelyezett teherautó és zászlótenger (Fotó: Mérce)

(Optimista) becslésünk szerint körülbelül ezer fő gyűlhetett össze tehát, hogy meghallgassa a négy felszólalót, akik közül Gulyás Balázs publicista és Murányi Levente ’56-os szabadságharcos leginkább a hangulat megalapozását végezte (nem túl nagy sikerrel), míg Stummer János, a párt alelnöke és Schneider Tamás, a Jobbik elnöke lett volna hivatott arra, hogy elmondja: mitől is lett ez Az ellenállás napja (ha már így hirdették meg a demonstrációt).

Stummer lendületesen kezdett, de szavait csak időnként szakította félbe egy-egy Viktátor és Nem hagyjuk skandálás, Schneider szavainál azonban már igazán kezdett kilógni a lóláb.

A Jobbik elnöke ugyanis kapásból azzal kezdett, hogy bár a pártot minden irányból érik támadások, de  „soha még ennyien”, a választások előtt sem jöttek ki az utcára a párt színeiben. Ezek után hosszasan fejtegette az Orbán-rendszer korrupt, elnyomó machinációinak végtelen sorát, míg végül eljutott odáig, hogy a rendszert „enyveskezű bolsevizmusként” definiálta.

Az azonban nem derült ki, hogy pontosan mi is lenne ez az ellenállás, amiről oly sok szó esett, így egy mellettünk álló tüntető be is kiabálta:

„Ez már kevés, Tamás!”

A színpadtól nem messze állva úgy tűnt, nincs egyedül a véleményével, többen is megjegyezték, hogy nem tudják, mit kell csinálni, főleg, mivel Schneider egy ellenállást hirdetett csak meg konkrétan: az ellenzéki pártokat szólította fel arra, hogy bojkottálják a kormány propagandagépezetét, ne adjanak teret a kormánymédiának. A tüntetés emlékezetes egy mondata is ezzel kapcsolatban hangzott el:

„Fuck off Híradó!”

Összességében úgy tűnt, hogy a Jobbik egyrészt még mindig igyekszik koherens magyarázatot adni a pártszakadásra (Vona Gábor eposzi jelzője például a „szegény” lett, hiszen őt Terry Blackkel és egyéb galádságokkal vádolták meg, hogy aztán zsarolással eltávolítsák a párt közeléből – ha jól értettem Murányi Levente okfejtését), másrészt arról igyekezett meggyőzni a demonstrálókat, hogy a párt harcosan száll szembe az Orbán-rendszerrel, amely továbbra is támadja, fenyegeti a Jobbikot, így szükség van minden erőre.

Schneider Tamás végül azzal zárta a demonstrációt, hogy csak olyanokat várnak az ellenállásba, akik feltétel nélkül hajlandóak harcolni és nem hátrálnak meg – de hiányérzetünk a tekintetben biztos sokaknak maradt, hogy a harc vajon miben testesül majd meg.

A demonstrációról készült videónk itt megnézhető: