„Holnap emigrálok, mert itt képtelen vagyok megélni” – üzente a 29 éves Gustavo Martins transzparense december 11-én, a lisszaboni tüntetésen, amely a történelmileg is jelentős munkabeszüntetést kísérte Portugáliában. Az Európában már kihalóban lévő műfaj, az általános sztrájk nyomán lényegében leállt a portugál közszféra, a közlekedéstől az oktatáson át az egészségügyig.
A több szektorra kiterjedő és az ország két legnagyobb szakszervezete által szervezett akciót a kormány munkaügyi reformcsomagja váltotta ki, amely jelentős visszalépéseket vezetne be a munkajog több területén. Mintegy 3 millió dolgozó, vagyis a munkavállalók kb. 60%-a vett részt a tiltakozásban a szakszervezetek szerint, a kormány azonban minimalizálni próbálta a sztrájk jelentőségét.
A sztrájk, a magánszektort, ahol a dolgozói érdekvédelem kevésbé jelentős, alig érintette, de csaknem teljes leállást hozott a vonat-, a tengeri- és a légiközlekedésben érintett portugál vállalatoknál, akárcsak a közösségi közlekedésben; bezárt az iskolák többsége, akadozott az állam hírügynökség munkája, és az egészségügyi dolgozók 90%-a sztrájkolt az El País spanyol napilap összefoglalója szerint.
„Minden idők egyik legnagyobb támadása”
A sztrájk abban a tekintetben is történelminek mondható, hogy az ország két legnagyobb szakszervezetének összefogásával jött létre. Az egykor a kommunista párthoz kötődő CGTP és a centrumhoz húzó UGT egyaránt úgy vélik, hogy elfogadhatatlan a kormány ajánlata, amelyet a munkaadók szervezetei is támogatnak, a munkaerőpiac szükséges modernizációjára és a versenyképesség javítására hivatkozva.
A jobboldali portugál kormány 2025 júniusában jelentette be a Munka XXI nevű munkaügyi reform előzetes törvénytervezetét, amely több mint 100 intézkedést foglal magában, és a Munka Törvénykönyvének számos területét érinti.
A reformcsomag ellen már 2025. szeptember 20-án is szerveződött országos tiltakozási nap, majd ezt követően november 8-án Lisszabonban tüntettek. A lisszaboni akció alkalmával került meghirdetésre a december 11-i általános sztrájk is.
Az El País spanyol napilap összefoglalása alapján a csomag többek között lehetővé tenné a határozatlan idejű foglalkoztatás időtartamának növelését, akár 3 vagy 5 évre. Ezen felül akár 50 órásra nőhetne egy munkahét, plusz juttatás nélkül: a munkáltató és a dolgozó egyéni megegyezésével egyfajta munkaórabank vagy munkaóra számla jönne létre, amely napi két órával is növelhetné a munkaidőt (évi összesen 150 órával). A dolgozónak csak akkor kellene kifizetni ezeket a túlórákat, ha nem „kapja vissza” őket egy év alatt a munkáltatótól.
Fontos adalék, hogy sokan ezekkel a túlórákkal kompenzálják az alacsony béreket, amelyek kevésbé nőttek, mint a megélhetési költségek. A portugál minimálbér 870 euró, és az Eurostat legfrissebb adatai szerint a teljes munkaidős átlagbérrel az ország a Unió 10 sereghajtója között van (24 818 euró (kb 9,6 millió forint), miközben az uniós átlag 39 800 euró).
A harmadik intézkedés, amely ellen a szakszervezetek leginkább tiltakoznak, lehetővé tenné, hogy a cégek, miután saját dolgozóikat elbocsátották, egy éven belül kiszervezzék alvállalkozóknak ugyanazt a feladatatot.
A reform a munka-magánélet összeegyeztetésére vonatkozó intézkedéseket is érinti. Az egyik legkritizáltabb változtatás az, hogy csökkentenék a szoptatási okból csökkentett munkaidő maximális idejét, és az új szabály szerint 12 hónapos kor után a munkavállalónak orvosi igazolást kell bemutatnia arról, hogy még szoptatja gyermekét.
Összességében szinte minden változtatás a munkavállalók védelmének csökkentésére, jogainak csorbítására irányul, miközben gyengülnek a kollektív szakszervezeti jogok, és a munkahelyi demokrácia. Például az indokolatlanul elbocsátott munkavállalóknak nem lesz joguk visszakerülni a munkahelyükre, ha a bíróság a munkáltató kérésére úgy dönt, hogy ne vegyék vissza, mert az zavarná a vállalat működését.
Az El País által megszólított egyik tüntető, a 32 éves illusztrátor, Tania Morais szerint a törvénycsomag tovább növelné a prekarizációt és a gazdasági bizonytalanságot, pedig „már a tőkehalnak is több joga van, mint nekünk”.
Bár a kormány először minimalizálni próbálta a sztrájk jelentőségét, és bagatellizálta a részvételt: szerintük a dolgozók 95%-a egyáltalán nem is sztrájkolt – azóta tárgyalásokat kezdeményezett a szakszervezetekkel.
Az UGT közben újabb általános sztrájkot is kilátásba helyezett, ha nem történik valódi előrelépés a tárgyalások során, a CGTP már a január 13-ai újabb tüntetésre toboroz.
Október végével a NER bekebelezett egy újabb médiaportfóliót, egyik napról a másikra több online és printtermék került a kormányzati holdudvarhoz.
Magyarországon a sajtó helyzete talán sosem volt törékenyebb, és a Mérce is csak akkor maradhat fenn, ha számíthatunk rátok!
Idén már csak 2 millió forintot kell összegyűjtenünk, segítesz, hogy sikerüljön?
