Antifasizmus ma
A fasizmus nem a válság oka, hanem a válság jele – előbb-utóbb erről a mélyebben fekvő okról is beszélnünk kell.
A fasizmus nem a válság oka, hanem a válság jele – előbb-utóbb erről a mélyebben fekvő okról is beszélnünk kell.
Ami az Egyesült Államokban történik az nem futó szeszély, hanem rendszerátállítás. A történelem kereke elindult, és ki tudja, hol áll meg.
A történelem bebizonyította, hogy komolyabban kellett volna venni a fasisztákat, és ma sincs okunk rá, hogy csak legyintsünk a problémára.
Túl a korrupción, a plénum előtt.
Nem lefényképezni és elfogyasztani kellene a nyersbeton architektúrát, hanem árucikkek helyett az emberi élet kisajátíthatatlan platformjaivá tenni.
Sok fog múlni az Amerikán belüli progresszív erők ellenálló, szervező és programalkotó képességén, ahogy a világ többi részének válaszain is.
Hogyan függ össze az ivóvíz áruvá tétele a migrációval, a vendégmunkával és a szakszervezetek munkajogokért folytatott küzdelmével?
Miként nyerhetjük vissza az ellenőrzést afölött, ahová tartunk?
Berobbant a tech-hidegháború, és egyelőre a kínaiak nyernek. Miért? Mert remekül használták ki az amerikai tech-oligarchák és a kapitalizmus perverz logikáját.
A munkásosztály az egyetlen olyan szereplő, amely képes arra, hogy térdre kényszerítse a hatalmi központokat. Ők a többség.