A világ progresszív közvéleménye által ünnepelt, klímasztrájkoló kamaszból a posztgyarmati viszonyok ellen lázadó, antikapitalista, háborúellenes aktivista, aki a globális dél népeivel és a világ munkásságával lépne szövetségre. Greta Thunberg legutóbb a gázai népirtás ellen lépett akcióba, amivel viszont sok korábbi szimpatizánsánál végleg kihúzta a gyufát. Hogyan alakult Thunberg világnézete, és miért ne legyünk meglepve?

A történet 2018-ban kezdődik, amikor egy svéd kamaszlánynak elege lett abból, hogy a Föld a klímakatasztrófa szélén áll, és mindezek ellenére a döntéshozók semmit sem tesznek annak érdekében, hogy megállítsák vagy legalább lassítsák ezt a folyamatot. Mivel ezt nem akarta tovább keresztbe tett lábbal nézni, sztrájkba kezdett, és az iskola helyett három héten keresztül minden nap kiment egyedül a stockholmi parlament elé egy táblával a kezében. „SKOLSTREJK för KLIMATET” – ez állt a transzparensen, amivel nyomást gyakorolt a svéd kormányra: hogy tegyenek eleget a párizsi egyezménynek, és tegyék meg a szükséges lépéseket a széndioxid-kibocsátás csökkentése érdekében. A magányos tüntetéshez rövid időn belül több ezer kortársa csatlakozott, és erre a mozgalomépítő képességére már hazáján kívül is felfigyeltek – innen indult Greta Thunberg világhírű klímaaktivista „karrierje”.

Színrelépésének kezdete óta megosztó volt, mint a legtöbb politikai aktivista. Azonban, leszámítva a klímával kapcsolatos üzeneteit, személyében is minden adott volt ahhoz, hogy a szélsőjobboldaliak utálják, a liberálisok pedig szeressék. Az ultrakonzervatív körökben eleve leküzdhetetlen hátránnyal indult csupán azért, mert fiatal nő, és az már csak hab a tortán, hogy nyilvánosan vállalta: Asperger-szindrómát diagnosztizáltak nála. Mindezek nemcsak karaktergyilkoláshoz szolgáltattak muníciót, de gyakran érvénytelenítették mondanivalóját azzal, hogy „egy beteg gyereket” akarnak bemutatni. Mindeközben a liberálisok egy szerethető, pimasz, szeplős kamaszlányt láthattak benne, aki kellő intelligenciával, de mindenféle köntörfalazás nélkül leckézteti a nyilvánosság előtt a felnőtt politikusokat. Az sem vált feltétlenül megítélésének kárára, hogy gazdag skandináv ország szülötte, középosztálybeli értelmiségi családból jön, akivel könnyű volt azonosulni.

Korai beszédeiben is nyomon követhető a társadalmi igazságosságra való törekvés

Már korai beszédei sem nélkülözték a környezeti igazságosság szemléletét, ahol egyértelművé tette, hogy nem egyenlő mértékben vagyunk a Földön sem okozói, sem elszenvedői a jelenlegi klímaválságnak.

Legelső, 2018-as lengyelországi ENSZ klímakonferencián tartott beszédében a következőket mondta:

„A civilizációnkat feláldozzák azért, hogy egy nagyon szűk réteg továbbra is óriási összegeket kereshessen. A bioszféránkat feláldozzák, hogy gazdag emberek az olyan országokban, mint az enyém, luxusban élhessenek. A sokak szenvedése fizeti a kevesek luxusát.”

Egy évvel később, az ENSZ klímacsúcson elmondott „How dare you?”-beszédében — amely elsöprő sikerű lett, és globális ismertséget hozott neki — megjegyezte, hogy ő még a szerencsésebbek közé tartozik, mert már most emberek szenvedését és halálát okozza a klímaválság. Itt még nem használta a „globális dél” kifejezést, de egyértelműen ki lehetett olvasni szavaiból azt a geopolitikai viszonyrendszert, amiben élünk.

2020-ban statisztikai adatokat sorolt fel, amelyek azt támasztják alá: A világ szén‑dioxid‑kibocsátásának 80%-áért a G20 országok felelősek. A leggazdagabb 10% termeli a globális kibocsátás felét, miközben a bolygó legszegényebb 50%-a csupán körülbelül 10%-át.

Ezek az üzenetek azonban gyakran fennakadtak a mainstream, centrista vagy liberális média szűrőin.

Számukra Greta Thunberg egy zöld aktivista volt, ami rendkívül „szexi”, ezért eladható téma is — egészen addig, amíg esőerdők és jegesmedvék maradtak a szimbolikus illusztrációk. A média azt hangsúlyozta szavaiból, ami a nyugati fogyasztói keretek között jól működhetett. Greta fiatal kora, különös természete, lényegre törő szűkszavúsága, elszántsága és tenni akarása volt a fókuszban.

A nagyobb platformokat jobban érdekelte a személyes életmódválasztása — mit eszik, mit hord, hogyan utazik —, mint az, hogy mit gondol a globális rendszerről.

Egy elérhetetlen ideákat kergető fiatal lázadónak tüntették fel, aki szembemegy a megkövült berendezkedéssel. Ebbe a szűk keretbe még belefért, hogy a gyárkémények füstjével és a hegyekben álló, bűzölgő szeméttelepekkel foglalkozzanak , de odáig már nem követték Thunberg gondolatmenetét, hogy milyen szerepet játszik a klímaváltozásban a nagytőke.

„Egyesek azt mondják, hogy a klímaválság olyasmi, amit mindannyian okoztunk. De ez csak egy újabb kényelmes hazugság. Mert ha mindenki bűnös, akkor senki sem vonható felelősségre.”

Ezt már sokkal nehezebb zsebre tenni, mert olyan évtizedek óta fennálló toposzt rombol, amely közös bűnről szól: amit szelektív hulladékgyűjtéssel és lakossági energiamegtakarítással együtt tudunk orvosolni. Ez a szemlélet igen hasznos volt a kapitalista rendszernek, mert amíg a tőkések a környezet tönkretételéből gazdagodtak, addig bennünket azzal etettek, hogy a klímát mi, a Föld valamennyi lakója együtt tettük tönkre, amiért együtt kell vezekelni, és mi mind együtt veszünk részt a társas lazsálásban is, mert nem vagyunk hajlandóak feladni kényelmünket. Az elmúlt években hangsúlyos változás figyelhető meg Thunberg világnézetében: a klímaváltozást már nem elszigetelt problémának látja, hanem összetettebb, globális kérdésként.

Kezdetben főleg a klímaváltozás környezeti és tudományos aspektusaira koncentrált — szén­dioxid-kibocsátás, globális felmelegedés —, később azonban erőteljesebben kezdte hangsúlyozni, hogy ez szoros összefüggésben áll a társadalmi, politikai és emberi jogi kérdésekkel.

Greta és a munkások 

A munkások joga is része a környezetvédelemért folytatott küzdelemnek — ezért 2024-ben meglátogatta a firenzei GKN-gyárat, amelyet a munkások elfoglaltak.

Az autóalkatrész-gyártás helyett a dolgozók alacsony szén-dioxid-kibocsátású, szociálisan kedvező termékek előállításába kezdtek.

A divatipar okozta károkat is a munkások kizsákmányolásán keresztül közelítette meg, kiemelve, hogy ezek a cégek álságosan mosnak „zöldre”, miközben klíma- és ökológiai krízist okoznak, és egyben kizsigerelik a dolgozókat és közösségeiket.

A környezetszennyező gyártás velejárója, hogy leginkább olcsó és kizsákmányolt munkaerőre épül. A klímaválság következményeit a dolgozói osztály viseli: főképp a természeti katasztrófák miatt megszűnő munkahelyek. Ezek a nehézségek a globális déli területeken a legdrámaibb formában jelentkeznek, ahol tömegek válnak földönfutóvá az elsivatagosodás miatt; ezekből lesznek a klímamigránsok, akik újfent olcsó, jogfosztott munkaerőként jelennek meg más országokban.

Greta szakít azzal a felfogással, hogy a környezetvédelem csupán flóra és fauna, valamint a csobogó hegyi patakok védelméről szól. Az ember is része a természetnek — egyenlő figyelmet érdemel — és ide tartoznak a szegények és a barna emberek milliói is.

Greta gyakran bírálja az autoriter rezsimeket, legyen szó az óriási Oroszországról vagy a méreténél és geopolitikai súlyánál is kisebb Azerbajdzsánról. A magyar kormány fasizálódása is aggasztja, többek között ezért vett részt az idei Budapest Pride-on is, hogy szolidarítson a szabadságjogokért kiálló magyar emberekkel.

„Olyan országokban, mint Svédország, sokakat meglep, amikor arról beszélsz, hogy a klímaaktivizmus, az LMBTQ-mozgalom és az emberi jogok összefüggenek. De azokban az országokban, ahol az emberek nap mint nap elnyomással és jogsértésekkel szembesülnek, az aktivisták sokkal világosabban látják ezt az összefüggést. Hiszen nem beszélhetünk a klímaváltozásról, amíg az alapvető emberi jogainkat sem biztosítják. Azt mondják: ‘Nem beszélhetünk a klímáról, ha ki sem mehetünk az utcára egy táblával a kezünkben.’ Sajnos a klímaválság rendkívül sürgető, ezért mindennek egyszerre kell történnie. A klímaaktivizmus és az emberi jogok egymástól elválaszthatatlanok.”

Rasszizmus, gyarmatosítás

A zöld forradalom nem történhet meg a volt gyarmattartó társadalmak önvizsgálata nélkül, hiszen a fosszilis kapitalizmus a gyarmatosítás alapja. Az olcsó nyersanyagok, kisajátított földek nélkül nem jöhetett volna létre a fejlett országok karbonintenzív gazdasága. Összefoglalva: a klímaváltozás a gyarmatosítás öröksége — akkor is, ha ezért nem vagyunk hálásak. A posztgyarmati korban is tovább élnek ezek a struktúrák: a legtöbb megújulóenergia-projekt (pl. lítium, kobalt, napelemek nyersanyagai) ismét a globális dél kirablásán alapul.

Greta többek között rávilágít a nyugati országok bevett statisztikakozmetikázó gyakorlatára is, amelynek során saját káros szén-dioxid-kibocsátásaikat csupán másik kontinensre „költöztetik”.

Eközben a saját háza táján is sepreget, és nagy támogatója a skandináv őslakos számi közösségeknek. Nemcsak anyagi és morális támogatást nyújt, hanem aktív, fizikai ellenállásban is részt vesz, amikor az őslakosok ENSZ által garantált rénszarvastenyésztésre szolgáló területeiket veszik el jogtalanul a cégek.

Greta a szabad Palesztináért

A svéd nő végleg kihúzta a gyufát, amikor az elsők között volt a globális platformmal rendelkező híres emberek között, aki kiállt a palesztinok emberi jogai mellett. Nevén nevezte, hogy Ciszjordániában apartheid zajlik, Gázában pedig népirtás.

A legtöbb kritikát a Freedom Flotillához való csatlakozása miatt kapta: népszerű jobboldali médiaszemélyiségek – köztük Piers Morgan – gúnyosan csak „selfie-jachtnak” nevezték azt, amit többen át is vettek.

Valóban tudósítottak a hajóról, de ez egyáltalán nem volt öncélú:

a jármű élelmiszert és gyógyszert szállított egy háborús övezetbe, ahová nem jutott be segély. Fő feladata az volt, hogy felhívja a világ figyelmét: Izrael illegális blokád alatt tartja az övezetet, amit kötelességünk feloldani, hogy a humanitárius segély eljusson az éhezőkhöz.

Greta Thunberg hírnevét használva segítette a Freedom Flottillát pontosan azért, hogy biztonságban megtudhassa az utat – akár sikeresen, akár sikertelenül. A hajó már többször szenvedett támadást: 2010-ben kilenc aktivista életét vesztette, de egy hónappal Greta csatlakozása előtt is dróntámadás érte, ami miatt tűz ütött ki, és az aktivistákat egy másik hajó mentette ki. Greta ezt szerette volna megelőzni, és vállalását siker koronázta: a Freedom Flotillát Izrael nem merte megtámadni, mert Greta miatt az egész világ figyelme a hajóra és annak legénységére irányult.

Greta 15 évesen is a cselekvést választotta; ebben az ügyben is ez a tettrekészség jön elő. Az egész világ karba tett kézzel nézte, ahogy a palesztin emberek szándékos éheztetése zajlik – ahelyett, hogy nemzetközi szolidaritást gyakoroltak volna különböző országok, és akár ők is indíthattak volna segélyszállítmányokat a térségbe.

„Számomra ez sosem kizárólag a klímáról szólt. A média gyakran leegyszerűsíti a dolgokat, például úgy, hogy ‘ő az, aki a klímával foglalkozik’. Arcot akarnak adni a problémának. Pedig itt klímaigazságosságról beszélünk – és ebbe mindenfajta igazságosság beletartozik.”

Greta, akit korábban olyan magazinok ünnepeltek mint a Vogue, Glamour vagy a Forbes, és olyan televíziós műsorok kanapéjára várták tárt karokkal mint a Daily Show, a Late Show és az Ellen DeGeneres Show, ma már ezekben a közegekben nemkívánatos személy.

Pedig pusztán zöld aktivistaként sem várhatjuk el tőle, hogy tapsoljon annak, hogy egy 365 négyzetkilométeres lakott területre (Budapest kétharmadára) 70 000 tonna bombát dobtak – ennek beláthatatlan következményei lesznek az egész térségben.

Egy tudatos környezetvédő nem propagálhatja a fegyvergyártás és fegyverértékesítés üzletét sem, amely a konfliktus mögött áll, és amelynek haszonélvezője egy nagyon szűk réteg.

Greta Thunberg más háborús konfliktusok kapcsán is felszólalt: sokat foglalkozott az orosz–ukrán háborúval, egyértelműen Putyint téve ezért elsősorban felelőssé, de a kurdok mellett is kampányolt, akiket a török hadsereg zaklat.

Az igazság kényelmetlen

Nincs abban semmi meglepő, hogy a palesztin mozgalomban is felfedezte ugyanazokat a mechanizmusokat, amelyek saját területén, a klímavédelemben is akadályozták munkáját.

Arra a kérdésre, hogy szerinte miért nem sikerül nemzetközi összefogással megállítani a palesztin emberek ellen irányuló népirtást, a következőt mondta: „A válasz egyszerű: a rasszizmus – ezt mondanám. A rasszizmus, és lényegében az a kétségbeesett próbálkozás, hogy megvédjenek egy pusztító, halálos rendszert, amely rendszerszinten a rövid távú gazdasági hasznot és a geopolitikai hatalom maximalizálását helyezi az emberek és a bolygó jóléte elé.

És jelenleg ezt erkölcsileg megvédeni nagyon-nagyon nehéz. Sőt, lehetetlen. De mégis kétségbeesetten próbálják megtenni – ami abszurd… de igazából nincs is rá szó.”

Greta Thunberg végérvényesen kilépett a kapitalista berendezkedés kényelmes és még elviselhető kategóriájából. Alapjaiban kritizálja a fennálló rendszert, és a társadalmi igazságosság elvei alapján más mozgalmakkal is szolidaritást vállal. Nem a levegőbe beszél: dekolonizációs, antikapitalista, és háborúellenes hangokat is egyre hangsúlyosabban üt meg – mert ezek ugyanannak a problémának a gyökeréig vezetnek, mint ahová a klímaválság kérdése.

Ez az elvi következetesség kevés elismerést arat a rendszer védelmezői részéről, de amint azt láthatjuk, sikerült megtartania támogatói bázisának jelentős részét, és a baloldalon is sok rokonszenvre, követőre és harcostársra lelt.