A háborús tavasz Ukrajnában olyan jelenetekkel kezdődött, amelyeket rég nem láthattunk. A frontok mögött a Donyec-medencében először találkozhattak egymással az évek óta egymás ellen harcoló orosz és ukrán katonák, miközben a másik vonalai mögött elesett katonatársaik holttesteit szedték össze. Míg a front sok pontján nem lett semmi az oroszok átlal kezdeményezett húsvéti tűzszünetből, számos más helyen mindez lehetőséget teremtett az ellenségeknek hogy legalább röviden szót váltsanak egymással is.

De mozgások indultak el a nagypolitika szintjén is. Több magyar elemző s hírforrás is ismertette azt a vázlatos tűzszüneti tervet, amelyet az amerikai fél közreműködésével dolgoztak ki Moszkva és Kijev között. A tervezet fontos folyománya volt az a sebtében megszervezett vatikáni találkozónak Trump és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök között, amelyre Ferenc pápa temetése előtt, az ő kívánalmai szellemében, a római Szent Péter Bazilikában két összetolt széken történt egyeztetésben csúcsosodott ki.

Nem sokkal ezután, hétfőn végül a Kreml szóvivője Dmitrij Peszkov is kiállt azzal, május 8., azaz a Szovjetunió náci Németország feletti győzelmének 80. évfordulója alkalmából a teljes ukrajnai fronton 3 napos fegyvernyugvást rendel el. Peszkov szavai szerint ezek után „csak Kijevre várunk”, a teljes tűzszünetet ugyanis nekik is támogatniuk kell.

A bejelentést már egy másik, orosz részről kezdeményezett ,az ortodox húsvét idejére időzített tűzszünet is. Ám erről utólag derült ki, míg a Donyec-medencében nagyjából betartották, addig a front északi részén az orosz és ukrán hadicselekmények is folytatódtak, igaz takaréklángon.

Mindezek a nyilatkozatok azt jelzik, nagyon is komolyan kell venni azt az átmeneti dokumentumot, amelyet  a Trump-féle Fehér Ház köröztetett pár napja a lehetséges ukrajnai tűzszüneti feltételekről – bár maga a tartós tűzszünet még a horizonton sem látszik.

Ahogyan a Reuters által megszerzett anyagot elemezve Bendarzsevszkij Anton elemző összefoglalta, két, különböző dokumentumról van szó, amelyek ugyan számos ponton továbbra sem találkoznak, de alapvetően közeledtek egymáshoz.

Az egyik az orosz-amerikai dokumentum, amelynek hátterében a Kreml és a Fehér Ház megbízottjának, Steve Witkoffnak a tárgyalásai állnak. Ennek főbb pontjai a következők:

• állandó fegyverszünet.
• a két harcoló fél (Oroszország és Ukrajna) azonnal megkezdi a tárgyalásokat az Ukrajnának nyújtandó biztonsági garanciák technikai vonatkozásairól.
• Ukrajna hiteles és tényleges biztonsági garanciákat kap; az európai államok és az erre hajlandó nem európai államok egy speciális csoportja fog garanciavállalóként fellépni.
• Ukrajna nem törekszik NATO-tagságra, de kérheti az EU-tagságot.
• Az USA de jure elismeri a Krím feletti orosz ellenőrzést.
• Az USA de facto elismeri az orosz ellenőrzést Luhanszk, valamint az orosz ellenőrzés alatt álló Zaporizzsjai, Donyecki és Herszon régiók egy része felett.
• Ukrajna visszakapja a harkivi területét.
• Ukrajna visszaszerzi az ellenőrzést a zaporozsjei atomerőmű felett azáltal, hogy az Egyesült Államok ellenőrzi és irányítja azt, és az áramot mindkét irányba, valamint a Kakhovka-gáton keresztül osztják szét.
• Ukrajna akadálytalan átkelést nyer a Dnyeper folyón és ellenőrzést a Kinburn-félsziget felett.
• Az USA és Ukrajna ásványkincsekről szóló megállapodást ír alá.
• Ukrajnát teljes mértékben újjáépítik és anyagilag kárpótolják.
• Az Oroszországgal szemben 2014 óta bevezetett szankciókat feloldják.
• Amerikai-orosz gazdasági együttműködés születik az energetika és más iparágak területén.

Bendarzsevszkij kiemelte, ez a háború elindulása óta született legígéretesebb diplomáciai dokumentum annak lezárását illetően, kiemelve, hogy egyes kérdésekben még a 2022 áprilisában félbeszakadt, isztambuli orosz-ukrán tárgyalásokhoz képest is elmozdulást jelent az orosz álláspont a három évvel ezelőtti szigorúságától. Ahhoz a tervetethez képest a mostani orosz követelések körül kikerült az Ukrajna homályos „nácitlanításáról”, az ukrán hadsereg szigorú, szinte azt ellehetetlenítő korlátozásáról, a nyugati fegyverimport teljes tilalmáról szóló pontok is. Ezenkívül a Witkoff-féle iratból hiányzik az is, hogy Ukrajna ismerje el a Krím-félszigetet az Orosz Föderáció részének, illetve a Donyecki és Luhanszki „népköztársaságok” tőle való függetlenségét is. Ezenkívül 2022-ben az orosz fél még ragaszkodott ahhoz is, hogy állítsák vissza Ukrajnában az orosz nyelv hivatalos státuszát (ami már a Minszk I-es és II-es megállapodások egyik sarokpontja is volt), illetve hogy Ukrajna vonja vissza a nemzetközi bíróságon Oroszország háborús bűneire vonatkozó feljelentéseit is, és szüntesse meg azonnali hatállyal az Oroszország elleni szankciókat.

A keretmegállapodás amerikaiak által nyilvánosságra hozott részletei tehát arra utalnak, Vlagyimir Putyin lassan ugyancsak a háború befagyasztsát, vagy félbehagyását kezdte el tervezgetni, ennek keretében pedig lemondott arról az ambíciójáról, is, hogy mind a négy oroszok által követelt ukrajnai megyét (Donyeck, Luhanszk, Herszon és Zaporizzsja) valóban, teljes egészében követelje Kijevtől. Sőt, látszólag a tárgyalások ott tartanak, hogy az orosz katonák frontvonalát Moszkva hajlandó lenne az Ukrajnának létfontosságú Dnyeper folyó vonaláról is visszavonni, és erre utal az is, hogy a háború alatt végig veszélyes és neuralgikus pontnak számító zaporozsjei nukleáris erőmű ellenőrzését is feladná – itt az merült fel hogy ideiglenesen az erőművet az Egyesült Államok biztosítaná.

A Witkoff-féle tervezethez mintegy csatlakozott a Zelenszkij és a „hajlandók koalícióját” alkotó nyugat-európai országok április 23-án tartott londoni konferenciájának záró dokumentuma, amely – ahogyan azt Bendarzsevszkij ugyancsak idézte, némileg azért eltér a Witkoff-Putyin egyeztetéseken lefektetni kívánt irányelvektől:

•  A biztonsági garanciákat konkretizálnák, úgy, hogy ne legyen semmiféle korlátozás a nyugati csapatok ukrajnai állomásoztatására, tehát Kijev a határok biztosítására is behívhatna brit, vagy akár francia csapatokat,
• az összes oroszellenes szankció 2014-ig, visszamenőleg való visszavonása helyett „a szankciók fokozatos enyhítésére kerül(ne) sor a fenntartható béke elérése után”, amennyiben pedig Oroszország megszegi a békemegállapodás feltételeit, a szankciók automatikusan újra érvénybe lépnek Ukrajna (és az EU) részéről,
• Ukrajna pénzügyi kártérítést kíván a háborúban okozott károkért, ezekhez pedig a befagyasztott, külföldi orosz vagyonból szerezne forrásokat. 

Ezt a Witkoff-jegyzék ilyen formában nem konkretizálja – talán azért sem, mert az összes nyugat-európai ország hatályos törvénykönyve és a nemzetközi pénzügyi normák sem igazán teszik lehetővé befagyasztott magánvagyonok egyszerű elvételét és átcsoportosítását.

A három, megfogalmazott londoni pontból a szakértő szerint is megállapítható, 

az álláspontok a harcoló felek és támogatóik között Ukrajna-kérdésben szinte sohasem álltak még ennyire közel egymáshoz.

Ráadásul – mint az a római találkozójuk után rövidesen nyilvánosságra is került – Trump és Zelenszkij megegyeztek. Lényegében abban, hogy az USA rendelkezhet „Ukrajna ásványkincsei” fölött a háború után – cserébe azért a hadisegélyért, amelyet az amerikaiak előzetesen úgy ígértek oda, hogy azért cserébe Kijevnek semmit sem kell adnia.

Most viszont Trump határozott követelése mégis teljesülni látszik, és az Egyesült Államok lényegében döntő gazdasági és politikai befolyást szerezhet egy, a háború „befagyasztása” utáni Ukrajna területén.

Egyrészről tehát megállapítható, hogy orosz-ukrán vonalon a diplomácia nagy sebességre váltott. Mint ahogy pedig az ilyenkor lenni szokott, számos, korábban Putyin, Trump, vagy Zelenszkij által abszolútnak számító követelést feladtak a vezetők. Ukrán részről ilyen volt az, hogy az összes orosz katona hagyja el Ukrajnát, orosz részről pedig az, hogy Ukrajna kormánya változzon meg, „demilitarizálódjon” és „náciktól mentessé” váljon. Továbbá nagyon világos az is, hogy miközben az ominózus Fehér Házban történt nyílt Zelenszkij-Trump veszekedés alatt úgy tűnt, a bányakincsek teljes kizsákmányolása olyasmi, amit Zelenszkij nem fog Trumpnak engedni és inkább kivárja, amíg a politikai szelek a tengerentúlon éppen neki kedveznek, most mégis kiderült, ebben az ügyben is könnyebb elmozdulást elérni mint azt a politikai vezetők előzetesen hangoztatták. Így például Trump elengedte azt a korábbi követelését is a hírek szerint, hogy visszamenőleg, az ásványmegállapodás előtti segélyeket is kölcsönöknek tekintse, amit vissza kellene fizetni.

Mindez persze nem azt jelenti, hogy Putyin győzelem napi „tűzszüneti” ajánlatával már a béke is elérkezne. A most induló folyamat még a tárgyalások bármely pontján széteshet, és nagy mértékben el is húzódhat – még akkor is, ha a megbeszélések végül eljutnak egy tartós fegyverszüneti tárgyalás állapotába. Ez az a helyzet lenne, ahol pontosan 3 éve, 2022 áprilisának végén tartottunk, igaz Ukrajna és az agresszor oroszok is enyhébb feltételekkel néznének szembe mint akkor.

De mi állhat valójában a gyors enyhülés és közeledés mögött?

Az okok közül a legfontosabbak hadászatiak. Nevezetesen, az orosz-ukrán front diplomáciai eszközökkel való „befagyasztásának” legfontosabb előzménye az, hogy lényegében katonai értelemben ez a front már befagyott.

Minderről egy április 25-i beszédében Valerij Zaluzsnij volt ukrán vezérkari főnök, jelenlegi londoni ukrán nagykövet, aki mostanában Zelenszkij elnök fő ellenlábasa is, már érzékletesen beszámolt:

„Operatív szinten a háború zsákutcába jutott. A mély manőverek vagy a műveleti mélységbe irányuló csapások lehetetlenné váltak, nagyrészt az egyik oldal drónrendszerei és a másik oldal elektonikus hadviselés/légvédelmi rendszerei közötti folyamatos küzdelem miatt. Ennek eredményeképpen a klasszikus támadó műveletek és manőverek nem csak a hatékonyságukat vesztették el….. De a páncélozott járművek, amelyek 1915 óta a támadó hadműveletek gerincét képezik, védtelenné váltak az olcsó drónokkal szemben, ami ma már lehetetlenné teszi használatukat bármilyen harci forgatókönyvben.”

Mindez nem katonai nyelven, nagyjából azt jelenti, hogy akár vannak tűzszüneti tárgyalások, akár nincsenek, a túl sok taposóakna illetve támadó drón miatt az orosz és az ukrán hadseregnek is elérhetetlen cél lett, hogy egy-két településnél többet el tudjanak foglalni. Ezzel együtt három esztendő múltán a gazdasági kimerülés egyre fontosabb tényező mind Kijev, mind Moszkva számára. Így egy költséges és kétséges kimenetelű nyári offenzíva úgy tűnik, immár mindkét fél számára elérhetetlen eszköz.

Amikor pedig a katonai eszközök kimerülnek, irány a tárgyalóasztal, ahol a tábornokokat öltönyös diplomaták váltják fel.

Fontos okai a tűzszüneti készülődésnek továbbá a mindenhol növekvő nemzetközi feszültségek. Míg 2022 elején még egyértelműen Kelet-Európa és Ukrajna tűnt a geopolitikai „lőporos hordónak”, mostanra ebből Ázsiában jó néhány akad. Továbbra is elmérgesedéssel fenyeget Izrael és Irán között a közel-keleti helyzet – annak ellenére, hogy Trump most itt is a tárgyalásos megoldás elérésére tesz erőfeszítéseket.

Új konfliktus-gócpontként pedig máris megjelent a kasmíri terrortámadás nyomában egyre növekvő feszültség két atomhatalom, India és Pakisztán között. Ez  utóbbi gyújtópont mindkét „blokk” részére súlyos kihívást jelent: az Egyesült Államoknak egy ilyen helyzetben ugyanis mindenképpen India mellé kellene állnia – akár aktív, katonai segítséggel is. Eközben Pakisztán rezsimjét energiapolitikai és katonai értelemben is Kína tartja jelenleg egyben, így kérdéses, hogy ha nyílt konfliktusba keveredik az ország a kínaiak – és így az oroszok – fenn tudnák-e tartani katonai erőfeszítéseiket az indiai és ukrajnai fronton is.

Úgy tűnik tehát – a kétfrontos és egyre durvább háború veszélyét ugyan mindkét blokk el akarja kerülni – de az ukrajnai enyhülés sajnos nem a világháborús feszültség végét, csupán kezdetének a végét jelentheti számunkra.