2026. január elsejétől a MÁV-csoport dolgozóinak – tehát a helyi járatokat vezető buszsofőrök nagy részének – fizetniük kell, ha a helyi járaton utaznak. A volt Volán-járatok nagy részén tehát a munkába járó sofőrök nagy részének fizetnie kell ezentúl. A szakszervezet a cég vezetéséhez fordult, de nem kapott érdemi választ.

A közlekedésben dolgozók egyik fontos juttatása, hogy arcképes MÁV-igazolványukkal ingyenesen igénybe vehetik a cég által üzemeltetett járatokat, ami praktikusan a magyarországi távolsági közlekedést és számos település helyi járatait jelenti. Ahol van ilyen szolgáltatás, azt 80-90 százalékban az állami vállalat látja el. A kedvezmény pedig nemcsak a dolgozók felé tett gesztus volt, de amellett hogy az alacsony béreik mellett nyújtott szolgáltatás, praktikus okai is voltak, miszerint nem kellett fizetniük a dolgozóknak a munkábajárásért.

A Szolidaritás Autóbusz-közlekedési Szakszervezet (SZAKSZ) Facebook-bejegyzésében tudatta, hogy a kedvezmény januártól megszűnik. A SZAKSZ szerint az ingyenes utazási lehetőség elvétele egészen faramuci helyzetekhez is vezethet, mint írják, „egy autóbuszvezető, aki a helyi járaton dolgozik ne m utazhat díjmentesen azon a járaton, amin lehet, hogy fél óra múlva már ő fog szolgálatot teljesíteni! A MÁV arcképes igazolvány nem érvényes a MÁV Személyszállítási Zrt. által üzemeltetett városi helyi járatokon! Eszméletlen!!!”

Az ügy érdekessége, hogy a távolsági járatokon úgy a buszokon mint a vonatokon továbbra is megmarad az ingyenes utazás lehetősége a dolgozóknak, a buszosoknak és a vasutasoknak egyaránt. Tehát ha egy adott településen egy, a városban dolgozó autóbuszvezető egy másik városba utazna, jövőre elméletileg meg kellene fizetnie a jegyet a helyi járaton a távolsági járatokat fogadó buszpályaudvarig vagy a vasútállomásig, onnan viszont továbbra is ingyenesen folytathatja útját.

Telefonon értük el Dobi István, a mintegy 3300 tagot tömörítő SZAKSZ elnökét, hogy kommentálja nekünk a MÁV-csoport döntését.

A szakszervezeti vezető lapunknak elmondta, hogy miután a vállalat vezetésének, több esetben a vezérigazgatónak címzett leveleket rendszerint figyelmen kívül hagyják az érintettek, magyarán nem válaszolnak. Emiatt – amennyiben a cégvezetés addig sem válaszol – a 24-én esedékes, a munkavállalói és a munkáltatói oldal közötti tárgyaláson személyesen fogják felvetni a problémát. Tovább bonyolítja a helyzetet a tárgyalások tekintetében, hogy a vállalat egy kormányhatározatra hivatkozva szünteti meg a helyi járatok ingyenes igénybevételi lehetőségét.

A szakszervezeti vezető kifejtette, hogy valójában a volános szabadjegyek járnak le év végével, miután idén év elején integrálták a társaságokat. És a vonatkozó, eredetileg a vasútra szabott kormányhatározatba ugyan beleírták, hogy a helyközi járatokon a buszokra is érvényesek lesznek a MÁV-igazolványok, a helyi járatokat nem említik meg a szabályozásban. Magyarán például egy Győrben dolgozó győri volán-sofőr nem kapja meg az általa vezetett járaton az ingyenes utazási jogosultságot, amennyiben épp nem a volán mögött ül.

Dobi István azt is elmondta lapunknak, hogy „emberemlékezet óta” nem volt olyan, hogy egy közlekedési társaság dolgozója ne használhatta volna ingyenesen az adott cég szolgáltatásait. Ráadásul sok helyen ahol nem a Volán, hanem helyi vállalat üzemeltette a járatokat – mint több nagyobb vidéki városban – az úgynevezett viszonossági elv alapján elfogadták a volános szabadjegyeket.

Persze – mint Dobi elmondta – lehetne arra hivatkozni, hogy a vállalatoknak az általános érvényű állami szabályozás fényében támogatniuk kell a dolgozóik munkábajárását, így megoldódna a visszás helyzet. Azonban azt is figyelembe kell venni, hogy ebben az esetben is csak a bérlet árának 84 százalékát kell megtéríteniük a cégeknek, a fennmaradó részt a dolgozónak kell kifizetnie, ráadásul értelemszerűen csak az adott településre lenne érvényes a munkáltatói támogatás.

„Tehát lehet azt mondani, hogy ez munkába járás, és el lehet számolni. Azt, hogy majdnem 20 százalék költséget miért fizessen meg az autóbuszvezető, ha évtizedeken keresztül annál a cégnél dolgozik, ami végzi ezt a közszolgáltatást, nem értik [a MÁV-csoport korábban volános dolgozói] és mi sem értjük. Hogyhogy nem mentesül a jegyvásárlás alól, ha mondjuk a város egyik végéből bemegy a telephelyre, ahol majd át fogja venni a buszt?”

– világított rá Dobi a helyzet abszurditására.

A részletek kidolgozásával, vagy legalábbis közlésével is adós a vállalat. Azt például Dobi István sem tudta megmondani, hogy mi a helyzet akkor, amikor egy helyközi járat a helyi közlekedésbe is besegít – olyankor is külön jegyet kell rá venni a dolgozónak? De egyelőre az sem világos, hogy mi történik például Budapesten, ahol a járatok egy részét az állami cég üzemelteti a BKK megrendelésére. Ráadásul ezek egy része el is hagyja a várost – magyarán legalább részben helyköziként működik – viszont alapvetően helyi járat.

Dobi arra is felhívta a figyelmet, hogy rendezetlen a korábban korengedménnyel nyugdíjba vonult kollégáik helyzete is. Ugyanis akik még a cégek összeolvadása előtt, a Volántól mentek nyugdíjba, az utódvállalattól nem tudnak arcképes utazási igazolványt igényelni – magyarán amíg el nem érik a 65 éves kort, az öregségi nyugdíjkorhatárt, meg kell fizetniük a normál jegyárakat. Ez jelenleg nagyjából 800 egykori volánost érint.

A SZAKSZ elnöke abban bízik, hogy látva a helyzet életszerűtlenségét, a MÁV-csoport vezetése január 1-ig kidolgozza, hogy milyen módon tudnak majd a vállalat munkatársai továbbra is ingyenesen utazni a helyi járatokon.

A fentiek mellett még arcpirítóbb, hogy a cég felsővezetői továbbra is élvezhetik az ingyenesen használatba adott céges autók nyújtotta előnyöket, és vélhetően a MÁV-csoport új, többszázmilliárdos székházában is kellemes hőmérsékletet élvezhetnek az irodai dolgozók miközben a sofőrök fagyoskodnak egyes telephelyeken.