A lakossággal a háta mögött, immáron a város új vezetőjével szövetségben menne elébe a korábban sorozatos szabályszegései miatt bezárt, tavaly mégis újranyitott bátonyterenyei akkufeldolgozó tervezett bővítésének Berki Sándor országgyűlési képviselő. A nógrádi ellenzéki politikus lakossági fórumán jártunk, ahol Berki arról is beszélt a Mércének, mit látott a SungEel üzemében, amikor nemrég bebocsátást nyert oda. 

A május 9-i, a SungEel HiTech Hungary Kft. helyi feldolgozóüzemének tervezett bővítésének apropóján, mintegy 80 résztvevő előtt tartott bátonyterenyei rendezvény egyik legérdekesebb előzménye az volt, hogy a fórum házigazdája, Berki Sándor független országgyűlési képviselő hosszú sorban állás után végre bemehetett a bátonyterenyei SungEel falai közé, ami ellenzéki politikussal kiváltképpen ritkán fordul elő Magyarországon. Igaz, végül nem sok mindent engedtek neki megnézni, mert csak az irodarészlegig jutott. A képviselő a Mércének úgy nyilatkozott a cégnél tett látogatásáról, hogy a 2023-as, végül vélhetően az üzem ideiglenes bezáratásához is hozzájáruló tüntetés előtt találkozót kért a cégtől, akkor ezt elmondása szerint élből elutasították. 

A bővítés ellen idén tavasszal kezdeményezett aláírásgyűjtése is úgy kezdődött, hogy találkozót kért a cég — egyébként immáron egy teljes menedzsmentváltás nyomán újonnan kinevezett – helyi vezetésétől, miután a bátonyterenyei testületi ülésen a SungEel képviselője „minden kedves érdeklődőt” szeretettel meghívott a gyárba. 

„Erre hivatkozva küldtem nekik egy e-mailt, hogy akkor én jelentkezem, szeretnék bemenni. Erre kaptam egy hivatalos választ, ami már azt tartalmazta, hogy elnézésemet kérik, de csakis bátonyterenyei lakcímkártyával rendelkező embereknek tartják fenn ezt a lehetőséget, de bármilyen kérdésem van, tegyem fel írásban. Na, akkor én berágtam”

– mesélte a nógrádi képviselő. Aztán amikor éppen a sajtóval forgattak a helyszínen néhány hete, akkor beszélgetésbe elegyedett a cég képviselőjével, majd szóbeli ígéretet kapott arra, hogy, ha még egyszer be szeretne menni, be fogják engedni. Ennek a következménye volt az, hogy az aláírásgyűjtés után Berki leülhetett a kft. ügyvezető igazgatójával egy rövid, informális beszélgetésre. 

„Ő meg akart arról győzni, hogy minden rendben, és itt minden szabályt be fognak tartani. Én pedig elmondtam neki, hogy ebben nem hiszek, mert bebizonyították, hogy nem hihetünk ebben. Ráadásul én kértem az együttműködést, akkor nemet mondtak, és talán nem tartanánk itt, ha nem így tettek volna. Elmondta, hogy ő az ügyvezető, meg a céget bemutatta, én pedig elmondtam, hogy én pedig a választókat képviselem, a bátonyterenyeieket, nógrádiakat, és itt pedig az van, hogy nem szeretnék ezt a céget.

Arra a kérdésünkre, hogy az előző cégvezetés alatt elkövetett, az elmúlt években kormányhivatal által is detektált és megállapított, országos hírverést kapó szabályszegésekre reflektált-e az ügyvezető, Berki úgy felelt:

„ A tényekre ő sem tudott mit mondani. Annyit tudott tenni, hogy elismerte, hogy ezek megtörténtek. Azt is elmondta, hogy őt pontosan azért kérték föl, és azért hozták ide, hogy mostantól, az újranyitás után úgy működjön a cég, ahogy annak működnie kell.”

A pénteki lakossági fórumon a meghívás ellenére – az országos tapasztalatok alapján egyébként kevéssé meglepő módon – nem képviseltette magát sem a cég, sem a kormányhivatal. „Lehet, hogy ennek az az oka, hogy a cirkusz is éppen most jött Bátonyterenyére. Pedig van itt cirkusz bőven” – ironizált a hoppmester szerepét is magára vállaló Berki az esemény nyitányán. A politikus arról beszélt, hogy a kormányhivataltól szóban kapott arra ígéretet, hogy el fognak jönni, de írásban aztán lemondták a részvételt. A cég pedig végül arra hivatkozva maradt távolt, hogy „nem kívánnak részt venni semmilyen politikai kampányban vagy rendezvényen, mivel fontosnak tartják a politikai semlegességüket minden körülmények között”. 

Ott volt viszont a  rendőrnyomozói múlttal rendelkező polgármester, Orosz István, aki elmondása szerint nagy szerepet tulajdonít a saját tavaly nyári megválasztásában a SungEel-ügynek, aminek civilként az élére állt. Ilyen tekintetben párhuzam fedezhető fel egyébként Sóskúttal, hiszen mint ismert, a Pest megyei településen ugyancsak a leendő akkubontó ellen tiltakozó civilek győztek a választásokon. Bátonyterenye előző, fideszes polgármestere még ezzel szemben tavalyelőtt távol maradt az akkor a helyi civilek által megszervezett lakossági fórumtól. További érdekesség, hogy – habár nem szólalt fel – jelen volt a fórumon a KDNP megyei elnöke is, aki az egyik közeli település, Vizslás polgármestere is. Berki Sándor eszmefuttatását pedig volt párttársa, a parlamentben jelenleg is vele egy frakcióban ülő Tordai Bence országgyűlési képviselő helyezte tágabb zöldpolitikai kontextusba. 

Elűzni vagy élni hagyni?

Az esemény legfontosabb kérdése az volt, hogy egészen pontosan mit szeretne elérni a bővítés kapcsán a lakosságot összehívó Berki és a vele szövetkező polgármester, Orosz István. A város vezetője civilként és azóta megválasztott politikusként is következetesen a gyár teljes bezárása vagy elköltöztetése mellett érvel arra hivatkozva, hogy az üzem tevékenysége az előzmények és a megismerhető információk alapján veszélyt jelent a város lakóira. Berki Sándor elismerte, hogy ugyan most már ő is a cég elűzésére hajlik, ő maga óvatosabban és gondos érveléssel közelített ehhez az állásponthoz, s kezdetben arra törekedett, hogy elég biztonságosabbá tenni az üzem működését.  

Azt jól érzékelte ugyanis, hogy Nógrádban sokkal komolyabban kell venni az akkumulátoripari beruházások kapcsán sok helyütt szkeptikusan kezelt munkahelyteremtés kérdését. Míg példának okáért Pest megyében egy potenciális akkubontó üzem (Sóskút) esetében lehet arra legyinteni, hogy adott esetben a céggel néhány tucat – Bátonyterenyére 100 –  munkahely is érkezik a településre, az országos átlagban szinte teljesnek tekinthető foglalkoztatás Nógrád vármegyében sokkal árnyaltabb képet mutat. A KSH adataira rápillantva sokéves tendencia, hogy változó mértékben ugyan, de lényegében folyamatosan az észak-magyarországi megye bír a legrosszabb foglalkoztatási adatokkal, ahol a legutóbbi negyedévben is az országos 4,4 százalékos értékhez képest 11,8 százalék a munkanélküliségi ráta. 

Nem véletlen tehát, ha az ellenzéki képviselő többször is hangsúlyozta, mindenkit megért, aki a munkahelyeket félti az üzem elleni tiltakozás során, ugyanakkor szerinte egy munkahelyet sem ér a lakosság és az üzemben dolgozók egészsége. Utóbbi érv kifejezetten fontosnak tetszett egy bányászmúlttal rendelkező lakosság színe előtt, ahol a foglalkozási ártalmak traumái máig élénken élnek a köztudatban. Emellett az országos akkuipari „tápláléklánc” aljára kerülő Nógrád helyzetének igazságtalanságával is érvelt, azt viszont hangsúlyozta, hogy ha már egyszer valahol gyártanak valamit, akkor a hátramaradó hulladék feldolgozását nem szabad megspórolni: 

„Ez arról szól, hogy más megyék, más városok kapnak cégeket, ahol létrehoznak pár ezer munkahelyet, zajlik a termelés, munkahelyteremtés, az emberek megélnek, mi viszont azt kapjuk, ami ott selejtként keletkezik, amivel nem tudnak mit kezdeni. Nem, köszönjük szépen, nem kérünk mások szemetéből. Először is teremtsünk olyan cégeket, amelyek valójában munkahelyet teremtenek, és majd azután beszélgessünk arról, hogy ezt a piszkot hogyan takarítsuk el, mert az is kötelességünk. Ha egy ország gyárt valamit, kötelessége eltakarítani a piszkát is.”

Hozzá kell tenni azonban azt is, hogy ahogyan a fórumon a polgármester felidézte, legutolsó információi szerint a bátonyterenyei üzemben tíz olyan munkavállaló volt, aki helyben is él, a többiek zömmel borsodiak vagy hevesiek. 

Ahogyan az a fórum elején elhangzott, a SungeEl „az a cég, amely bizonyította, hogy nem ok nélkül tartanak az emberek az ilyen üzemektől”. S valóban, új menedzsment ide vagy oda, a cég rovásán annyi minden van, hogy felsorolni is nehéz. 2022-ben robbanás történt egy engedélyek nélkül használt berendezés miatt, a balesetben akkor négyen megsérültek. 2023-ban a hulladékgazdálkodással kapcsolatos előírások súlyos és sorozatos megsértése miatt a kormányhivatal felfüggesztette a lakóházakhoz közel helyezkedő, illetve vízbázis mellett fekvő telep működési engedélyét: a gödi Samsung és a komáromi SK akkumulátorgyárak selejtjét feldolgozó üzemben több mint ezer darab fémhordóban engedély nélkül és szabálytalanul tárolt hulladékot találtak a hatóság ellenőrei, és maguk is erős vegyszerszagra, szájfájásra, bőrkiütésre panaszkodtak. Az ideiglenesen bezárt üzem azonban 2024-ben visszakapta az engedélyét, a cég ezt követően jelentette be: bővítik a területüket és a kapacitásukat.

Abban, hogy ezt a kapacitásbővítést pontosan milyen eszközekkel lehet célszerű megakadályozni, nem volt teljes konszenzus az egyébként egy követ fújó országgyűlési képviselő és a polgármester között. 

A városvezető rendőrmúltjára hivatkozva érvelt amellett, hogy a bátonyterenyei és a cég szigetszentmiklósi üzemében történt, halálos áldozatokat is követelő munkahelyi balesetek ügyében folyó eljárásoknak meggyőződése szerint muszáj vádemelésekkel végződni, amelyeknek a végén a bíróság megtilthatja az üzem működését. Igaz, mint jelezte, tisztában van ezzel, hogy még ha így is végződnek ezek az eljárások, akkor is évekig húzódhatnak. 

„Én azt mondom, hogy nem az a megoldás most még, hogy oda kell menni az üzemhez, oda kell láncolni magunkat addig, amíg el nem mennek innen, hanem a magyar jog és a magyar igazságszolgáltatás eszközeivel el kell érni, hogy ez az üzem záruljon be, menjenek el innen” – érvelt Orosz István. 

Ehhez képest Berki a civil ellenállás eszközeiben gondolkodik inkább: „Az én értelmezésem az, hogy először aláírást gyűjtünk, fórumozunk, aztán tüntetünk, aztán pedig polgári engedetlenség, lezárjuk az utat.” 

Nyakas nép

A fórum egy egy hónapos kampánykörút végét is jelentette egyben, amely során Berki Sándor és csapata a megye több településén aláírásokat gyűjtött a SungEel bővítése ellen. A szignók gyűjtése természetesen nem független attól, hogy Berki egyéni képviselő mandátumra aspirál 2026-ban – ami roma indulótól egyedülálló teljesítmény lenne a magyar demokráciatörténetben – ,  a konkrét ügy szempontjából is beszédes azonban, hogy állítása szerint személyesen és online mintegy 3600-an látták el kézjegyükkel a terjeszkedés elleni petíciót. Nehéz ezt a konkrét ügy mentén összehozott mennyiséget összehasonlítani bármivel is, de ha már akkufeldolgozó, érdemes mellé tenni a sóskúti civilek helyben (tehát nem megyei szinten, hanem csak a települési lakosok körében) gyűjtött 1200 aláírását egy hasonló témában, amely ott és akkor több volt, mint ahányan a még regnáló előző polgármestert megválasztották. Annyi biztos, hogy Berkiéknek ezzel a számmal semmiképpen sem kell szégyenkezniük, kiváltképp, ha számításba vesszük a politikus által is idézett helyi sajátosságokat:

„Erre lehet azt mondani, hogy kevés. Vagy lehet azt mondani, hogy sok. Én erre azt mondom, hogy aki ismeri Nógrádot, hogy milyen nyakas nép ez, az tudja, hogy ez rengeteg. Mi nem szeretünk aláírni, nem nagyon szeretünk belefolyni ilyen dolgokba, tehát tízből kilenc azonnal rávágja: én nem politizálok.”