Megölte volt élettársát egy férfi november 15-én Kaposváron. Adriennre, a 23 éves áldozatra otthonában támadt rá késsel volt partnere, egy szolgálaton kívüli katona. A veszekedést és dulakodást észlelve a nő segítségére sietett a nő nagybátyja, akit szintén megszúrt az elkövető. Őt súlyos sérülésekkel szállították kórházba.

A Kaposvári Regionális Nyomozó Ügyészség hétfői közleménye szerint a férfit a helyszínen elfogták, vallomást nem tett. Tettéért tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélhető.

A nőgyilkosságok általában nem előzmény nélküliek, ezeknek a tragédiáknak mindig vannak előjelei, a legtöbb esetben huzamosabb ideig bántalmazás előzi meg őket, amiről sok esetben a hatóságok is tudnak. A kaposvári tragédiával kapcsolatban egyelőre nincsenek birtokunkban erre utaló információk. Ettől függetlenül fontos leszögezni, hogy semmiképp sem kezelhetjük egyedi esetként.

Bár hivatalos statisztikát nem vezet egyetlen állami szerv sem a nők elleni rendszerszintű erőszakról, civil és EU-s kutatások alapján kb. 200 ezer nő él bántalmazó kapcsolatban Magyarországon, és kb. hetente egy bántalmazás gyilkosságba torkollik – de ezeknek csak töredékével találkozunk a nyilvánosságban. Ezekből az esetekből rendre kirajzolódnak a tipikus bántalmazói mintázatok, valamint az áldozatvédelmi rendszer hiányosságai, amelyek felismerésére és kezelésére azonban nincs kormányzati szándék. Mint beszámoltunk róla, két nappal korábban Szolnokon ölt meg egy fiatal nőt volt élettársa. Az áldozat 20 éves volt.

A sajtóban máris megjelent, hogy a kaposvári gyilkosság elkövetője „halálra késelte szerelmét”, hogy „nem tudta elfogadni a szakítást”, és hogy „szerelemféltés”, „féltékenység” lehet az indok, ezek a kifejezések azonban nem az áldozattal, hanem a gyilkossal empatizálnak, felmentik őt, holott az elkövető felelősségét nem háríthatjuk az érzelmekre. A nőgyilkosság – a nők elleni erőszak többi formájához hasonlóan – a nő birtoklásáról és a nő fölötti uralkodásról szól: a férfi tulajdonként kezeli a nőt, akivel emiatt úgy érzi, bármit megtehet – és ha úgy látja, akárcsak egy élettelen tárgyat, elpusztíthatja. Az elkövetők – akárcsak a nők elleni erőszak többi formáját tekintve – az esetek túlnyomó részében nem idegenek, hanem aktuális vagy volt partnerek, családtagok, ismerősök. A gyilkosságok jelentős része pedig megelőzhető lenne – erre hívja fel a figyelmet a Mérce és a PATENT Egyesület közös áldozatszámlálója is.

November 25-től idén is megtartják a 16 Akciónapot a nők elleni erőszak ellen, ennek nyitórendezvénye a Néma tanúk menete, amelyen a nők elleni erőszak áldozataira emlékeznek a résztvevők. Az eseménysorozat idei fókusza, hogy hogyan tud bárki segíteni bántalmazott hozzátartozójának, barátjának, ismerősének.