A Fidesz nem jelent meg, így határozatképtelen volt a parlament hétfői rendkívüli ülése. Az ülést a Jobbik kezdeményezte a devizahitelesek ügyének rendezése érdekében, miután az Európai Unió Bírósága korábban a devizahitelesek számára kedvező döntést hozott, a tömeges visszafizetéseknek is lehetőséget adva, ám ezt a lehetőséget a Kúria nyár közepi döntése ellehetetlenítette. A Jobbik és a hozzájuk csatlakozók a rendkívüli üléssel nyilvánvalóan nyomást kívántak helyezni a kormányra az ügyben, de az nem látszik, hogy ez a fajta nyomásgyakorlás valaha sikerre vitt volna a kormánypárttal szemben.

A mindennapi politikai harcon túl adódik a kérdés: vajon lesz-e valaha olyan, hatalommal is rendelkező politikai erő, amely rendezni kívánja ennek az akár 3 millió magyarnak az ügyét? És vajon a Tisza mint a jelenlegi hatalom egyetlen érdemi kihívója, mit tervez tenni?

Akárcsak eddig, most újfent a Fidesz az akadálya a valódi kártalanításnak

Korábban, 2012-13-ra már konszenzus alakult ki a magyar joggyakorlatban arról, hogy a devizahiteles szerződések érvénytelenek, mégpedig amiatt, mert a bankok az árfolyamon, pontosabban az árfolyamrésen nyerészkedtek. Magyarán alacsonyabb eladási áron folyósították az euró vagy svájci frank alapú hiteleket, majd a magasabb vételi áron számolták a törlesztőrészleteket. Épp ezért, miképp erről korábban lapunknak Szepesházi Péter devizakárosultakat is képviselő ügyvéd beszámolt, ‘13-ban több ezren nyertek pereket, a bíróságok sorban érvénytelenítették a hitelszerződéseket, hisz a tisztességtelen feltételek miatt az egész szerződés érvénytelenné válik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az adósok csak a felvett hitel összegével tartoznak a bankoknak, minden egyéb tartozás és korábbi befizetés – általában több tíz millió forint – elengedésre kerül vagy visszajár nekik.

Ennek vetett véget Orbánék 2014-es elszámolási törvénye, amely felfüggesztett minden pert és végrehajtást. Ezután a kormány visszaadta az árfolyamnyerészkedésből fakadó veszteségeket a hitelkárosultaknak, ám ezért a kis összegért cserébe ismét érvényesnek ítélte a szerződéseket. A tartozás jelentős része, például az árfolyamkockázatból, tehát az adott deviza erősödéséből, illetve a forint gyengüléséből származó többlet-tartozás így továbbra is az adósok nyakán maradt.

Nekik volt örömhír az Európai Unió Bíróságának (EUB) április végi, precedensértékű döntése, hisz azt a devizahitel-károsultak és jogi képviselőik, illetve a konkrét ítéletben a károsultat képviselő Marczingós László ügyvéd is úgy értelmezik, hogy az alapján az összes devizaalapú hitelszerződést meg kellene semmisíteni, és a több százezer károsultnak mind visszajárna az alaptőke felett kifizetett pénze. Az ő értelmezésük a tízes évek eleji magyar joggyakorlathoz igazodik: a hitelszerződések az árfolyamrés miatt érvénytelenek.

A kormány mostani nyilatkozatai, valamint a Kúria július 14-ei jogegységi határozata, amely a magyar jogrendszerre alkalmazza az EUB döntését, viszont csak azt tekinti érvénytelenítő erejűnek, ha a hitelintézetek bizonyíthatóan nem tájékoztatták az ügyfeleket az árfolyamkockázatról, a bizonyítás pedig az adósra hárul. A tájékoztatás elégtelenségét azonban nagyon nehéz bizonyítani, hisz az legtöbbször papíron megtörtént, csak az esetek nagyon kis százalékában lehet ezen az úton érvényteleníteni a hitelszerződést. Azaz a gyakorlatban a devizahitelesek többségének nem változik a helyzete.

A kormány tehát másodszorra állja útját a devizahitelesek kártalanításának.

A nagy bankok üdvözölték a döntést, és igyekeztek leszögezni: az ő szerződéseiket nem érinti a Kúria határozata, hisz náluk történt tájékoztatás. Másik oldalról, az az óvatos becslés szerint is 1,5 millió ember (hozzátartozókkal együtt akár 3 millió), különösen az az 500-600 ezer, jelenleg is folyó devizahiteles végrehajtás alatt álló adós minden bizonnyal kevésbé lelkesedik a kormány jogértelmezéséért.

A Tisza is megalkuszik?

A kormány döntése azért is érthetetlen – még ha jogilag megérvelhető is – mert ha károsultakat képviselők jogértelmezése emelkedne törvényi erőre, akkor nem az államot, hanem a bankokat terhelné a kártalanítás költsége. Azaz az államháztartásnak közvetlenül semmibe nem kerülne az így kieszközölt kártalanítás.

A többi politikai szereplő közül a teljes kártalanítás mellett a többnyire erőtlen régi ellenzék áll – ők vettek részt a hétfői parlamenti ülésen is.

Marczingós Lászlóval, az EUB döntést elérő jogásszal a Jobbik, elsősorban Z. Kárpát Dániel működik együtt, a párthoz kötődik a Banki Károsultak Fogyasztóvédelmi Szövetsége nevű, jelenleg 50 ezer tagot számláló Facebook-csoport is. A párt a legtöbb közvélemény-kutatásban a közelmúltig mérhetetlen volt, nyár elején a Mediánnál 1-2 százalékon állt.

A rendkívüli parlamenti ülésen részt vett még a DK (Medián: 2-3 százalék), a Mi Hazánk (Medián: 4-5 százalék), az MSZP (Medián: mérhetetlen) és a Párbeszéd (Medián: mérhetetlen). Utóbbi frakciójában politizál Jámbor András, aki korábban a devizahiteles végrehajtások leállítására nyújtott be törvényjavaslatot, és ezúttal is az igazságos végrehajtási rendszer kialakítása érdekében tett javaslatot. Jámbor nem tervez indulni a 2026-os választáson.

Jámborhoz hasonlóan a Momentum sem tervez indulni ‘26-ban, azonban ők, egyedül a parlamenti ellenzéki pártok közül, a rendkívüli parlamenti üléstől is távol maradtak. Bedő Dávid, a Momentum frakcióvezetője Facebook-posztban közölte, hogy a Momentum „nem tartja célravezetőnek azt, hogy az ellenzéki pártok proaktívan azt a látszatot keltik, mintha működne és betöltené a valódi funkcióját a parlament”.

Jelenleg parlamenten kívüli, de kormányváltásra esélyes pártként a Tisza (Medián: 38-51 százalék) álláspontja kiemelten fontos a kérdésben. A párt, és Magyar Péter a hétfői parlamenti nem-ülést nem kommentálta, korábban azonban megosztotta nem túl határozott terveit a kérdésben.

Egyfelől a bankokat és a károsultakat is fórumozni hívta – hiába nyilvánvalóan lehetetlen e két csoport érdekeit egyesíteni. Másfelől, a végrehajtások államosítása mellett, egy maximum havi százezer forint összegű állami kompenzációs programot javasolt Magyar országjárása hévízi állomásán, közönségkérdésre válaszolva. Az elképzelés szerint járadékot 2026-tól 2030-ig folyósítaná az állam, így összesen maximum 5,6 millió forint járna az arra jogosultaknak, holott az őket ért kár ennél jóval nagyobb is lehet. Az ellenzéki pártelnök elmondása szerint ennek „nagy részét” nem adófizetői pénzből, hanem a bankokkal történő tárgyalás eredményeként adnák. Hozzátette azt is, hogy nem ígérheti azt, hogy „kolbászból lesz a kerítés”, hisz szerinte az EUB döntése csak a devizahiteles szerződések 1-2 százalékára érvényesíthető – azaz feltehetően Magyar egyetért a kormánypárt és a Kúria jogértelmezésével.

Így vagy úgy, de a legnagyobb ellenzéki erő már jóval óvatosabban beszél az ügyben, mint kisebb társai, a Tiszánál a teljes kártalanítás fel se merül. Persze máskor sem túl bátrak, ha gazdasági vagy újraelosztási kérdésekről van szó.

A pártpolitikai mátrix tehát a következő helyzetet dobja ki: aki potenciálisan a hatalom közelébe kerül, az valahogy mindig a bankoknak kedvezőbb álláspontra helyezkedik.

Vajon lesz ez valaha másképp?