A kormányzati kommunikáció rácsavarodott a mesterséges intelligenciára (MI). A nemzeti oldal korábban is előszeretettel gyártott néha egészen szürreális lejárató anyagokat politikai ellenfeleikről, visszaélve nemcsak azok arcával, de mások szellemi tulajdonával is: a legemlékezetesebb talán a 22-es kampányból a Gyurcsány-show, amit végül azért kellett eltávolítani, mert az Austin Powers nevű filmvígjáték-sorozat jeleneteit a jogtulaj engedélye nélkül használták fel hozzá. Ehhez hasonló az idei két tojás kampány, ami Magyar Péter és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök között próbál összefüggést kreálni, internetet elárasztó hirdetett videók és országos plakátkampány segítségével.

Ám míg ezek az anyagok általában csak kormányközeli influenszerek (és pénzek) segítségével jöttek létre és terjedtek, újabban már nyíltan a kormánypárt tagjai, mint Szentkirályi Alexandra (a budapesti Fidesz elnöke) vagy Kocsis Máté (a Fidesz frakcióvezetője) tesznek közzé mesterséges intelligenciával létrehozott lejárató anyagokat. Így született meg a déli határkerítést sátáni kacaj kíséretében átvágó Magyar Péter, vagy a kenuban önmagát csodáló Magyar Péter.

Ezek, amellett, hogy a technológiában kevésbé jártas választók megtévesztésére is kiválóan alkalmasak – hisz közreadóik jellemzően sehol nem jelölik, hogy fiktív felvételek láthatók – sajátos üzenetet közvetítenek: lopott adatokon betanított csúcsmodern eszközökkel rendben van bárkiről hamis anyagokat terjeszteni. Ez abban a korban, amikor a társadalmat elárasztják a generált tartalmak, amikor bárhogy visszaélhetnek személyes adatainkkal, sőt, bárkiről készíthető úgynevezett deepfake pornó is, különösen felelőtlen üzenet. Főleg, ha pont azok terjesztik, akiknek elvileg a felelősségteljes kormányzás lenne a feladatuk.

De hogyan született meg az internet legsötétebb oldala és a magyar kormány szentségtelen szövetsége? A történet természetesen Gyurcsány Ferenccel kezdődik.

A hőskorszakbeli magyar youtuber, aki a mai napig meghatározza a Fidesz kampányait

A politikai kommunikáció szükségképp halad a korral. A kétezres évek elején sms-ben, emailben mozgósítottak a pártok, a közepén divatba jött a Photoshop képszerkesztés. A szöveges, majd képi megoldásokat (habár a mai napig velünk vannak) a digitális mezőn hamar a mozgóképes tartalmak váltották.

Gery Greyhound, azaz Tomanovics Gergely, a 2000-es évek közepén, a magyar YouTube hőskorszakában tűnt fel. Erősen ironikus hangvételű videóiban a Gyurcsány-kormány ellentmondásait, hazugságait szedte össze, nagyon sikeresen – milliós megtekintésekig is eljutott több ilyen anyag, az én generációmban sokan ezeket néztük már általános iskolásként is.

Greyhoundot utólagos elmondása szerint a Best of Gyurcsány című videója kapcsán kereste meg először Fidesz az őszödi beszéd utáni napokban. A párt a videót lakossági fórumokon, rendezvényeken szerette volna vetíteni. Nem sokkal később Tomanovicsot felvették a Fidesz videós csapatába.

A kormányváltás után azonban az alkotó elidegenedett a párttól. 2011 végén megszűnt az együttműködése a Fidesszel.

„Már nem csipet csapat gerilla harcosokkal voltam együtt, hanem kőkemény törtető politikusokkal”

– magyarázza a Partizán riportjában Greyhound, miért remegett meg a Fideszben a bizalma. Mára a videós határozottan nem a kormánypárt támogatója, saját megfogalmazásában (YouTube profilján): „Ott voltam a NER bölcsőjénél, ma már a sírjára szarnék…”

Ha megnézzük Greyhound videóinak hangvételét, nem nehéz felismerni mai napig tartó hatását:

a megafonosok, a Gyurcsány-show és a „két tojás kampány” is mímeli azt a „népi” humort, amely a hatalmasok kifigurázásával, szerencsétlen vagy hazug megnyilvánulásaik megidézésével teremt politikai konszenzust, ellenerőt.

Csakhogy immár nem alulról, hanem éppen hogy hatalomról. Illeszkedik ez a Fidesz örök kettős pozíciójához, a hatalomra jutó populizmus természetéhez. Hiába van már 15 éve kormányon, a kormánypárt még mindig szabadságharcot folytat egyre nagyobb és veszélyesebb hatalmak ellen (Európai Unió, Soros-birodalom, háborúpártiak stb.).

A Fidesz tehát mindig is innovatív módon olvasztotta magába az internetes folklórt, így a mesterséges intelligenciával születő mémek korában az lett volna a meglepő, ha nem él ezzel az eszközzel is. E gesztus azonban megmutatja, a kormánypárt mit is gondol valójában a politikáról.

A Fidesz és a mesterséges intelligencia: tolvaj banda

Az már önmagában szórakoztató, hogy az a párt, melyet jelenleg a leghangosabban szokott az ellenzéki közvélemény rendszerszintű lopással vádolni, egy olyan technológiát használ, amely rendszerszintű szellemi tolvajlás révén jött létre: a generatív modellek újságírók, művészek, akár mindennapi internet-használók eltulajdonított munkáján és tevékenységén keresztül tanulták meg, amit tudnak (a hozzáadott érték itt az informatika részéről maga a tanulni képes algoritmus). Így amikor Vitályos Eszter kormányzati kommunikációért felelős államtitkár áprilisban a „Ghibli kihívás” keretében a legendás Studio Ghibli animációs stílusát utánzó (ellopó), mesterséges intelligenciával generált képeket közölt a kormány tagjairól, leleplezte, mit is gondol ez a kormány alkotásról és a technológia szerepéről. Különösen fájó ez annak ismeretében, hogy a stúdió legmeghatározóbb rendezője, Mijazaki Hajao szinte az összes filmjében az egymással és a természettel való harmonikus együttélés és a technológia sokszor ellentmondásos viszonyát vizsgálja.

Ám legalább további három szinten önleleplező az, hogy a kormánypárt kritika nélkül nyúl a mesterséges intelligenciához – amellett, hogy amúgy a kormány maga szokta felhívni a figyelmet a technológia veszélyeire, és támogatja annak EU-szintű szabályozását.

Először is aktuálpolitikai szinten. Magyar Péterről jóval nehezebb önlejárató anyagokat összevágni, nem delirál trágyával megetetett gomba-választókról, mint elődje, Márki-Zay Péter. A régi ellenzéktől eltérő módon nem sétál bele a Fidesz kommunikációs csapdáiba – cserébe sokszor igencsak fontos ügyek kapcsán választja a mély hallgatást. Ügyesen alakítja nyilvános arcélét. Így, ha nincs fogás rajta, a Fidesz generál: fikciókat gyárt, amelyek valamilyen szempontból el kívánják találni Magyar antipatikus vonásait (vélt nárcizmusát például).

Másodszor gazdasági szinten. A különböző mesterséges intelligenciának hívott generatív modellek, hiába nagyon költséges létrehozni és működtetni őket (mind anyagi, mind környezeti szempontból), jelenleg széles körben elérhetőek. Ez tipikus szilícium-völgyi platformkapitalista stratégia, egy drága szolgáltatást addig kínálnak olcsón/ingyen, amíg mindenki hozzászokik (így futottak fel a fenntarthatatlan modellre építő streaming-szolgáltatások is). Azonban az élethűközeli mesterséges videók létrehozása már nem mindenki játszótere, súlyos pénzeket kell fizetni a modellek azon változatáért, amelyek képesek erre. Így hamar fellibben a fátyol a könnyed tartalomgyártásról: bizony adóforintjainkból (persze ez a fideszes kampánypénzek világában aprópénz) gyártják nekünk a hamis videókat – és ehhez hozzájön még a hirdetésekre elköltött pénz.

Harmadszor, és ez talán a leglényegesebb, általában a politikához való viszony szintjén. Ahogy az MI maga azt ígéri, hogy mostantól helyettünk és nélkülünk fogja elvégezni kreatív tevékenységeinket, úgy a kormány ezzel a gesztussal megszünteti a politikát mint emberi tevékenységet, végleg technicizálja azt.

Hisz immár nem kell holmi alulról jövő, tehetséges alkotókat bevonni a politikai táborba, nincs szükség többé Gery Greyhoundokra, a mesterséges intelligencia elvégzi a munkát helyettük.

Nem kell már magunk mellé állítani új harcostársakat, egyedi képességekkel rendelkező embereket, akik tenni akarnak a világért, társadalmukért. Nem kell már azt hazudni nekik, hogy a jó ügyért dolgozhatnak velünk (vagy rosszabb esetben lefizetni őket). Mennyi felesleges szócsépléstől menti meg a pártot ez a remek kütyü!

Felvetődik a kérdés: mikor cseréljük le végre magukat a politikusokat ChatGPT-re? Vagy még inkább: a szavazókat? Úgyis csak a gond van velük mostanában.