Nagy port kavart februárban a hír, miszerint a lúgos orvosként elhíresült, volt partnere nemi szervét megcsonkító Bene Krisztián idén feltételes szabadlábra kerülhet. Erről a férfi áldozata, Renner Erika is csak a sajtóból értesült, és arról sem kapott hivatalos információt, hova fordulhat segítségért, amikor korábbi bántalmazója szabadlábon lesz.

A hírre már másnap reagált Tuzson Bence igazságügyi miniszter, egyeztetésre hívva Renner Erikát. A találkozóból egy törvénymódosítás sült ki (pontosabban több, „a kapcsolati erőszak elleni küzdelmet erősítő” törvény salátásított módosítása, melyek közül most „A hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról” szóló törvényről írunk), amely a sajtóban eddig inkább pozitív visszhangra lelt. Érthető módon: Renner Erika egész országot megrázó esete nyomán végre sikerülhet elérni, hogy a személy elleni  erőszakos bűncselekmény miatt letöltendő börtönbüntetésre ítélt elkövetők ellen végleges távoltartást kérhessenek az áldozatok. Vagyis, amennyiben például Bene Krisztián szabadlábra is kerül a közeljövőben, nem közelítheti majd meg Renner Erikát, ha ő kéri a távoltartását.

Ez kétségkívül rendkívüli sikert és megnyugvást jelenthet az érintetteknek, azonban a lúgos orvos esetleges szabadulása miatt a távoltartási törvénybe ékelt bekezdés csak egy szűk áldozati kört fog érinteni, és bántalmazott nők százezreit hagyja cserben továbbra is. A hamarosan elfogadásra kerülő törvénymódosításról Spronz Júliával, a PATENT Egyesület jogászával beszélgettünk.

Mivel a párkapcsolati erőszak jelensége lényegesen tágabb kört fed le, mint amit a magyar jogszabályok jelenleg „kapcsolati, hozzátartozók közti erőszakként” kezelni hajlandók, számos kapcsolati kategória kívül reked az állami védelem körén, fontos példa a jogalkotói hiányosságokra mind Renner Erika, mind Orosz Bernadett esete. A szóban forgó távoltartási törvény összes bekezdése ugyanis hozzátartozókra vonatkozik, egyedül a most benyújtott új módosítási javaslatban nincs ilyen megkötés – mivel Renner Erika nem számított Bene Krisztián hozzátartozójának, vagyis tulajdonképpen az ő esetére alapozva létrehoztak egy kivételt.

Spronz Júlia szerint jellemző, hogy ha egy eset nagy nyilvánosságot kap, arra ügyspecifikus, és nem feltétlen átgondolt jogalkotói reakció érkezik, toldozgatják a jogszabályokat, akár ellentmondásos módon is.

A jogszabály-módosítás kapcsán érdemes felidézni Orosz Bernadett esetét is: őt katonatiszt barátja verte felismerhetetlenre, amiért – és az ezt megelőző két másik bántalmazási eset miatt – a férfi rendkívül enyhe, 1 év 10 hónap börtönbüntetést kapott első fokon, majd ezt idén áprilisban 1 év 4 hónapra enyhítették másodfokon. Orosz úgy nyilatkozott, ezzel kapta a legnagyobb ütést, és fontolgatja, hogy elköltözik az országból, mert nem érzi biztonságban magát.

Renner és Orosz esetében tehát közös, hogy mindkettőjüket olyan súlyosan bántalmazta a volt partnere, hogy mindkét férfi letöltendő börtönbüntetést kapott, azonban egyik esetet sem ismerték el a magyar jogszabályok kapcsolati erőszakként. Kapcsolati erőszak ugyanis jogi értelemben csak hozzátartozók között merülhet fel, ehhez pl. (volt vagy jelenlegi) házasnak vagy élettársnak kell lenni. Pedig ennél sokkal szélesebb körben bántalmaznak férfiak nőket – például barátok, volt barátok, alkalmi szexuális partnerek, randipartnerek, udvarlók, visszautasított, zaklató udvarlók, szeretők stb.

Az állam által hozzátartozókként el nem ismert partnerek között megelőző távoltartás kérésére sincs lehetőség, így Orosz Bernadett például hiába kérte, hogy ilyen módon védjék meg bántalmazójával szemben,

elutasították, mivel a férfival nem voltak semmilyen jogilag elismert kapcsolatban, és nem éltek egy háztartásban.

Embertelen megpróbáltatásokkal teli ügye végén Orosz a törvénymódosítással végső soron szerencsés helyzetbe kerülhet, mivel ő pont abba a kategóriába esik így, aki végleges hatályú távoltartást kérhet bántalmazójával szemben szabadulása után. De nem szabad elfelejteni, hogy az is ugyanígy a szerencsén múlt, hogy túlélte a férfi brutális támadásait, hiszen azokat elkerülhette volna, ha jogosult lett volna a távoltartásra.

„Orosz Bernadettet majdnem halálra kellett verni ahhoz, hogy egy év négy hónapos szabadságvesztést kapjon a volt partnere három támadás miatt. Ez jól megmutatja, milyen büntetéseket szoktak kiszabni általában”

– mondja Spronz Júlia. Amennyiben kapcsolati erőszakért ítélték volna el, az Oroszt súlyosan bántalmazó K. István 5 év szabadságvesztést is kaphatott volna. A PATENT Egyesület jogásza sok hasonló esettel találkozik, legutóbb ügyfelének eltörte az arccsontját a volt élettársa, ami miatt első fokon letöltendő szabadságvesztésre ítélték a férfit, de az ítéletet a másodfok felfüggesztettre enyhítette: „Ne menjen már romlásba szegény embernek az egész élete csak azért, mert volt egy ilyen kis botlása” – szemlélteti az igazságszolgáltatás hozzáállását  Spronz.

„Azt gondoljuk, hogy a távoltartásról szóló törvény úgy rossz, ahogy van, alapjaiban kéne megreformálni, például a személyi hatályát, az elrendelhető időtartamot kiterjeszteni.” Az alapvető probléma ugyanis az, hogy indokolatlanul szűk körre vonatkozik a hozzátartozók közötti erőszak esetén alkalmazható távoltartás és a kapcsolati erőszak tényállása, Tuzson Bence pedig nem erre a problémára reagál. Nem azt rendezi, hogy minél szélesebb érintetti körre kitágítsa a törvény hatályát, hanem Renner Erika esete nyomán írt egy kivételt a hozzátartozók közötti távoltartásról szóló törvényben, amely szerint nem kell hozzátartozónak lenni ahhoz, hogy a személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt letöltendő szabadságvesztésre ítélt féllel szemben szabadulása után végérvényesen távoltartást lehessen kérni.

„Ez nem javít a bántalmazott nők tömegeinek helyzetén, mert pont az az egyik probléma, hogy nem jellemző, hogy valakit a más személy ellen elkövetett erőszakos bűncselekmény  miatt letöltendő szabadságvesztésre ítélnek, márpedig ez az új módosítás csak erre az esetre érvényes. Renner Erika és Orosz Bernadett ügyén segíteni fog, de ott van még több százezer nő, akit ez nem fog érinteni. Félreértés ne essék, természetesen üdvözöljük a módosítást, de csalódottak vagyunk, hogy ha már hozzányúltak a törvényhez, annak súlyos hiányosságait nem korrigálták” – fogalmaz Spronz.

Az érintettek jelentős része ezután sem kérhet megelőző távoltartást, amivel nagyobb eséllyel kerülhetnék el, hogy partnerük idővel meggyilkolja őket, mert nem számítanak hozzátartozónak. Legyen szó akár – a jogszabályban leírtaknál valójában a bántalmazások jóval szélesebb köréről elmondható – kapcsolati erőszakról, akár partnerkapcsolati testi sértésről (utóbbi szintén akkor fordul elő, ha az áldozat hivatalosan nem számít hozzátartozónak, így a rendszer is általános testi erőszakként kezeli), ezek csak nagyon súlyos esetben végződnek letöltendő börtönbüntetéssel, és akkor sem valószínű, hogy hosszú időre. Ha pedig nem kap letöltendőt az elkövető, nincs végleges távoltartásra sem lehetőség, vagyis az áldozat nem érezheti magát biztonságban azután sem, hogy a hatóságok látóterébe került az életüket fenyegető bántalmazó.