A gázai tűzszüneti megállapodás ugyan átmeneti fellélegzést hozott, de a palesztin-izraeli konfliktus hosszú távú politikai megoldása nem látszik. Ehhez bizonyosan jelentős, Izraelre és szövetségeseire gyakorolt nemzetközi nyomásra van szükség. Az elmúlt években világszerte egyre több olyan kezdeményezés jelent meg, amelyek a palesztinok elleni jogsértésekkel és a gázai népirtással szemben az ellenállás lehetséges formáit mutatták fel, legyen szó szimbolikus akciókról vagy kritikus infrastruktúrák ideiglenes blokádjáról. Utóbbiak közé tartozik a brit Preston People’s Collective, amely Európa legnagyobb fegyveripari vállalata, Izrael egyik fő beszállítója, a BAE egyik gyárának termelését igyekszik ellehetetleníteni. A csoport egyik tagjával, Neigh-jel beszélgettünk a fegyveriparról, közvetlen akcióikról és a brit háborúellenes mozgalomról.

Hogyan kerültél a szolidaritási mozgalomba?

A nagy-britanniai — szélesebb körű — közvetlen akciókat folytató mozgalmak ihlették. Különösen a Palestine Action, 2021-től kezdve. (Ezt a szervezetet ma már az Egyesült Királyságban terrorista szervezetként tartják nyilván, de akkor még nem volt így.) A Palestine Action aktivistái inspiráltak minket arra, hogy a fegyvergyárakat vegyük célba; ők különösen az Elbit Systemsre fókuszáltak.

Mivel Lancashire-ben élünk, az Egyesült Királyság északi részén, úgy döntöttünk, a BAE Systems nevű cégre koncentrálunk, amely egy helyi üzemben gyárt alkatrészeket az F–35-ös vadászgépekhez.

Elhatároztuk, hogy megnézzük, mi zajlik a közvetlen környezetünkben, és hogyan tudunk hatást kelteni. Egy közvetlen akciókra épülő stratégiát vettünk át,

a közösségünkkel karöltve akartunk csinálni valamit, amit a helyiek meg tudnak tenni, kevésbé kockázatos, de mégis felforgató.

Egy országos mozgalom, a  Workers for a free Palestine (Dolgozók a szabad Palesztináért) is inspirált minket. Ők a BAE gyárat azáltal állították le, hogy eltorlaszolták a főbejáratot. Úgy döntöttünk, mi folytatjuk ezt, és rendszeresen megismételjük.

Mit csinál pontosan a Preston’s People Collective?

Egy több csoportból álló kollektíva vagyunk, akik hathetente egyszer összejövünk, hogy leállítsuk a prestoni BAE gyárat. Ez egy északnyugati koalíció, a környékről is rendszeresen kijárnak blokkolni a gyárat. 75–100 ember vesz részt ilyenkor, több bejáratot is eltorlaszolunk, már a műszak kezdete előtt, hajnali 5-től. Addig maradunk, ameddig fizikailag lehetséges: mielőtt a rendőrség beavatkozik. A kampány fókusza idővel tágult,

azzal is foglalkozunk, miképp működik az „oktatási ipar”, hogyan nyomul be a fegyvergyár az oktatási rendszerbe.

Lancashire-ben a BAE nagyon ügyesen beágyazta magát a társadalomba, sokáig presztízs volt itt dolgozni. Nagyon magas fizetést kínáltak helyi mérnök diplomásoknak, és sok embert csábítottak oda a közösségünkből. Megértve a működésüket, világossá vált, hogyan állítják be magukat technológiai újítóként, nem pedig háborús haszonlesőként.

A gyárnál való jelenlétünk nemcsak a működés megzavarásáról szólt, hanem a hírnevük rombolásáról is. És ez egyértelműen sikerült. Ma már az emberek nem büszkék arra, ha ott dolgoznak, nem keresik a lehetőségét, hogy itt helyezkedjenek el, alternatívák után néznek. Közösségekben és vallási csoportokban szó esett arról, hogy a fegyvergyártó cégeknél való munkát kerülni kell. Az iskolák is egyre inkább tisztában vannak azzal, mi zajlik a BAE-nél.

Tehát tájékoztatással, tudásátadással támogatjuk az embereket, annak érdekében, hogy cselekedjenek.

Mit csinált pontosan a BAE a helyi iskolákban?

Látogatásokat szerveztek a gyárakba. Megmutatták a gyerekeknek az új technológiákat, például a repülőgépeket, amiket gyártanak. Vagy például 3D nyomtató workshopokat tartottak. Különösen a 3D nyomtatás nagyon menő lett az általános iskolákban. A BAE felszereléssel is ellátja az iskolákat.

A középiskolákban még aktívabban jelennek meg: beszédeket tartanak az évnyitókon, és győzködik a diákokat, hogy jelentkezzenek a gyakornoki programjaikba. Ennek nyomán egyesek kihagyják az egyetemet, és már 16 éves kortól ott kezdenek dolgozni. A BAE állítólag nagyon büszke arra, hogy az F–35-ös program menedzserei mind 30 alattiak, és mindannyian gyakornoki programokon keresztül kerültek oda. Részt vesznek pályaválasztási napokon, és iskolai partnerségeket is létrehoznak.

A BAE-s dolgozók hogyan viszonyulnak az akcióitokhoz?

A dolgozókkal való kapcsolatunk összetett. Sokan személyes támadásként élik meg, amikor blokád alá vesszük a gyárat. De általában van „munkavállalói kapcsolattartónk” a helyszínen. Röplapokat készítünk, és amikor biztonságosnak érezzük, megpróbálunk párbeszédet kezdeményezni. Próbáltunk egyeztetni szakszervezeti képviselőkkel is. Sajnos néha bántó vagy agresszív reakciókkal is találkoztunk.

Nem a dolgozókkal van bajunk, hanem azzal, hogy a gyárban fegyvereket gyártanak. Vannak feszült helyzetek, de ezt az üzenetet sikerült átadnunk. Ugyanígy próbálunk eljutni a leendő munkásokhoz is pályaválasztási rendezvényeken – itt is elmagyarázzuk, mi zajlik a BAE gyárban.

Meg tudnál nevezni konkrét eredményeket is?

Két éve rendszeresen leállítjuk az üzemet, ez jelentős anyagi veszteségeket és csúszásokat okoz a cégnek. Előfordult, hogy akár hét órán keresztül blokkoltuk a termelést. A dolgozók megerősítették, hogy ilyenkor egyszerűen hazaküldik őket. A mérnökök és a gyártásban dolgozók nem tudnak „home office”-ban dolgozni.

Sikerült elérnünk azt is, hogy lemondtak olyan regionális konferenciákat, amelyeken igazgatói szintű vezetők vettek volna részt — ezek szintén komoly pénzbe kerültek a cégnek, több ezer fontos veszteségről beszélünk. Biztosan sikerült a BAE hírnevén is csorbát ejtenünk.

Említettem a vallási és a rasszizált közösségeket is. Én muszlim vagyok, személyesen is fontos volt nekem, hogy a saját közösségemben is legyen súlya ennek a kampánynak. Az imámok és mecsetvezetők üzenetet küldtek a hívőkneknek, hogy a fegyvergyártó cégnél végzett munka teljesen szembemegy a hit alapelveivel. Muszlimként nem lehet ilyen helyen dolgozni. Ez nagyon erős üzenet volt, és sok ember emiatt kezdett más álláslehetőségekben gondolkodni.

A blokádok során csak kisszámú letartóztatás történt. Azokban az esetekben, amikor valakit letartóztattak, ráadásul a vádakat később ejtették. Ez jól mutatja, hogy lehet felforgató, akadályozó akciókat csinálni úgy, hogy a törvény még mindig mellettünk álljon. Még ha el is visz a rendőrség, ez nem jár rád nézve automatikusan jogi következményekkel. A kollektív támogatói hálónk pedig nagyon erős.

Miért tartod fontosnak, hogy itt, az Egyesült Királyságban folytassatok küzdelmet? Palesztina messze van.

Az F–35-ös vadászgépek tizenöt százalékát Nagy-Britanniában gyártják. Az Egyesült Királyság tehát aktív szereplő ebben a népirtásban. A kezdetektől küldenek felderítő repülőgépeket, vagyis nyakig benne vannak, súlyos felelősség terheli őket. Ahogy egyre inkább érthetővé válnak a viszonyok, világosan látszik, hogy nagyon szoros a kapcsolat Izrael és az Egyesült Királyság között.

Történelmileg is: ha visszamegyünk a Balfour-nyilatkozatig, az Egyesült Királyság teremtette meg annak feltételeit, hogy a cionista mozgalom létre tudja hozni Izraelt mint megszálló államot a térségben. Tehát a kezdetektől fogva része a történteknek, és ezért felelősségre is vonható.

A fegyvergyártás pedig a közvetlen környékünkön zajlik. Sokan érzik úgy, hogy nem tudnak segíteni, Palesztina messze van, de hát itt van előtted az egyik láncszem, ennél fogva tudsz változást elérni.

Említetted, hogy a Palestine Action mozgalmat már terrorszervezetként tartják nyilván. Titeket is próbál elhallgattatni, leállítani az állam? Hogyan reagál a rendőrség a tevékenységeitekre?

Leginkább aránytalan rendőri jelenlétről beszélhetünk. Rengeteg járművet küldenek ki, és nagyon sok erőforrást mozgósítanak annak érdekében, hogy eltávolítsanak minket.

A Defend Our Juries nevű szervezet aktivistái a Palestine Action betiltása óta minden hónapban megjelennek az utcán, és arra kérik az embereket, hogy csatlakozzanak hozzájuk: egyszerűen táblákat tartanak fel a következő felirattal: „Ellenzem a népirtást, támogatom a Palestine Actiont.”

Eleinte néhány száz ember tett így, mára viszont több ezren gyűlnek össze a táblákkal. A rendőrség pedig minden egyes embert letartóztat. Ez jól mutatja, meddig hajlandó elmenni az állam, hogy elfojtsa a hatékony tiltakozási formákat.

El tudnád tudnád röviden mondani az olvasóknak, miért tiltották be a Palestine Actiont? 

Nem vagyok a Palestine Action szóvivője, de

úgy látom mindez azért történt, mert nagyon sikeresek voltak a közvetlen akcióik. Négy év alatt sikerült bezáratniuk két Elbit-üzemet, és voltak más eredményeik is.

A legutóbbi akciójuk — még a betiltás előtt — állítólag az volt, hogy behatoltak a Brit Királyi Légierő egyik bázisára, és összemázoltak egy felderítő repülőt.

Ez érzékelteti, hogy az állam addig hajlandó eltűrni a tiltakozást, amíg az nem akadályozza a népirtás folytatását, és amíg nem okoz komoly pénzügyi veszteséget. A Palestine Action elleni reakció nagyon szélsőséges volt. Ezt a döntést teljes körűen meg fogják támadni a bíróságon.

Szerinted a jövőben több szervezetet is megpróbálnak majd terroristaként listázni?

Nem tudom. De jelenleg is terrorizmus elleni törvények alapján tartóztatnak le embereket. Olyanokat is, akik csak táblákat tartanak, és teljesen békésen tiltakoznak. Több száz embert tartanak fogva a fenti törvény alapján — többségük idősebb, nyugdíjas korú.

Kelet-Európában az embereket sokkal kevésbé mozgatja meg ez a kérdés, holott a mi országaink is gyártanak és adnak el fegyvereket Izraelnek, és a kormányainknak fontos stratégiai szövetségese az izraeli kormány. Hogy látod ezt a kérdést? 

Szerintem az a legfontosabb, hogy az emberek minél közelebb érezzék ezt a kérdést a mindennapi valóságukhoz. Lényeges, hogy felfedjétek a stratégiai kapcsolatokat, és ezt tegyétek láthatóvá a nyilvánosság számára. Ez lehet az alapja a mobilizációnak.

Összességében úgy gondolom, hogy az emberek többsége ellenzi civilek halálát, bármilyen messze is történik tőlük. Ha tisztában lesznek azzal, hogy az ő kormányuk, az ő országuk részt vesz ebben, akkor fel fognak háborodni. Az emberség képes felszínre törni, ha teret kap. Az embereknek csak érezniük kell, hogy hasznosak és tehetnek valamit.

Az Egyesült Királyságban ezek az autonóm csoportok és egyének összehangoltan dolgoznak. Ez vezetett hatékony mozgósításhoz. Nem feltétlenül kell hatalmas tömeg – elég néhány elkötelezett ember, aki képes elindítani a változást.