Az izraeli nagykövetség két munkatársát is agyonlőtte Washington DC-ben egy merénylő, aki az első információk szerint palesztinpárti jelszavakat kiabált. A feszültségek azután fokozódnak, hogy Izrael gázai háborúja és a civil lakosság elleni tömeges támadás és élelem-megvonás minden korábbinál inkább beindult. Ezt már az izraeli baloldal jelenlegi vezetője is sohasem látott, nyers módon kérte számon Benjamin Netanjahun.

„Szabad, szabad Palesztinát!” – a híradások által idézett merénylő, Elias Rodriguez állítólag ezeket a szavakat kiáltotta, miután Washington DC-ben a Fővárosi Zsidó Múzeum előtt célzott lövéssel lőtte agyon az izraeli nagykövetség onnan kilépő két munkatársát. A merénylet az Egyesült Államokban azért példa nélküli, mert általában, a múltba közel-keleti terrorszervezetek tagjai célozták meg az izraeli nagykövetséget, most viszont egy, a gázai népirtás és Izrael háborúja ellen tiltakozó amerikai ragadott fegyvert a zsidó múzeum előtt.

Az amerikai hatóságok a merényletet egyértelműen antiszemita gyűlöletbűncselekményként kezelik. Hiszen nem csupán két izraeli nagykövetségi munkatársat gyilkoltak meg hideg vérrel, ezt a washingtoni zsidó múzeum, a helyi zsidó közösség fontos helyszíne előtt követték el, ahol a nagykövetség munkatársai hivatalból vettek részt egy, a helyi zsidó életet bemutató, új kiállítás megnyitóján.

Donald Trump elnök a támadásra TruthSocial nevű platformján úgy reagált „Ezeknek a borzalmas gyilkosságoknak DC-ben, amelyeket egyértelműen az antiszemitizmus motivált véget kell vetni MOST! A gyűlöletnek és a radikalizmusnak nincs helye az Egyesült Államokban. Részvétemet nyilvánítom az áldozatok családjainak. Igen szomorú, hogy ez megtörténhet! Isten áldjon MINDENKIT!”

Muriel Browser, Washington DC. polgármestere reakciójában ugyancsak azt hangsúlyozta, városában a gyűlöletnek nincsen helye, ugyanúgy ahogyan „a terrornak és az antiszemitizmusnak sem.”

Jichák Herzog, Izrael állam elnöke ugyancsak reagált már a támadásra, azt írta, hogy a két meggyilkolt egy párt alkotott, akik hamarosan összeházasodtak volna, viszont halálukért a teljes palesztinpárti mozgalomat kívánta felelőssé tenni.

Az eset azt mutatja, a súlyos, és eszkalálódó válsággal fenyegető közel-keleti háborús helyzet 2023 októbere óta felerősítette nemcsak az Izrael-ellenes de az antiszemita erőszak hullámait is a nyugati világban.

A Gázai háborút ellenző tüntetések és a híradások közepette az amerikai közhangulat ugyanis éppen fordulópontot élt át, ahol a palesztinpárti progresszívekhez ma már a republikánus jobboldaliak egy jól látható része is csatlakozott. A régen maga is Izrael-párti Tucker Carlson a gázai helyzet miatt ma már YouTube-csatornáján is rendkívül kritikus hangot üt meg a zsidó állammal, az olyan „sötétebb zónában” lájkokat és kattintásokat kereső szélsőjobboldali influenszerek pedig, mint Nick Fuentes, Andrew Tate már nyíltan „a zsidók” kollektív bűnösségével hozzák kapcsolatba a palesztin humanitárius katasztrófát és ezt felhasználva végzik el uszító munkájukat.  A jelenség számunkra ismerős lehet. 2006 és 2010 között például a még nyíltan antiszemita Jobbik volt az, amely a palesztinok jogvédelmének ügyével takarózva terjesztette a gyűlöletet Magyarországon – azóta erről az ügyről persze a magyar szélsőjobboldal már elfeledkezett, miután a „zsidózást” köreikben a politikai vezetők lecsavarták.

Emellett az eredetileg progresszív palesztin-párti mozgalmakban is megindult egyfajta, tehetetlenségből fakadó és gyakran zsidógyűlöletbe átcsapó düh, ami a szerdai napon nyíltan erőszakba csapott át a tengerentúlon.

Eközben a több mint 2 millió civil Gázában még mindig teljesen be van zárva a lerombolt városba. Az izraeli hadsereg a Hamasz terrorszervezet végső elpusztításának katonai céljával, a kormány parancsával összhangban egyrészt hetekig csak legminimálisabb élelem-segélyszállítmányokat engedte be az övezetbe, ahol így az ENSZ szervezetei szerint általános éhínség fenyeget. Nick Fletcher, az ENSZ humanitárius ügyekkel foglalkozó főképviselője a BBC-nek elmondta, anyatej és bébitápszer hiányában most a legfiatalabb csecsemőket, számításiak szerint összesen 14 000-et fenyegeti a két napon belüli éhhalál. A figyelmeztetés éppen két napja hangzott el.

A helyzet olyan súlyos, hogy az hamvaiból már az izraeli baloldalt is feltámasztotta. Jáir Golán, aki a maradék izraeli Munkapárt és a liberális Merec párt nemrég Demokraták néven egyesülő szervezetének elnöke, volt a legélesebb megszólaló. Golán, aki az 1982-es libanoni háború és az izraeli deszantos Nahal regiment veteránja, volt helyettes vezérkari főnök, az izraeli közmédiában a következő mondatokkal jellemezte a Gázában és Ciszjordániában kialakult helyzetet:
„Egyetlen épeszű országban sem lehet csecsemők meggyilkolása a hadsereg hobbija, egyetlen épeszű ország sem tűzheti ki hadicélként egy teljes népesség kiűzését. […] Izrael úton van afelé, hogy páriává váljon, mint Dél-Afrika volt, ha nem térünk vissza ahhoz, hogy épeszű országként viselkedjünk”.

Ez azt jelenti, hogy immár van Izraelben olyan ellenzéki csoport és politikus is, aki továbbmegy az eddig szokványos követelésnél, ami csupán a Hamasz izraeli túszainak visszahozatalát követelte a miniszterelnöktől. A politikai tér annyira kinyílt, hogy Golán szavai előtt már Jeruzsálem utcáin is meggyilkolt palesztin gyerekek képeivel tüntettek izraeliek. Míg a túszok elengedését követelő „Bring them home!” – mozgalom rámutatott Netanjahu antidemokratikus intézkedéseire, és arra is, hogy a túszok élete nem élvez prioritást stratégiájában, még nem volt hajlandó túl sok tudomást venni palesztinok millióiról. Úgy tűnik, mostanra az izraeli zsidó társadalomban ez a fal is áttört és a hangsúly a konkrét háborúellenes mozgalomra helyeződhet át. Ez a fajta politika eddig az Izraelen belüli arab kisebbség pártszövetségére, (Hadas-Taal) korlátozódott, ahogyan a ciszjordániai erőszakos telepítést, telepes és izraeli katonai erőszakot is hosszú ideje szintén csak ők és a fogyatkozó kommunista mozgalom kérte számon. Mostanra az izraeli Demokrata Párt is igyekszik csatlakozni ehhez az irányvonalhoz.

Golán szavai után Benjamin Netanjahu a „csecsemőgyilkosságok” említése miatt őt antiszemitizmussal vádolta, Jáir Lapid centrista Kneszet-képviselő és volt miniszterelnök szerint Golán szavaival „az ellenséget segítette”. De támogatóból is több akadt most neki mint eddig: Ehud Olmert korábbi munkapárti miniszterelnök például kijelentette, amit az izraeli kormány parancsára a hadsereg Gázában művel szerinte „már közelíti a háborús bűnök kategóriáját”, Ehud Barak, ugyancsak volt munkapárti miniszterelnök pedig kiállt a Demokraták elnöke mellett és azt mondta, egy csatában „inkább Golánt tudná maga mellett” és nem Netanjahut.

Amire Golán gondolhatott interjújában, azt eközben Móse Feiglin Netanjahu pártjának, a Likud pártnak a Kneszet-képviselője izraeli 14-es csatornának adott nyilatkozata igen jól jellemezte. A rasszista kijelentéseiről és botrányairól hírhedtté vált Feiglin ezekben pár napja Izrael háborújáról azt mondta: „Az ellenség nem a Hamasz! Minden gázai gyermek, minden csecsemő (kol jeled, kol tinok beAza) ellenség! Győzelemnek csak azt nevezhetjük, ha egy sem marad.”

Mellesleg megjegyzendő, a Likud külső megfigyelőként tagja az Orbán Viktor által életre hívott „Patrióták” EP-frakciónak is.

Ezenkívül, a hivatalos adatok szerint a 2023 október 7-i, több mint 1000 izraeli életét követelő Hamasz-terrortámadás utáni izraeli büntetőakció és háború eddig 53 000 gázai civil, palesztin halálával járt, az áldozatok közül a gyerekek számát 17 000-re teszik.

A nemrég Magyarországot is meglátogató, és a Hágai Nemzetközi Büntetőbíróság által háborús és emberiesség elleni bűnökért is körözött Benjamin Netanjahu 2009 és 2021 közötti, illetve 2023 óta tartó izraeli miniszterelnöksége az első olyan hosszan tartó periódus, amikor a palesztin békefolyamat felújítására egyetlen kísérlet sem történt, Netanjahu rengeteg pusztító háborút vezetett a gázai övezet ellen, és számos alkalommal, mint például 2023 vége óta, a ciszjordániai erőszakot is eszkalálta, számos alkalommal egyoldalúan.

Az ellene megfogalmazott jogos kritikákat pedig az izraeli miniszterelnök előszeretettel mossa össze a nyílt zsidógyűlölettel, a történelmi modern antiszemitizmust pedig egy beszédében egyenesen a muszlimoktól eredeztette, alaptalanul azt állítva, Hitler „a jeruzsálemi főmuftitól” vette a zsidóság teljes kiirtásának „ötletét.” 

Szakértők és a sajtó tagjai már hét éve is arra figyelmeztettek, Netanjahu politikája nem csupán izraeliek, de a zsidó közösségek biztonságát is veszélybe sodorja. Joshua Shanes a Washington Postban 2018-ban már azt írta, Netanjahu politikája egyenesen „hozzájárul” az antiszemitizmus hullámainak felkorbácsolásához.

Ahogyan Shanes kiemelte: a modern antiszemitizmus egyik legfőbb gondolata, hogy úgy gondolja „zsidók” mindenben mindig egyetértenek, és minden amit egyetlen zsidó csinál, az összes zsidó támogatását élvezi. Ennek egyik jellemző megnyilvánulási formája a szélsőjobboldalon, és sajnos egyes palesztinbarát progresszív körökben is az a jelenség, hogy minden zsidót igyekeznek számonkérni Izrael állam kormányának bűneiért.

Benjamin Netanjahu pedig ellenkező előjellel de ugyanezt gondolja és hirdeti a zsidó diaszpóráról, sőt, azokat a zsidókat, akár közösségi és vallási vezetőket is, akik gázai háborúját kritizálják, ki is rekeszti, „hazaárulónak”, sőt „nem zsidónak” is tartja.

Ezzel az izraeli kormányfő az európai és észak-amerikai antiszemitákat is önkéntelenül feltüzeli és segíti.