Örömmel jelentette be hétfőn Volodimir Zelenszkij, hogy a háború téli orosz támadásai által sújtott Ukrajna megmenekült: sikerült a tönkretett és bizonytalan gázkapacitásokat pótolni. Az éppen Athénban vizitáló ukrán elnök a görög, jobbközép miniszterelnökkel, Kiriákosz Mitszotákisszal közös sajtótájékoztatóján kijelentette, még ezen a télen a mediterrán állam felől, az oda érkező amerikai cseppfolyós gázszállítmányokkal fogja Ukrajna megoldani energiaproblémáit, ezzel elejét véve Moszkva zsarolásának.

Mitszotákisz görög kormányfő mindehhez hozzátette, már létező és üzemelő termináljaik kapacitását meg kell ugyan növelni, ezzel a módszerrel, és az amerikai gázzal képesek lesznek egész Ukrajna gázellátását ők átvenni mint közvetítő ország. Mindez teljesen egybeesik természetesen azzal az ambiciózus tervvel, amelyet az Európai Bizottság 2025-ben hirdetett meg, és amely szerint 2027-re a teljes EU, beleértve az összes tagállamot is, száz százalékosan leválik az orosz energiahordozókról.

És most úgy tűnik, a zöld átállás alatt éppen Ursula von der Leyen által bevezetett szabályozásokat kell sutba dobni, amerikai nyomásra, ahhoz, hogy ez a politikai cél megvalósuljon.

A nagy bejelentés ugyanis nem volt előzmény nélküli. Noha a nemzetközi sajtóban ez már sokkal kevesebb figyelmet kapott, Zelenszkij érkezését Athénba nagy esemény előzte meg. A Trump kormányzat energetikai minisztériuma ugyanis az energiaipari szakportálok által is követett, nagyszabású „LNG-kongresszust” szervezett a görög fővárosba, ahová Washingtonból miniszteriális szintű delegáció és nagy földgázkitermelő cégek képviselői is elutaztak.

A Gas Outlook nevű szaklap megemlíti, az amerikai szövetségi Energiaminisztérium fő stratégiai célja a Transzatlanti Energiaegyüttműködés (Transatlantic Energy Cooperation  – P-TEC) nevű projekt tető alá hozása, amelynek célja, hogy az EU az eddigieknél is nagyobb mértékben építsen az USA déli államaiban a repesztéses módszerrel (fracking) felszínre hozott, majd cseppfolyósított földgázra, amelyet tankerhajókra rakodva Európa LNG-visszaalakító termináljaiba szállítanak. 

Chris Wright, Trump energiaügyi minisztere ezen a szimpóziumon egyenesen úgy fogalmazott: „óriási lehetőség kínálkozik számunkra abban a tekintetben, hogy az összes orosz eredetű földgázt kiváltsuk Nyugat-Európában. Az összeset, a leges-legutolsó gázmolekuláig.”

És hogy mi lenne ennek az ára? A szaklap megemlíti, hogy az amerikai kormány most egy évek óta az útjukban álló európai szabályozás, a 2024 júliusában életbe lépett fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításról szóló irányelv (Corporate Sustainability Due Diligence Directive – CSDDD) felfüggesztését kívánja elérni Brüsszelnél. Ez a direktíva kötelezi jelenleg az EU-ban tevékenykedő összes vállalatot, hogy tevékenységük során zárják ki az emberi jogsértéseket, a rabszolgamunkát, valamint minimalizálják, vagy legalább egyenlő mértékben kompenzálják a vállalati tevékenységük során keletkező környezeti károkat. A CSDDD értelmében az amerikai LNG-szállítóknak kötelezniük kellene magukat arra, hogy ellátási láncukból kizárják a dolgozókkal szembeni, emberi jogoknak nem megfelelő bánásmódot, miközben környezeti szempontból minél fenntarthatóbb módon működnek.

Emellett az EU-ban úgynevezett metánmolekula-sűrűség szabályozás is érvényben van, amely korlátozza az unióba importált földgáz metán-intenzitásának mértékét. A folyékony földgáz szállításában érdekelt amerikaiak viszont minden ilyen kikötést határozottan elutasítanak.

Hogy miért, az már az athéni kongresszuson kiderült. A görög állami gázszállító vállalat és a terminálokat üzemeltető állami érdekeltség ugyanis egy VentureGlobal nevű louisianai, amerikai óriáscéggel kötött első körben szállítási szerződést az Ukrajnának is szánt LNG-re.

A VentureGlobal céggel már találkozhattunk. Ez az a társaság, akik a louisianai Plaquemines Parishban és környékén repesztéses bányászatukkal és a feltörő gáz LNG-vé alakításához szükséges rendkívül szennyező eljárásokkal dolgoznak. A már most is aktív céges bányák a Mexikói-öböl louisianai partszakaszán annyira megrongálták a talajszerkezetet, hogy az öböl sós vize keveredett a hiánycikknek számító, partmenti édesvízzel, tönkretéve a vízbázist. Eközben pedig a repesztéses bányászat fokozása talajsüllyedéshez vezetett, valamint rákkeltő vegyszerek ivóvízbe, talajba és levegőbe kerülésével fenyeget, súlyosan terhelve nemcsak a környezetet, hanem az embereket is.

A környék főként afroamerikai lakossága már évtizedek óta küzd a gázkitermelés súlyos következményeivel: a rákos megbetegedések, korai halálozások száma kiugrónak számít. 

Most pedig arról van szó, hogy mindezt a tevékenységet az „orosz gáz kiváltásának” jelszavával még fokozzák is majd a jövőben.

Az érkezési termináloknál a folyékony földgáz gáz halmazállapotúvá tétele már jóformán veszélytelen folyamat: a szállító tankerhajó a körülbelül -162 Celsius fokon tárolt, cseppfolyós gázt az állandóan a terminálban dokkoló, lebegő hajótestbe (FSRU) ereszti át, ami aztán erre jóval magasabb hőmérsékletű tengervizet enged rá, így a kimeneti csőnél már ismét gáz halmazállapotban távozik az áru. Egy köbméter cseppfolyós gázból hozzávetőleg 600 köbméter gázt lehet konvertálni. 

Ezzel szemben a földgáz kitermelése és intenzív fagyasztási eljárása az eredeti kinyerőhelynél a világ egyik legszennyezőbb földgázzal kapcsolatos folyamata.

Innen érthető meg az, miért van feltétlen szüksége az Egyesült Államoknak arra, hogy a CSDDD szabályozást egyszerűen ledaráltassák az Európai Bizottsággal, miért ér ez meg nekik annyit, hogy lobbisták, állami befektetők, cégvezetők és politikusok hadát küldték rá az athéni eseményre.

Most pedig mindennél erősebb szövetségest találtak Volodimir Zelenszkij személyében és az ukrán kormányban. Hiszen úgy, hogy a megtört Ukrajnának segítünk „szabadsága és energia-önrendelkezése” kivívásában, még a legborzalmasabb, leginkább szennyező amerikai földgáz is eladható az amúgy kényes gyomrú nyugat-európai közvéleménynek.

Ha pedig a Trump-kormányzat az Ukrajna-párti atlantizmus révén eléri célját, az pont azt jelenti, hogy az Ukrajna és tágabban Kelet-Európa valódi energia-önrendelkezését hosszú távon biztosítani képes megújuló energiatermelés és nukleáris energiatermelés támogatása a gázimport javára visszaszorul.

Ezt a jövőben egy olyan „vertikális hálózaton” tervezik eljuttatni Kelet-Európa orosz gáznak kitett felére (Románia, Moldova és Ukrajna), amely a Baltikumban és Lengyelországban már létező, amerikai eredetű gáz-infrastruktúrához hasonló kapacitást tudna elérni – éppen csak a görögországi Alexandrúpoli kikötőjébe, az LNG-terminálra érkező anyagot töltik majd bele.

Az infrastruktúra alapja a már ma is létező Transz-Balkán gázvezeték, amelynek végpontja Ukrajnában, az oroszok által már többször megrongált orlivkai gázmérő- és kompresszorállomásnál van.

Noha a gázvezeték ukrajnai része támadható, de viszonylag rövid, ezért messze nem olyan kitettségű a háborúnak mint a Magyarországot és Szlovákiát is ellátó Testvériség gázvezeték. Emellett a görög kormány a múltban vállalta, hogy kapacitását a jelenlegi 2,5 milliárd köbméter/évről saját területén összesen 8,5 milliárd köbméter/évre növelné, ehhez a célhoz pedig híradás szerint már közel jár.

Sőt, az LNG-buborék az EU-ban akkora, hogy ebből az üzletből már a magyar kormány érdekeltségéhez közelálló multicégek sem maradnak ki. Még 2021-ben, Joe Biden kormányzásának zenitjén fejezték be ugyanis a horvátországi Krk szigetén, Omisaljban azt az öbölmenti LNG-terminált, amin keresztül a magyar érdekeltségű, de Svájcban bejegyzett energiakereskedő cég, a MET intézi – ugyancsak Texasban és Louisianában, kétes körülmények között bányászott – földgázának behozatalát, illetve tranzitját. Az omisalji terminál ugyanis közvetlen összeköttetésben áll az Adria gázvezetékkel, amellyel az áru Közép-Európát könnyedén eléri, de emellett képes éppen Görögországba, valamint Finnországba, az Egyesült Királyságba is elszállítani az ugyancsak amerikai LNG-t.

Az LNG-ipar, köztük a MET és a görög állami energiavállalat valamint az amerikai kormány érdekei tehát egybeesnek: el kell adni az amerikai repesztett földgázt, lehetőleg brutális mennyiségben, és eltörölni azokat az uniós direktívákat, amelyek a végre meglóduló bizniszt és az amerikai energiafüggőséget eddig korlátozták.

Putyin háborúja – és annak előzményei – tehát kiváló lehetőséggel ajándékozták meg az USA tőkéseit kontinensünkön. Miközben pedig az Oroszországból egykor Németországba gázt szállítani hivatott Északi Áramlat felrobbantásának ügyében a németországi vizsgálat egy jottányit sem jutott előre. Nemzetközi elfogatóparancs alapján egy Szerhii K. néven emlegetett gyanúsítottat augusztusban az olaszok ugyan letartóztattak Riminiben, de K. ügyvédje a sajtó útján jelezte, szerintük „hamis információkat” osztottak meg velük a németországi hatóságok, így a kiadatásra nem került sor. Egy másik, ugyancsak ukrán gyanúsítottat, Volodimir Zsuravljovot pedig Lengyelország bírósága szabadlábra helyezte – korábban németországi kiadatását is megtagadta a bíróság Aquinói Szent Tamás és Arisztotelész filozófusok erkölcsi elveit idézve.

Ez az ügy tehát megrekedt, és azon kívül, hogy ukrajnai felelősök merültek fel, sokáig nem fogjuk valószínűleg megtudni, ez a szabotázs hogyan is történt.

A kérdés már csak az, a háború utáni világ – ha egyszer eljön – milyen kiszolgáltatott és függő helyzetben hagyja maga után az Európai Uniót, amelynek nagyipara az energiaköltségekkel már így is küszködik.