Orbán rendszere egyre sérülékenyebb, meddig tarthat ki a szerencséje?
Nem egyszerűen gazdasági stagnálást látunk, a rezsim politikai válságba is sodródott.
Nem egyszerűen gazdasági stagnálást látunk, a rezsim politikai válságba is sodródott.
Orbán Viktor 2010-ben azt ígérte, hogy új alapokra helyezi a magyar gazdaságot. De mit ért el ebből?
Az amerikai egyéves mentesség egy időre megtámasztja ugyan Orbán energiapolitikáját, de mélyíti az ország alapproblémáját.
Ég a világ, ég Európa, és sokan újabb benzineskannákkal rohangálnak ahelyett, hogy megpróbálnánk megérteni, miért kiáltanak néhányan a tűz közepén.
Ha nem újítjuk meg a demokráciát, az egymást követő illiberális hullámok csak egyre nagyobbak lesznek.
Az amerikai elnök azt a látszatot kelti, hogy törődik az emberekkel, de valójában áremelkedést és globális gazdasági válságot hoz.
A liberális elit gyakran lebecsüli a munkásosztály valós gazdasági aggodalmait, meglett az eredménye.
Ivan Kalmar White But Not Quite című könyve egyszerre boncolgatja a kelet-európaiak elleni rasszizmust, és a kelet-európaiak rasszizmusát.
A magyarországi rendszer célja világos: az elitek feltőkésítése, aminek az árát az egyszerű ember fizeti meg.
Lehetséges-e, hogy egy politikai berendezkedés egyszerre legyen populista és neoliberális?