Egyre-másra születnek  a települések önazonosságáról szóló törvény nyomán azok a helyi rendeletek, amelyek igazolni látszanak az eredeti jogszabályt övező előzetes félelmeket: olyan diszkriminatív intézkedések születnek szinte naponta, amelyek iskolázottsághoz, büntetlen előélethez, élő munkaviszonyhoz, személyes elbeszélgetésekhez kötik, hogy valaki – beköltözhet-e az adott faluba vagy községbe. Mindeközben a helyi rendeleteket bevezető települések vezetői és a törvényt a parlament elé nyújtó miniszter, Navracsics Tibor is kategorikusan visszautasítja, hogy rasszista indítattású jogszabályt hoztak volna.

Az Orbán Viktor februári évértékelőjén beígért, júniusban megszavazott törvényre a nyilvánosságban olyannyira rávetül a rasszizmus gyanúja, hogy felmerül a kérdés, van-e az országban egyáltalán bárki, aki nem a törvényesített szegregáció eszközeként értelmezi a kormány intézkedését, függetlenül attól, hogy vélt haszonélvezője vagy kárvallottja-e a megkülönböztetésnek. A „helyi önazonosság védelméről szóló törvény” körüli történések értelmezésében Rácz Béla, a roma értelmiségiekből álló 1 Magyarország Egyesület elnöke, valamint a Polgár Alapítvány munkatársa volt segítségünkre. 

Rácz általános tapasztalata – és erre nem cáfolnak rá a témában született helyszíni riportok sem –, hogy amikor valaki azt olvassa a törvény szövegében vagy a törvényről szóló tudósításokban, hogy a „település jellegének elvesztése”, akkor automatikusan arra asszociálnak, hogy túl sok roma költözik majd be valahová, és ettől „elromlik” a környéknek a jellege, annak ellenére, hogy a hivatalos indoklásban ilyen nincsen, sőt a törvény szövegszerűen még a hátrányos megkülönböztetést tiltó passzust is tartalmaz. Az ilyen reflexek alól érdekes kivételt képezhetnek azok a települések, ahol már eleve roma többség él vagy éppen a településvezető roma, de alapvetően ott rezonál ez a törvény, ahol „a település jellegének a megóvása” valamilyen módon a fehér többségnek a pozícióját hivatott megóvni.

Az elmúlt napokban a sajtó is több alkalommal szembesítette az új rendeleteket hozó települések vezetőit, sőt Navracsics Tibort is a romaellenes motiváció vádjával, akik határozottan tagadták mindezt.

Navracsics miniszter kikérte magának az ilyen típusú véleményeket, miután szerinte nem lehet ilyesmiről szó, hiszen a törvényben is benne van a diszkrimináció tilalma. Amikor azonban a minisztert a Heti Napló riportere a középfokú végzettséghez kötött beköltözésről kérdezte, Navracsics el kellett, hogy ismerje, az ilyen intézkedés „erősen diszkriminatívnak tűnik”, hiszen az Alaptörvényben benne van, hogy a végzettségalapú diszkrimináció is tilos.

Rácz Béla szerint Navracsics magyarázata egyszerűen azért nem állja meg a helyét, mert a gyakorlat rácáfol a romaellenességet tagadó narratívára, és palástolja a törvény mögötti valódi szándékot. Az 1 Magyarország Egyesület elnöke úgy látja, a miniszter figyelmen kívül hagyja azt, hogy kiket érint ténylegesen a szabályozás, és hogy attól még, hogy a törvény nem nevezi a nevén a romákat, az alkalmazása egyértelműen őket célozza.

Ami pedig a polgármesterek rasszizmus vádjára adott válaszait illeti, Rácz szerint semelyik önkormányzati vezető nem szeretne direkt módon cigányellenes vagy kirekesztő szerepben feltűnni, inkább csak kommunikációval leplezve vállalják fel az ilyen attitűdöket. A törvény egyik célja tehát az lehet, hogy az emberek úgy beszéljenek a „helyi önazonosság” témájáról, hogy a roma közösségeket elbizonytalanítsák, szüljenek egy mentális gátat a roma emberekben, aminek következtében nem vásárolnak többé bárhol ingatlant, tudatosuljon bennük, hogy ők kevesebbek a nem romáknál. A másik oldalról pedig a hatalom kimondatlanul is föléjük pozicinonálja a többségi társadalmat, összekacsintva velük: a romák kevesebbek és akár rosszabbak, mint ők, és egy, a direkt diszkriminációt okosan leplező szabályozással ki tudják őket rekeszteni a településről. 

„Rájátszik arra a magát lokálpatriótának nevező, de nagyon is zárt, kicsit feudális gondolkodásra, ami egyes magyarországi településeket jellemez. Megerősíti, legitimálja ezt a fajta gondolkodást, és óhatatlanul megbélyegzi azokat, akiket nem látnak szívesen, köztük a romákat is. Ez a törvény nemcsak jogi eszköz, hanem politikai és társadalmi üzenet is: itt vagyunk mi, akik úgymond a rendes magyarok vagyunk, és itt vannak ők, akik nem idevalóak, és jogotok van őket kirekeszteni, nem befogadni”

– magyarázta Rácz Béla. 

Ahhoz pedig, hogy a kirekesztés mechanizmusa működjön, nincs is feltétlenül szükség egy-egy ilyen rendelet konkrét hatályba lépésére. Egyfelől – ahogy Rácz Béla is felhívja a figyelmet – egyes településeknél nagyon is működik a cigány emberek kiszorításának gyakorlata. A törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek csak ráerősítenek erre a folyamatra, legitimálják, normává teszik azt. 

Mezőkeresztes nemcsak az első olyan település volt, amely a törvény adta eszközök segítségével kirekesztő rendeletet hozott, de az első olyan is, amelyik visszavonta azt. A település elővásárlási jogot vezetett be, vagyis az eladó és a vevő által kialkudott feltételek szerint juthatott volna az önkormányzat azokhoz az ingatlanokhoz, amelyek értékesítését kifogásolja. A rendeletet azonban alig egy hónap után visszavonták. Rácz Béla szerint az önkormányzat visszavonulásában nagy szerepe volt a nyilvánosságnak, ezen belül is a Roma Sajtóközpont munkatársainak, akik megjelentek a településen, és elkezdték felgöngyölíteni azokat a gyanús telekvásárlásokat, amelyek már a rendelet megjelenése előtt roma emberek kiszorulását eredményezték a faluból, illetve magával a rendelettel is foglalkoztak. Habár tudvalevő, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Kormányhivatal vizsgálni kezdte az inkriminált helyi szabályozást, Rácz szerint nem a jogállam működése bizonyosodott be – noha a rendelet az 1 Magyarország elnöke szerint is alkotmányellenes –, hanem a helyi vezetés megijedhetett a nyilvánosság megjelenésétől. Nem az történt tehát Rácz szerint, hogy belátták a tévedésüket, hanem vélhetően várnak egy olyan helyzetre, amikor a törvény már kevésbé lesz reflektorfényben, s akkor majd visszahozhatják az egyelőre elkaszált rendeletet. „Ha most jogállamban lennénk, akkor ezt a törvényt önmagának, a jogállamnak kellene szankcionálnia” – véli Rácz Béla.

A diszkriminatív törvényről a vezető ellenzéki párt elnöke, Magyar Péter is kifejtette nemrég a véleményét, aki egyébként véges számú témában foglal elvágólagosan állást. A TISZA elnöke jelezte: kormányra kerülve eltörölnék a szabályozás, mert az szerinte hangulatkeltésre lett kitalálva, és nem ez a törvény fogja megoldani a települések problémáit. Rácz Béla szerint ez a normális reakció egy demokrata politikustól, amit egyébként nagyon üdvözlendőnek talál, a közélet más szereplőitől pedig nagyon is hiányolja a hasonló gesztusokat. Hozzáteszi azt is: az értékrendbeli kiállás mögött a roma szavazók megszólítása is lehet stratégiai cél Magyar állásfoglalása mögött.

Kulcskérdés lehet a törvényre adott társadalmi reakciókat illetően, hogy a roma közösség mint olyan tud-e viszonylagos egységben tiltakozni a törvény ellen. Rácz Béla szerint a roma emberek között nincs teljesen egység a törvény értelmezésében, sokan nem is tudnak a létezéséről.  

„Ugyanakkor ahogy egyre többet beszélünk róla, egyre erősebben körvonalazódik a felismerés szerintem egyre több roma emberben, hogy ez a törvény ellenünk szól. Egyéni szinten már egyre többeket foglalkoztat ez a téma, de még nem >>értek össze<< azok a hullámok, amelyek összeadódva nyomást tudnának gyakorolni a döntéshozókra. Szerintem érdemes a sajtóval együtt dolgoznunk azon, hogy a tiltakozó egyének közösségként összeérjenek”

– mondja Rácz, aki arra is rámutat, hogy a kirekesztés törvényesítése még romák között is megerősítheti a társadalmi olló szétnyílását, hiszen egy szegényebb sorban lévő roma vagy nem roma ember ugyanúgy a diszkrimináció áldozatává tud válni. Így tehát nemcsak a romákat rekeszti ki, hanem a szegényeket is megbélyegzi a jogszabály.

Miközben mindenki elismeri, hogy túl sok beköltöző nagy problémát jelenthet egy település számára, az államnak erre bérlakásépítéssel, az önkormányzati lakásállomány felújításával, lakhatási támogatásokkal kellene reagálnia. Az 1 Magyarország elnöke szerint nem kirekesztésre, hanem országos lakhatási stratégiára lenne szükség, ami méltó, hozzáférhető lakhatás biztosítását tűzi ki célként mindenki számára. (Mindennek pedig kevéssé felel meg a kormány sok sebből vérző 3 százalékos hitelkonstrukciója.) Miközben az önazonossági törvény persze létező problémákra kínál kifejezetten fasiszta színezetű válaszokat, Rácz szerint települési inklúziós programokkal, önkormányzati partnerségi programokkal kellene reagálni ezekre, amelyek pozitív ösztönzőkben gondolkodnak a kirekesztés helyett.