A nyugati sajtó az orosz dezinformáció veszélyeitől fél, de az igazi kérdés az: hol szabja meg a határt a nyugat az ukrajnai háborúban való belesodródásnál?
Az újfasiszták nem kívülről fenyegetik a normális hétköznapokat, hanem a hétköznapi normalitás extrém esetei. Ezzel kell kezdenünk valamit.
A Petőfi Irodalmi Múzeum Petri-tárlatot nyitott február 9-én. Milyen?
Sulyok Tamásnak egyetlen olyan tulajdonsága lehet, ami Orbán Viktor szemében érdemesíti a köztársasági elnöki hivatalra: több mint húsz éve különösebb feltűnés nélkül hűséges a Fideszhez. Ma szavaz az Országgyűlés az államfővé választásáról.
Már jóval a világjárvány előtt a magányosság egyre növekvő válságát éltük át. A probléma nem a közösségi média, a popkultúra vagy a nagyvárosi élet – hanem a kapitalizmus.
A második évforduló egészen más, mint az első volt. A kép egyre zordabb, elsősorban Ukrajna számára, de Európa többi része és tulajdonképpen a világ egésze szempontjából egyaránt.
Cselekvés, szolidaritás, kollektív kiállás helyett 15 éve fülsüketítő csend és közöny van.
Elérkezett a botrány, a sohasem látott szégyen, amit a kormánypártnak valahogyan helyre kéne tennie, de nem tudja: évek óta először tanácstalan – ellenzéke pedig vele együtt áll, tanácstalanul. A tömeg eközben visszatért az agorára.
Már a 2022-es nagy aszály előtt is sok, a vizeinkért aggódó „földszintes” érvelés hangzott el, ezekből szemléztünk néhányat.
Nem marad más lehetőségünk, mint hogy – miközben keressük a politikai alternatívát – ragaszkodunk a morális integritásunkhoz, és morális alapon szállunk szembe a hatalom amoralitásával.
