Nagy győzelmet ünnepelhettek tavaly novemberben a legnagyobb pittsburgh-i helyi hírlap, a 240 éves múltra visszatekintő Pittsburgh Post-Gazette (PG) sztrájkoló munkatársai. A bíróság ugyanis a javukra ítélt a kiadó ellen zajló perben, és megállapította, hogy a lapot kiadó cég jogtalanul csökkentette a kollektív megállapodásban is rögzített, nekik fizetendő egészségbiztosítási hozzájárulást még 2020-ban. Örömük azonban nem tartott soká: a három évig tartó tartó, az Egyesült Államok történetében is az egyik leghosszabb feljegyzett munkabeszüntetés és pereskedés nyomán hiába lett papírjuk arról, hogy igazuk van, és tértek vissza dolgozni tavaly év végén irodájukba, a tulajdonos idén január 7-én úgy döntött, hogy nemes egyszerűséggel megszünteti az 1786-ban (!) alapított patinás újságot, miután a bíróság a kiadó utolsó fellebbezését is elutasította.
„Ahelyett, hogy egyszerűen betartották volna a törvényt, a tulajdonosok úgy döntöttek, hogy megbüntetik a helyi újságírókat és Pittsburgh városát. A Post-Gazette újságírói évtizedek óta díjnyertes munkát végeznek, és minden lehetőséget meg fogunk ragadni annak érdekében, hogy Pittsburgh továbbra is megkapja azt a színvonalú újságírást, amelyet megérdemel”
– szólt a sztrájkoló szerkesztőségi tagokat képviselő helyi újságíró-szakszervezet csalódott közleménye, amelyet a bezárás hírére adtak ki.
Az elővárosaival együtt hárommilliós lélekszámú pennsylvaniai nagyváros vezető újságjának dolgozói nem csak Magyarországról nézve vívtak rendkívüli küzdelmet. A szerkesztőség és a kiadó összesen mintegy 100 dolgozója – a teljes állomány kétharmada – még 2022-ben kezdett munkabeszüntetésbe, miután a Block Communications nevet viselő kiadó egyoldalúan felrúgta a munkavállalókkal kötött kollektív szerződést. A vita középpontjában a munkáltatói egészségbiztosítási hozzájárulás korábban szerződésben biztosított mértékének csökkentése állt. Az amerikai társadalombiztosítási rendszerben – ahol a munkáltató nem fizet automatikusan egészségbiztosítást, mint Európában – a cég önkényes lépése azt jelentette, hogy gyakorlatilag a munkavállalók bére csökkent évente több ezer dollárral. De kevesebb lett egyes dolgozók fizetett szabadsága is, és számos egyéb munkahelyi joguktól megfosztották a munkatársakat. Fontos körülmény volt az is, hogy általános béremelést akkor már tizenhatodik éve nem kapott a dolgozói állomány, ennek köszönhető, hogy már 2017 körül is sztrájkhangulat uralkodott a szerkesztőségben.
A kezdeti, nagyjából 100 sztrájkoló közül tartósan végül csak 26-an, köztük veterán riporterek, szerkesztők, fotósok tették le a munkát, a szerkesztőség többsége pedig hamar visszatért az íróasztal mögé. A megmaradt sztrájkolók azonban elképesztően sokáig, három évig tartottak ki. Az ilyen hosszú munkabeszüntetés nemcsak az Egyesült Államok történetében számít az egyik leghosszabbnak minden iparágat tekintve – ha lehet hinni a krónikáknak, a leghosszabb egy wisconsini város gyári munkásainak 11 évig tartó sztrájkja volt 1954 és 1965 között –, hanem hosszú évtizedek óta az első újságírósztrájk volt az országban. Az amerikai újságírással foglalkozó szaklap, a Niemanlab szerint az online zsurnalizmus korának első igazi munkabeszüntetése volt ez.
A PG sztrájkoló újságírói, szerkesztői a munkabeszüntetés alatt saját online sztrájkkiadványukat,a Pittsburg Union Progresst (rövidítve PUP, ami egyben szójáték is a „kiskutya” kifejezés angol megfelelőjével, így a logójuk is egy kiskutya lett), működtették. Itt nemcsak saját küzdelmük legfrissebb híreit írták meg, hanem kapacitásaiktól függően igyekeztek ugyanazt a munkát végezni, amit egyként a Pittsburgh Post-Gazette-nél is végeztek volna. A három év alatt a sztrájkolók – akik számosan szakszervezeti tagok is – tüntetéseket szerveztek, na meg persze várták az újabb és újabb tárgyalási fordulókat, amelyek végén aztán sosem született megállapodás a céggel. A munkabeszüntetés alatt a szomszédok, a szakszervezeti tagok és a dolgozók távolabbi és közelebbi támogatói felbecsülhetetlen segítséget nyújtottak: a szakszervezet összesen mintegy 1 millió dollárt gyűjtött a sztrájkalapba, ezzel segítve a dolgozók túlélését.
Pürrhoszi győzelem
2025 novemberében aztán eljött az a pont, amikor a sztrájkolók megszavazták a munkabeszüntetés végét, ekkor döntött ugyanis a bíróság úgy, hogy végre kell hajtani a 2023-ban és 2024-ben egyébként már a szakszervezet javára meghozott ítéleteket, amelyek alapján a Block Communications megsértette a szövetségi munkajogot, az egészségügyi ellátáshoz kapcsolódó juttatások csökkentésével. A diadalittas sajtómunkások szimpatizánsaik gyűrűjében, 1133 nap után visszatértek munkahelyükre.
🚨‼️: This morning, Pittsburgh strikers are back at work!
A large crowd gathered and they marched back in as the crowd sang Solidarity Forever. ✊ pic.twitter.com/DjzV0CY4cr
— The NewsGuild-CWA (@newsguild) November 24, 2025
A Niemanlab a sztrájk tanulságait összegző elemzésében a szervezők úgy nyilatkoztak, alternatív online újságuk szerkesztése és a tüntetések szervezése alapvetően jól segítette az ügyüket, de utólag visszatekintve elhamarkodottnak látták a 2022. őszi sztrájkba lépésről szóló szavazást: akkor ugyanis vékony többséggel döntöttek csak a szakszervezeti tagok a munka letételéről, s a szervezők szerint több időt kellett volna hagyniuk a kollégáik meggyőzésre.
Január 7-én aztán hidegzuhanyként érte a győztes dolgozókat a hír: a kiadó 2026. május 3-i hatállyal megszünteti a Pittsburgh Post-Gazette-et. Az erről szóló döntést éppen aznap közölték, amikor a cég utolsó fellebbezési lehetőségét is elutasította a szövetségi bíróság. Az érdekes az volt a lap bezárásról szóló kiadói kommünikében, hogy semmilyen módon nem reflektált arra, hogy a munkavállalóik ötöde három évig sztrájkolt a bejelentést megelőzően. Ehelyett arról ír a lapot 1927 óta tulajdonló Block család, „az elmúlt 20 évben több mint 350 millió dollárt vesztett a Post-Gazette üzemeltetésével”, és „a helyi újságírást érő kihívások miatt ilyen mértékű folyamatos pénzveszteség már nem fenntartható”.
Kétségtelen, hogy a „változó médiafogyasztási szokások” a pittsburgh-i lap esetében – ellentétben néhány magyarországi újság einstandolásával – tényleg jobban hatottak a lap hosszú távú kilátásaira, mint maga a sztrájk. A tulajdonosok érvelésnek az amerikai helyi média helyzetéről – amely ottani léptékek mellett többmilliós piacokat jelent – szóló részei általánosan véve igazak. Ahogyan a világ más pontjain, úgy a nyomtatott lappiac itt is évről évre zsugorodik. (A PG maga is heti két nyomtatott lapszámra csökkentette print megjelenését, azelőtt napilapként adták ki.) De ami ennél is aggasztóbb a kiadók számára, hogy a helyi hírek iránti érdeklődés általában, valamint a helyi hírekről író intézményes online média fogyasztása csökken, s ha érdekli is az embereket a helyi közélet, arról egyre inkább ismerősöktől, online fórumokról, közösségi oldalakról tájékozódnak. A hirdetési bevételekre támaszkodó alapvető üzleti modell helyrehozhatatlanul összeomlott, és az előfizetések ritkán biztosítanak megfelelő stabilitást. A Northwestern University 2025-ös felmérése szerint a 2000-es évek eleje óta az Egyesült Államok helyi újságjainak körülbelül 40 százaléka és az itteni újságírói állások körülbelül 75 százaléka megszűnt. Egy másik tavaly publikált tanulmány szerint 2002-ben az Egyesült Államokban 100 000 főre még körülbelül 40 újságíró jutott, mára ez a szám körülbelül nyolc újságíróra csökkent.
A PG-t tulajdonló család üzleti gyakorlatára rálátó elemzők szerint azonban a lapot kiadó céget vezető – egyébként közismerten trumpista – testvérek, John és Allen Block különösen rugalmatlanul és szeszélyesen működtették az újságot, elriasztva ezzel a Pittsburgh-ben egyébként számosan jelen levő, költeni is hajlandó befektetőket. Ráadásul 2023-ban, a sztrájk kezdete utáni hónapokban a Post-Gazette szakszervezeti tagjai arról számoltak be, hogy szerintük a lap pénzügyi kilátásai éppen, hogy javultak, különösen a nyomtatott kiadás heti két napra csökkentése, némi létszámleépítés és az online előfizetők számának enyhe növekedése után.
A PG májusra tervezett megszűnése – amivel Pittsburgh lehet az Egyesült Államok legjelentősebb, helyi lap nélküli metropolisza – hacsak valamilyen formában nem sikerül valamilyen alternatívát létrehozni –, katasztrofális következményekkel járhat a helyi nyilvánosság működésére nézve. A szakszervezet szerint a bezárás egy tízéves folyamat végét is jelenti, amely során a cég folyamatosan próbálta ellehetleníteni az érdekvédelem működését.
„Éveken keresztül több millió dollárt pazaroltak el jogvitákra, hogy megtagadják a munkavállalóiktól az alapvető jogaikat, miközben akkora perköltségeket halmoztak fel, amelyek többszörösen fedezték volna a dolgozói oldal követeléseit” – írja a szakszervezet közleményében, azt is hangsúlyozva, hogy a lap bezárásra nem menti fel a Blocksot az ellenük hozott ítélet végrehajtása alól, azaz kártérítést kell fizetnie a károsult dolgozóknak a járandóságaik csökkentéséért a jogaik korlátozásáért.
(Niemanslab, Axios)
