Az elmúlt napokban nagy port vert fel, hogy Kollár Kinga, a Tisza fővárosi- és európai parlamenti képviselője különböző adatokat adott meg a két intézmény által megkövetelt vagyonnyilatkozataiban. A képviselőnek pontosítania kell a fővárosnak beatott vagyonnyilatkozatát. Érdemes azonban ránézni a párt többi politikusának bevallott vagyonára is: kérdés ugyanis, hogy anyagi helyzetük mennyiben befolyásolhatja későbbi esetleges közpolitikáikat.

Kollár Kinga esete valószínűleg egyedi, és azt persze nem tudhatjuk, hogy véletlenül vagy direkt tévedett azzal kapcsolatban, hogy gödöllői háza 120 vagy 155 négyzetméter, illetve hogy a VII. kerületben egy 114 négyzetméteres vagy egy 53 négyzetméteres és egy 68 négyzetméteres lakása van-e közös előtérrel.

És míg a kormánypárt politikusairól rossz nyelvek több esetben állították, hogy strómanokon keresztül, vagy akár közvetlenül a bevallottnál nagyobb vagyonokkal rendelkeznek, a Tisza politikusairól ezt aligha feltételezhetjük. Már csak azért sem, mert a kormányzati intézmények kommunikációs csatornái, a fideszes politikusok és a NER médiája amint kiderül a turpisság, az elmismásolt vagyonelemektől lenne hangos, ami súlyosan erodálná a tisztességesség imidzsére építő párt renoméját. A párt hivatalos pozíciókat elfoglaló politikusainak vagyona ugyanakkor így sem elhanyagolható.

Nem szarral gurigáznak

Azt anekdotikusan is tudtuk, hogy Magyar Péter, a Tisza vezetője vagyonos ember. A korábbi NER-es állásaiban nem kis fizetéseket tehetett zsebre, ez kiderül EP-s vagyonnyilatkozatából is, ahogy az is, hogy bölcsen használta bevételeit, amelyek között számos XII. kerületi ingatlan, festmények, nagy értékű pianino, festmények és befektetések is szerepelnek, valamint – bizonyosan fricskaként – 20 forintnyi 4iG részvény. Az EP-képviselők vagyonnyilatkozatait a HVG szedte össze, de a Tisza transzparencia-felületén is megtalálhatók.

A Tisza vezetője tehát egyértelműen a társadalom felső tizedébe tartozik a Magyar Nemzeti Bank Miből élünk? háztartási vagyonfelmérésének alapján úgy a nem pénzügyi, mint a pénzügyi eszközök tekintetében. A 2023-as adatokkal dolgozó kimutatásban a deciliseknél finomabb kimutatás sajnos nincs, pedig ezen a rétegen belül is komoly eltérések vannak – úgyhogy kénytelenek vagyunk erre alapozni. Ehhez érdemes hozzátenni, hogy az összes magyarországi vagyon kétharmada a felső tíz százaléknál van, 13 százaléka mindössze száz ember kezében koncentrálódik, az olló pedig egyre csak nyílik.

Kétségtelen, hogy a Tisza hivatalos pozíciókat elfoglaló politikusai nem tartoznak a száz leggazdagabb magyar közé – azt mindenesetre láthatjuk, hogy a felső tíz százalékban bőven benne vannak.

A kivétel Barna Judit Annamária, aki felerészt tulajdonosa egy viszonylag alacsony értékű betéti társaságnak, amelyből nem tudjuk, mennyi jövedelme van, ezen kívül nincs bevallanivaló vagyona. A tiszás képviselők többnyire – bár igen különböző mértékben, de – rendelkeznek passzív, tehát befektetésekből, cégekből, lakáskiadásból, stb. származó jövedelemmel. Kivétel ez alól Bovier György és Ordas Eszter.

Érdekesség, hogy a vagyonnyilatkozatok alapján a Tisza politikusai előnyben részesítik az ingatlantulajdont és a különböző befektetéseket, míg túlnyomó részük – hivatalosan – nem rendelkezik hivalkodó autókkal, legalábbis a budapesti utcakép szubjektív szemrevételezése alapján megállapított járműhelyzethez képest (persze az ország szegényebb régióira ez már kevésbé lenne igaz).

Közpolitikák és egyéni érdekek

A fentiek hellyel-közzel bizonyára valamennyi mérhető támogatottságú párt vezető és hivatalban lévő politikusára érvényesek lennének. Ebben a cikkben viszont épp azért a Tisza politikusainak anyagi helyzetét járjuk körbe, mert 2026-ban ők tűnnek a legesélyesebbnek arra, hogy leváltsák az Orbán-kormányt. Így nekik juthat feladatul, hogy átfazonírozzák az egyébként rettenetesen kusza, különböző kedvezményekkel és kivételekkel operáló magyar adórendszert, és alkalmasint a társadalmi érdekeket jobban szolgáló struktúrát állítsanak a helyébe – bár ez jelenleg nem lenne különösebben nehéz feladat.

Bár Magyar Péter megígérte a NER „3000 janicsárjának” elszámoltatását, illetve az illegálisan magánosított állami vagyon visszavételét, ezek a célok jobbára homályosak, és a Transparency International Magyarország jogi igazgatója, Ligeti Miklós szerint meglehetősen nehéznek is tűnik, legalábbis nem egyértelmű, hogy hogyan lehet véghezvinni.

Magyar ugyanakkor eddig is több konkrét adóügyi módosítást jelentett be. Ezek egyike lenne a többkulcsos áfa, amelynek jegyében 5 százalékra csökkentenék az alapvető, egészséges élelmiszerekre és zöldségekre, gyümölcsökre vonatkozó forgalmi adót. A párt kérdőíves kutatásából az is kiderült, hogy a társadalom túlnyomó része támogatná, ha 9 százalékra csökkentenék a személyi jövedelemadót, aminek Büttl Ferenc közgazdász szerint a magyarországi bérek mellett – vagyonadóval kompenzálva – lehet értelme, sávos adórendszer kevésbé tudna visszaszedni jövedelemadót onnan, ahol jövedelem is alig mutatkozik.

Annál érdekesebb esetünkben a vagyonadó.

A Tisza programja szerint 10 milliárdos vagyon felett vezetnének be vagyonosodási adót – ez nagyjából 150 embert érintene az országban a  Blochamps Capital elemzése szerint. A párt „Nemzet hangja” című kérdőívében ugyanakkor ötmilliárd feletti vagyonok megadóztatása szerepelt – ezt viszont még mindig csak uszkve ezer emberre kellene kivetni az elemzőcég szerint. Vagyis a társadalom mintegy 0,01 százalékára.

Ezzel érdemes párhuzamba állítani, hogy a társadalom felső 10 százaléka birtokolja a magyarországi háztartások vagyonának mintegy 62 százalékát – már ha csak a pénzügyi eszközöket számoljuk.

Ami azt jelenti, hogy a hasraütésszerű összegek feletti vagyon megadóztatása helyett  vagyoni decilisek alapján számolva jóval magasabb összeget lehetne behajtani, hogy a Magyar Péter programjában meghatározott nagyívű, össztársadalmi érdekeket szolgáló tervek megvalósulhassanak esetleges kormányra kerülése esetén.

Mennyi az annyi?

Nem tudjuk. Mármint azt nem tudjuk, hogy milyen vagyonadó-kulcsot vetne ki egy Magyar-kormány, határozza meg bármilyen szinten is az érintett vagyon alsó határát, de még arra sem kaptunk világos választ, hogy a Balaton-felvidéki nyaraló is beleszámít-e az adóalapba vagy csak az ilyen-olyan pénzügyi eszközök. Vagyis lehet a kivetett adó akár a jövedelmekre belengetett 9 százalék, de az eddigi ismereteink szerint akár 1 százalék is.

És épp itt van a kutya elásva. Miszerint – mint oly sok kérdésben – nem tudjuk, mi a prioritása Magyarnak. A jelenlegi bevételek megtartása kompenzáció segítségével? A beszedett adók összértékének növelése? Netán a társadalmi közhangulat javítása? Ezen célok eléréséhez ugyanis más-más adókulcsokra lenne szükség, annak függvényében is, hogy mekkora vagyon is jelenti az adóalapot.

Annak tudatában ugyanakkor, hogy a felső decilis összvagyona a társadalom többségéhez képest valamennyi fent idézett kimutatás szerint folyamatosan növekszik, megfontolandó lehet ezen réteg vagyonára kivetni adót – hasraütésszerűen bemondott, szép kerek számok helyett.

Hovatovább: vajon továbbra is az szja-hoz lenne kötve a passzív jövedelmekre, tehát a nem munkából, hanem vagyonból (tulajdonból) származó bevételekre kivetett adó mértéke?

Azért fogas kérdések ezek, mert – amint a cikk elején bemutatott vagyonnyilatkozatokból is kiderül – bőven érintenék a párt bemutatott politikusait (ahogy egyébként más pártok politikusait is). Tehát bevezetésük esetén nemcsak Mészáros Lőrinchez és társaihoz kopogtatna be az adóhatóság, hogy beszedje a nép járandóságát, de magukhoz a párt prominenseihez is.

Ahogy az sem világos, hogy a Tisza támogatóit mennyire osztaná meg egy ilyen, napjainkban drasztikusnak számító lépés – azt ugyanis megtippelni se mernénk, hogy támogatóik milyen arányban tartoznak az egyes vagyoni decilisekbe.

A kérdés tehát itt már az, hogy a párt esetleges képviselői hajlandók lennének-e olyan törvényt megszavazni, amit vélhetően többen is a bőrükön éreznének. A jelöltek kiválasztási folyamata állítólag zajlik. Vajon van szándék a Tiszában arra, hogy a társadalom 90 százalékának javára sarcolják meg az egyre gazdagodó 10 – vagy akár 1 – százalékot, beleértve (a küszöb meghúzásának függvényében) személyesen magukat? És ha igen, találnak-e ehhez 199 bátor embert?