Koordinált sztrájkba léptek a dokkmunkások a földközi-tengeri kikötőkben. A számos helyszínen  megtartott munkabeszüntetéssel az Izraelbe irányuló fegyverszállításokat szabotálták a munkások, akik nem hajlandóak asszisztálni a fegyverkezéshez és a gázai népirtáshoz.

Több mint 20 kikötőben léptek sztrájkba munkások február hatodikán a fegyverkezés, fegyverszállítmányok és Izrael gázai népirtása ellenében. Elsősorban a földközi-tengeri kikötőkben állították meg a szállítmányokat, de Németország északi-tengeri kikötőiben, Brémában és Hamburgban, valamint Korzikán is tiltakoztak a dokkmunkások a Peoples Dispatch beszámolója szerint, míg a marokkói ODT szakszervezet által előkészített megmozdulást az időjárási körülmények miatt el kellett halasztani.

A sztrájkolók az összehangolt nemzetközi akcióval kifejezték, hogy nem értenek egyet a háborúskodással valamint Európa és a világ más országainak újrafelfegyverzésével.

A nemzetközi sztrájkot hosszas szervezőmunka előzte meg, amely a dokkmunkások Palesztinával való szolidaritására és a jobb munkakörülményekért folytatott küzdelmükre épített. Mindemellett már február 6. előtt is érkeztek hírek arról, hogy megakadályozták az Izraelbe fegyvereket szállító hajók megtöltését.

A szállítmányok szabotálásával elsősorban a Zim és az MSC Mediterranean Shipping Company hajóit támadták, amelyek rendszeresen szállítanak fegyvereket Európából Izraelbe, amelyeket aztán a Gázában vetnek be – ezzel a társaságok valamint a hajóikat kiszolgáló kikötők ha áttételesen is, de részessé válnak a népirtásban.

A megmozdulások reggel a görögországi Pireusz kikötőjében kezdődtek, majd hamarosan csatlakozott a törökországi Mersin, valamint Baszkföldön Bilbao és Pasaia. A Liman-İş Sendikası törökországi valamint a LAB baszkföldi szakszervezetek több száz tagja töltötte meg az utcákat, hogy kifejezzék a palesztin nép melletti szolidaritásukat, és kiálljanak a gázai népirtás ellen.

A görögországi dokkmunkások kiemelték az ellentmondást az Európa újrafegyverkezésére fordított hatalmas befektetések és a közszolgáltatásokat, valamint az infrastruktúrát sújtó megszorítások között – amelyek egyre veszélyesebb munkakörülményekhez is vezetnek.

„Nem fogadjuk el a jogok nélküli munkát (…) a fejlesztésnek azt kellene jelentenie, hogy élve hazajutsz. A kikötők a munka, nem pedig a háború helyszínei. Az izzadság, nem a vér helyei”

– mondta Damianos Voudigaris, az ENEDEP szakszervezet aktivistája.

A legnagyobb megmozdulások az olaszországi kikötőkben voltak; de korábban is ott volt az egyik legerősebb szolidaritási mozgalom – amelynek keretében az elmúlt években háromszor is általános sztrájkot hirdettek. Ancona, Bari, Cagliari, Civitavecchia, Crotone, Genova, Livorno, Palermo, Ravenna, Salerno és Trieszt kikötőit is leállították, amivel az ország tengeri forgalmának jelentős részét megbénították. Olaszországban a dokkmunkások és kikötői dolgozók mellett a diákok is nagy számban képviseltették magukat.

Az Unione Sindacale di Base (USB) szakszervezet valamennyi sztrájkoló kikötőben jelen volt, a sztrájkgyűléseken pedig rengeteg palesztin és kubai zászlót lengetett a szél. A gyűléseken felszólalók hangsúlyozták, hogy a munkásmozgalom ereje a nemzetköziségben rejlik – csak így tudhat ellenállni a jobboldali kormányok és az Európai Unió munkásellenes politikáinak. A szakszervezetisek szerint Georgina Meloni, Olaszország miniszterelnöke és kormánya is megrettent a hosszú évek stagnálása után új erőre kapott mozgalomtól, amire reakcióként többek között a palesztin szolidaritási akciókban résztvevő szakszervezetiseket sújtó elnyomó közpolitikákat vezettek be. Mindennek ellenére az USB szerint az elkövetkezendő hetekben csak erősödni fog a szolidaritási mozgalom.

A közös célok – a kikötők militarizálása, az újrafegyverkezés, valamint a minden mást ellehetetlenítő háborús gazdaság elleni kiállás – mellett a szakszervezetek specifikus helyi problémák ellen is fellépnek.

A trieszti dokkmunkások például a kikötő privatizálása ellen is tiltakoznak, míg máshol – többek között Bariban és Ravennában – a munkások és diákok arra világítottak rá, hogyan használják időnként akár titokban arra a kikötőket, hogy hadianyagot és katonai célra is felhasználható árukat juttassanak el Izraelbe. „Itt már mindenkinek elege van ebből” – nyilatkozta egy aktivista Ravennában.

Civitavecchiában, Livornóban és Anconában jelentős tüntetéseket tartottak péntek este, utóbbi városban a sztrájkolók szerint „monumentális” rendezvényt hoztak össze, de Genovában is rengetegen vonultak az utcára. A tüntetést a CALP kollektíva szervezte, amely korábban a teljes kikötő blokádját szorgalmazta, amennyiben Izrael megtámadja a gázai övezetbe Greta Thunberggel a fedélzetén segélycsomagot szállító Szumud-flotillát. Médiának tett nyilatkozatuk, valamint aktivistáik szerint a nemzetközi sztrájk sikere is rávilágít, hogy a dokkmunkások állják a szavukat.

„Megígértük, hogy mindent blokkolunk – és blokkoltunk is mindent. Megígértük az általános sztrájkot – és általános sztrájkot tartottunk. Megígértük a nemzetközi sztrájkot – és itt vagyunk” – nyilatkozták.

A szakszervezetek a kikötők után a teljes logisztikai szektort vennék célba.

„Ma a kikötők, holnap a teljes logisztikai szektor, majd a teljes munkásság” lép sztrájkba, nyilatkozták a ravennai sztrájkolók.