November 14-én, pénteken tüntettek az ételfutárok Budapesten. A Wolt és a Foodora dolgozóit tömörítő Futárok Ligája szakszervezetnek ez volt a harmadik demonstrációja, amivel jobb belátásra próbálják bírni a cégeket. Mi is ott voltunk, és fotókban mutatjuk meg, hogyan álltak ki magukért a futárok.

A futárok számos követelést fogalmaztak meg, a legfontosabbakról ebben a cikkünkben számoltunk be.

Mint már korábban is írtunk róla, a munkájukat – noha elvileg egyéni vállalkozók – olyan algoritmus irányítja, amelynek működésére nincs rálátásuk, és gyakorlatilag bármikor elővehető és eldobható munkásként foglalkoztatják őket a cégek.

Az algoritmus lényege, hogy „dinamikus” munkadíjjal – vagyis az egyes fuvarok elvállalásáért felajánlott változó összegekkel – bírja rá a futárokat, hogy egy-egy melót elvállaljanak az okostelefonos program ajánlatai alapján.

Magyarán egymás ellen versenyeztetik az ételfutárokat. Aki a legalacsonyabb megajánlott díjazás mellett elvállalja, az kapja a fuvart – tehát egyfajta licitről van szó, amelyet a beérkező rendelések alapján közvetít valamennyi, az adott körzetben jelenlévő futárnak a gépezet.

A Futárok Ligája többek között azért küzd, hogy ne versenyeztessék ily módon egymás ellen az ételkiszállítókat, tehát legyen átláthatóbb számukra is, hogy milyen alapon ajánlanak meg egy adott árat egy-egy kiszállításért.

A tüntetés során a Kálvin téren gyülekeztek, ahol a szervezők „futárpikniket” rendeztek, ennek megfelelő eszközökkel – többek között ingyen alkoholmentes sörrel kínálták a megjelenteket, így engem is.

Tóth Gergő, a Futárok Ligájának elnöke az összegyűlteknek kifejtette: nemcsak a dolgozókat kizsákmányoló ételkiszállító vállalatoktól várnak változást, ugyanis a dolgozók jogainak kiterjesztése az állami szabályozáson múlik. Ennek hiányában ugyanis akár a Wolt, a Foodora vagy bármely más, kisebb cég is annyira  és úgy él vissza a haknimunkások helyzetével, ahogy csak tud.

„Mi, a Futárok Ligája több mint másfél éve ezzel szemben azért dolgozunk, hogy a széthúzó gondolkodás, szemlélet megváltozzon. Újra egy erős tömb, illetve közösség lehessünk a platformcégek és alvállalkozó cégek kizsákmányoló üzletpolitikájával szemben. Emellett adófizetőként – hajjaj! – elvárjuk az államtól a hasonló munkakörökre jellemző körülményeket, a méltányos adóztatást és a tisztességes verseny-feltételeket”

– mondta az aktivista a Kálvin téri gyülekezőn.

A futárok a két nagy cég központjait is meglátogatták. A Foodora és a Wolt székházánál is petíciókat próbáltak átadni a cégek illetékeseinek – de jelenlétüket figyelmen kívül hagyták az őket gyakorlatilag alkalmazottként foglalkoztató vállalatok.

A Futárok Ligája a cégek megosztásra alapuló modellje ellenére számos különböző hátterű futárt fog össze. A főállású magyar futárok mellett vendégmunkások, egyetemi hallgatók, egyéni vállalkozók és flottások is vannak közöttük. Simon az Egyesült Államokból, Luisianából származik, és egyetem mellett, a megélhetése biztosítása érdekében dolgozik a haknigazdaságban. (Vele készült interjúnkat a jövőhéten közöljük.)

„A Futárok Ligája kortól, nemtől, nemzetiségtől, járműtípustól és zónától függetlenül valamennyi Magyarországon dolgozó rész- és teljes munkaidős, flottás, (diák)szövetkezeti és vállalkozó futár érdekét igyekszik előremozdítani. Természetesen elfogadjuk, hogy van teljesítményarányos eleme a bérezésnek, de olyan írt és íratlan szabályok mentén szeretnénk versenyezni, amelyek az innovációt és a fejlődést nem az ország és a platformcégek jogszabályi, illetve szerződéses előírásainak kijátszása mentén ösztönzik.

Emellett reális mértékben és elsősorban a futár részéről kezelhető kockázatokért szeretnénk csak anyagi felelősséget vállalni. Ezért követelünk több ponton transzparenciát, nyíltan kommunikált és betartott szabályokat, és főleg olyan bérezést, ami becsületes, legális és egészségügyileg fenntartható tevékenység mellett is kifizetődő.”

A nem hivatalos szakszervezet törekszik arra is, hogy a különböző járművekkel dolgozó munkásokat is egy tömbbe szervezze. A kerékpárosok mellett ott vannak tagjaik között az autós és motoros futárok is.

Ráadásul többen is dolgoznak mindkét nagy cégnek. Ezért látják, hogy milyen változatos módszereket alkalmaznak a vállalatok, hogy fragmentálják a futárközösséget.

Arról, hogy miért is álságos „vállalkozónak” tekinteni a nemzetközi nagyvállalatoktól függő, az egyéni vállalkozói és dolgozói lét közötti választás lehetőségéért is küzdő futárokat, ebben a cikkünkben írtunk.

Ha csak belegondolunk, hogy milyen lenne, ha mi kapnánk alternatív munkadíjat az alapvető feladatokért a munkahelyünkön, vagy egy algoritmus versenyeztetne bennünket a kollégákkal, és végül, ha a minket foglalkoztató cég vezetői átnéznének rajtunk, akkor talán nem lepődünk meg, hogy a demonstrálók közül többen is markánsan fejezték ki véleményüket a vállalatok gyakorlatával szemben: