Sára Botond főispán nekiment a Soproni Tamás momentumos polgármester vezette Terézvárosnak, mégpedig azért, mert a tavalyi kerületi szavazás eredményére hivatkozva hozott helyi szabályozással szemben véleménye szerint alkotmányellenes a rövidtávú lakáskiadás teljes tilalma. Bár a főispán is elismeri, hogy az életvitelszerűen Terézvárosban lakóknak joguk van a nyugalmas élethez, álláspontja szerint ezt a vállalkozás szabadsága ezt legalábbis részben felülírja – tehát a kormányhivatal hivatalosan is kiállt az AirBnB-zés mellett. Ezzel pedig nemcsak társadalmi érdekeket sért, de a önnön korábbi álláspontjával is szembehelyezkedik.

„A hiénataxisok lobbicsoportja súlyos kritikát fogalmazott meg az országos érvényű taxirendelettel szemben.”

„A zugkocsmások érdekvédelmi szervezete kikelt a vendéglátótörvény ellen.”

„A budapesti főispán az Alaptörvényre hivatkozva határozottan kiállt a fent említett vállalkozók mellett.”

Nem véletlen, hogy nem olvashatunk hasonló szalagcímeket – hisz a felsorolt tevékenységeket egytől egyig tiltják a hatályos törvények és jogszabályok, nem véletlenül.

Azt talán nem kell magyarázni, miért tilos az engedély nélküli, hivatalosan magánhasználatú járművel taxizás vagy a lakáscélú ingatlan zugkocsmaként való hasznosítása. Ahogy a fenti példák alapján a lakóingatlan szállodaként való hasznosítása is épp ilyen abszurd kellene hogy legyen, Sára Botond főispán szerint mégis fontosabb a vállalkozás szabadsága, mint az ingatlanok rendeltetésszerű, és társadalmilag szélesebb érdekeket szolgáló hasznosítása (vagyis hogy életvitelszerűen lakjanak bennük). Tévedett tehát Soproni Tamás tavaly, mikor azt nyilatkozta lapunknak, hogy a kormányhivatal nem fogja felülírni a kerületi szavazás eredményét, aminek ismeretében a kerület de facto betiltja a rövidtávú lakáskiadást.

A Fidesz pálfordulása

Mint Soproni Tamás polgármester posztjában említi,

„Ez nem jogértelmezés. Ez politikai beavatkozás a fideszes nagytőke oldalán, a helyben élő emberekkel szemben.”

Sára Botond főispán szerint ezzel szemben

„A rövidtávú lakáskiadás (Airbnb) tevékenységét valóban szabályozhatják illetékességi területükön az önkormányzatok, azonban a lakások e tevékenységre felhasználhatóságát 0 napban meghatározni (teljes tiltás) az (sic!) Alaptörvény-ellenes, mivel sérti a vállalkozási szabadág elvét. Kiemelten fontosak a környéken élő emberek érdekei, de ez nem jelentheti a vállalkozások ellehetetlenítését.”

A főispán álláspontja több szempontból is érdekes.

Tavaly ugyanis – kevesebb mint egy éve – Nagy Márton az Indexnek adott interjújában megállapította, hogy a rövidtávú lakáskiadás elsősorban nem turisztikai, hanem lakhatási kérdés, Szentkirályi Alexandra, a budapesti Fidesz frakcióvezetője pedig még arról beszélt, hogy bármilyen döntés is szülessen a terézvárosi szavazáson, ő javasolni fogja a kormánynak azt, „hogy ennek megfelelő szabályozást alakítsanak ki Budapesten és akár országosan is.”

Az csak vicces adalék, hogy az AirBnB-tiltás tiltásáról beszámoló kormánypárti Origo cikkébe beágyazták Szentkirályi Alexandra portréját, azzal a (bizonyára tavaly hozzárendelt) képaláírással, hogy „Budapest nem lehet a tiszás influenszerek, a kocsmalobbi és az airbnb-biznisz játszótere.”

Mégis, kinek jó?

Nem egyértelmű, hogy Sára az intézkedéssel szavazatokat tudna szerezni a kormánypártnak. Már csak a számok miatt sem. Gyors keresés alapján több, mint ezer szálláshelyet hirdetnek az AirBnB-n a hatodik kerületben, lakhatási aktivisták pedig azt mutatták ki, hogy kerületi szinten 100 kiadott lakásra 38 rövid távon kiadott jut. Ilyen mennyiségű, lakáscélú használatból kivont lakás pedig már valós hatással van a lakbérekre – és tekintve hogy befektetők vásárolják meg őket, a lakásárakra is.

A vállalkozók lobbiszervezete szerint ellenben azért magasak a lakbérek, mert a lakások mintegy 34 százaléka lakatlan. Ez kétségkívül valóban hozzájárul a lakbérek emelkedéséhez – viszont nem jelenti azt, hogy az AirBnB kevésbé lenne rájuk hatással, hisz a statisztikában ezen lakások is sok esetben lakatlanként jelennek meg. Azt is tudjuk, hogy van egy vállalkozói réteg, amelynek tagjai kifejezetten a rövidtávú lakáskiadásból élnek – magyarán több ily módon kiadott lakást is birtokolnak. Ezzel szemben – bár folyamatos csökkenő tendenciát mutat – Terézváros lakossága 35 047 fő a legfrissebb adatok szerint.

Vagyis az AirBnB-ztetett lakásoknál nagyságrendekkel többen laknak a kerületben.

Az ingatlan.com korábbi számításai szerint, amennyiben 2026-tól valóban megvalósul a tiltás, egész Budapestre vetítve 10 százalékkal nőhet az albérletpiac. Ez egyelőre nem látszik, mert a tulajdonosok és a lobbisták feltehetően kivárnak – vagyis abban bíznak, hogy az önkormányzat lazít a rendeleten, vagy amennyiben nem, pert veszt a Kúrián a kormányhivatallal szemben a rövid távra 0 kiadható napot meghatározó helyi rendelettel kapcsolatos perben.

Ugyanakkor épp a lakók és a befektetési célú tulajdonosok száma közötti nagyságrendi eltérés miatt nehéz nem úgy értelmezni a főispán jogértelmezését, mint a kerület csuklóztatását, legalábbis részben, jelezve hogy a kormány bármikor felülírhat egy-egy helyi rendeletet. Mindazonáltal, bár Sára nem utalt nyíltan a rövidtávú lakáskiadás turisztikai jelentőségére, az érintett lobbiszervezetek rendszeresen megteszik, mégpedig joggal – hisz a budapesti turisztikai szektorban valóban jelentős súllyal van jelen az AirBnB-ipar.

A várttól elmaradt GDP-növekedésnek hála pedig feltehetően az apróért is lehajol a kormány, nemhogy a turizmus generálta forgalom után beszedhető (például forgalmi) adókból bejövő összegekért. Könnyen lehet, hogy figyelembe vették ezt az aspektust is a képletben – választási év előtt ugyanakkor mindenképp szokatlan a kormánypártoktól, hogy még ha rövidtávon is, de a társadalom elvárásaival ellentétes politikát folytassanak – pláne Szentkirályi vagy Nagy Márton feljebb idézett álláspontjainak fényében.

Hovatovább akár a Sára Botond hivatalos indoklása, akár valami más áll mögötte, a lépést figyelmeztetésnek is lehet tekinteni – valamennyi önkormányzat számára – miszerint a kormány(párt) bármikor felülírhat olyan helyi szabályozást, amit az önkormányzatok egyébként a hatályos jogszabályok fényében hoztak meg. Pláne hogy a most ellehetetleníteni kívánt rendelet a kerületvezetés egyik fontos legitimációs, helyben valódi társadalmi hatással járó intézkedése. A másik lehetőség az, hogy az önkormányzatok döntési jogköreit meghatározó jogszabályok alkotmányellenesek.

Ami a fentiekből következik, talán ennél is fontosabb: mégpedig hogy a kormánypárt ezúttal is bizonyította, hogy a hatalomtechnikai megfontolások – és talán a makrogazdasági mutatók feltornászása – fontosabbak a társadalmi érdekeknél, sőt, esetünkben közvetve a saját gazdasági holdudvarának vélhető érdekeinél is. Bár Soproni szerint Sára jogértelmezése NER-es érdekeket szolgál, ez valószínűleg csak a kis halak esetében igaz, ha egyáltalán. Tudvalevő ugyanis, hogy a Fidesz gazdasági hátországának nagyhalai éppenséggel a szállodaiparban érdekeltek, vagyis a rövidtávú lakáskiadás legalább részben konkurenciát jelent nekik, a bőségesebb szálláskínálat pedig az árakra is negatív hatást gyakorolhat.

Hol vannak ilyenkor a belvárosi polgármesterek?

Miután előzetesen több ellenzéki polgármester is bejelentette, hogy a szavazás eredményének fényében követni fogják Terézváros példáját, végül nyilvánosan visszavonulót fújtak a Partizán adásában. Holott épp ezen kerületvezetők – Pikó András józsefvárosi, Niedermüller Péter erzsébetvárosi és Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester – rendszeresen kampányolnak a lakhatási válság megoldásának fontosságával, a kérdés iránti elhivatottságukkal, és az elért eredményekkel.

A belvárosi tiltások elmaradása miatt viszont – amennyiben a terézvárosi rendeletet helyben hagyja a Kúria –

a lakástulajdonosok, kivált a nagyobbak könnyen lehet, hogy a többi kerületben terjeszkednek tovább.

Ergo a probléma nem oldódik meg, csak máshol jelentkezik intenzívebben.

Mindennek fontos kontextusa, hogy Budapesten a Központi Statisztikai Hivatal 2023-as adatai szerint – melyeket a Telex szemléletes ábrán is bemutatott – 160 723 üres lakást regisztráltak, ez a 800 338 budapesti lakás 16,72 százaléka. Ezen lakások valójában nem feltétlen üresek – azt ugyanis nem tudjuk, hogy hányat hasznosítanak közülük például iroda vagy bejelentetlenül kiadott lakás formájában. Azt azonban tudjuk, hogy 2024-ben 11 103 AirBnB-t hirdettek a fővárosban. Az pedig bizonyos, hogy amennyiben akár csak az AirBnB-ként hasznosítottlakások a bérlakáspiacra kerülnének, jelentősen lejjebb nyomhatnák a lakbéreket, amelyek a KSH szerint átlagosan immár felülről súrolják a 220 ezer forintot.

Mi lenne a megoldás?

Első körben az, ha Sára nem szállna bele az AirBnB tiltásába. Másodikban pedig az, ha azon belvárosi polgármesterek, akik korábban vállalásokat tettek, nem táncolnának vissza, de méginkább, ha Szentkirályi ígéretéhez híven valóban kezdeményezné a kormánynál terézvárosihoz hasonló országos szabályozás bevezetését – a kormány pedig hallgatna rá.

De ez csak egy fontos lépés lenne a sokból. Végső soron ugyanis a rövidtávú lakáskiadás tiltása mellett átgondolt és a társadalom széles köreinek érdekeit szolgáló kormányzati lakáspolitikára lenne szükség. Jelenleg ugyanis azt látjuk, hogy a kormány a lakhatási válság címszava alatt továbbra is a keresleti oldali támogatásokat részesíti előnyben. Ez a kínálati oldal jelentős növelése nélkül lakásdráguláshoz vezet. Az ingatlanfejlesztésre adott támogatások ugyanis rosszul célzottak, és hiányoznak azon feltételek, amelyek garantálnák a megfizethető lakások építését.

Ennél is továbbmenve a rendszerváltás után 35 évvel jól láthatóan égető szükség lenne állami bérlakásépítési programra. Enélkül ugyanis aligha lehet megküzdeni az immár szinte valamennyi magyarországi nagyvárost érintő lakhatási válsággal. Az államnak ugyanis kétségkívül lenne forrása egy ilyen program megvalósítására – tehát csak politikai akarat kérdése.