Hétfő este mintegy húsz tüntető gyűlt össze egy belvárosi étterem előtt, mivel a helyszínen egy izraeli nézőpontot közvetítő, háborúpárti retorikát működtető film forgatása zajlott. A demonstrálók a gázai palesztinokkal vállaltak szolidaritást – akciójuk arra figyelmeztetett, hogy a háborús retorika nem csupán a politika, hanem a kulturális tér sajátja is.

A tiltakozók szerint a film propagandisztikus elemeket tartalmaz, és a palesztinokat, vagy a velük szimpatizálókat torzított módon ábrázolja. A film szinopszisa során a palesztinokkal szolidaritást vállaló szereplők szélsőségesen lépnek fel, számos alkalommal antiszemita módon kommunikálnak – a főszereplő fiatal divattervezőnek pedig egy ellenséges környezetben látszólag nem marad más választása, mint belépni az izraeli hadseregbe^[1]. Az akcióban résztvevők úgy vélik, a film ezzel hozzájárul a háborús logika normalizálásához, és megerősíti a palesztinok vagy közel-keleti arab népek dehumanizáló ábrázolását a médiában.

A helyszínen zajló zenés tiltakozást a rendőrség rövid időn belül feloszlatta. A rendőrök a gyülekezés befejezésére szólították fel a résztvevőket, és szabálysértési eljárást helyeztek kilátásba, ha az utasításnak nem tesznek eleget. A résztvevők egy részét megmotozták, minden résztvevőt igazoltattak. A demonstrációban részt vevők akciójukkal legalább egy órán keresztül akadályozták a film forgatását, ez belehelyezkedik a nemzetközi BDS-mozgalom (Boycott, Divestment, Sanctions) logikájába, amely bojkottot hirdet az izraeli állam politikáját és gazdaságát fenntartó intézmények ellen.

Az akció célja az volt, hogy felhívják a figyelmet a Gázát sújtó izraeli hadműveletek civil áldozataira, illetve, elmondásuk szerint az, hogy

„rámutassunk arra a tudatos propaganda-trükkre, ami a propalesztin mozgalmat összemossa az antiszemitizmussal, pedig ez a mozgalom ugyanúgy kiáll az antiszemitizmus ellen, mint ahogy az iszlamofóbia és a (gyarmatosító) rasszizmus többi formája ellen is.”

A háborús retorika mint kulturális termék

A Mérce információi szerint az étteremben forgatott film háborús narratívát épít fel, és az izraeli-palesztin konfliktust, illetve az ehhez kapcsolódó, palesztinok mellett kiálló nemzetközi mozgalmat sarkítva tünteti fel. A történet az izraeli–palesztin viszonyt katonai és biztonsági szempontból mutatja be, miközben sem palesztinok, sem a gázai népirtást tematizáló és problematizáló aktivisták nézőpontja nem kap teret.

Ez a megközelítés nem egyedi: az elmúlt években számos film és sorozat követte a „terrorizmus elleni háború” logikáját, leegyszerűsítve a nyugat-ázsiai politikai konfliktusokat, és gyakran dehumanizáló képekkel ábrázolva az arab vagy muszlim közösségeket. Ezek közé tartozik a 2014-es American Sniper, illetev a Homeland vagy a Fauda sorozatok, de csupán 2023. október 7-e óta maroknyi olyan dokumentarista alkotás készült, amelyek a 2023 óta tartó offenzíva izraeli oldalát mutatják be. Ezek az alkotások nemcsak esztétikai, hanem politikai hatással is bírnak: fenntartják azt a diskurzust, amely szerint a háború „elkerülhetetlen”, a megszállás pedig „biztonsági szükségszerűségként” értelmezhető.

A tegnap esti tüntetés tágabb problémára is rámutat: arra, hogy a kulturális termékek formálni tudják a politikáról való gondolkodást. A Mércén gyakran írunk arról, hogy a filmes reprezentációk nem semleges terepek

– a kameraállás, a szinopszis, a forgatókönyv, a beemelt és hiányzó nézőpontok mind-mind politikai döntések eredményei.

A film kontextusában külön releváns a nemzetközi kulturális visszhang is: szeptemberben több, mint 1300 alkotó, köztük Ayo Edebiri, Mark Ruffalo, Riz Ahmed és Tilda Swinton bojkottot hirdetett izraeli filmintézmények ellen. A  művészek álláspontja, hogy az izraeli filmintézmények közreműködnek a palesztinok elleni jogsértésekben a Gázai övezetben zajló népirtás idején.

A filmmel kapcsolatos kérdéseinket eljuttattuk a film magyarországi produkciós irodájához, a Paprika Stúdiókhoz; ők arra hivatkoztak, hogy a Paprika Stúdiók csupán „produkciós szervizszolgáltatóként” vett részt a gyártásban „egyfajta technikai alvállalkozóként.” Állításuk szerint, „[m]ivel a megbízás tisztán technikai jellegű, a film tartalmába, narratívájába, alkotói szándékába, finanszírozásába (beleértve az esetleges állami támogatásokat is) a Paprika Studiosnak semmilyen beleszólása nem volt és nincs, azokról érdemi információval nem rendelkezünk.” Kerestük a film izraeli produkciós partnerét is, a United Studios Israelt – ha válaszolnak, frissítjük cikkünket.