Új ötletként, ünnepélyes nagygyűlésen mutatta be saját konzultációja, a „Nemzet Hangja” végeredményeit a fővárosban Magyar Péter vasárnap. Orbán Viktorról és a Fideszről hosszú-hosszú karrierjük miatt nehéz megmondani, hogy valójában micsodák és kicsodák. Abban viszont az elemzők többnyire megegyeznek, hogy a populista hullám igen korán, 2006-tól éppen velük érkezett meg Magyarországra. Sőt, az embereket direkt módon megkérdező „nemzeti konzultációk” – és még sok minden más – a nemzetközi populista trendekbe is innen kerültek be. De ha Orbánék törték is az utat, a Nemzet Hangja megmutatja, hogy a populizmus 2026-ra mindent ural. Leginkább vegytiszta formája pedig nem az alakváltó Fidesz, hanem a nem szavazókat és a fiatal szavazókat mozgósító Tisza. A kérdés már csak az, hosszú távon mire jó nekünk mindez. A kérdőív és a válaszok tanulságait öt pontban igyekeztük összeszedni.

1. A Tisza-válaszadók többsége igazságtalannak érzi a magyar adórendszert

Mint arra a belpolitikát egy évtizede követő emberek emlékezhetnek is, az Orbán-rezsim ellenzéke nem sokat törődött vagyoni és újraelosztási kérdésekkel, míg maga a Fidesz 2010-es, kétharmados berendezkedésének már a legelején fenekestül forgatta fel az 1990 után bevezetett, nyugat-európai rendszerekre hasonlító adórendszerét. A többkulcsos személyi jövedelemadóból egykulcsos (15%) lett, míg az áfa relatív magas mértékét az új kormányzat megtartotta, így alakult ki a NER alatt már jól megismert féloldalasan, a vásárlások után adóbevételt gyűjtő rendszere.

Az igazságosság és az adórendszer megpiszkálása Orbán kihívói részéről 2017 után kezdődött, amikor Botka László MSZP-s jelölt félbemaradt kampánya szólított fel először arra, hogy „Fizessenek a gazdagok!,” majd Karácsony Gergely előválasztási, miniszterelnök-jelölti programja fogalmazott meg vagyonadó bevezetésével kapcsolatos ötleteket.

Magyar Péter konzultációja most mind a vagyonadó, mind pedig az szja kérdését újra napirendre tette, két kérdéssel:

Egyetért-e Ön azzal, hogy a személyi jövedelemadó (SZJA) egységesen 9%-ra csökkenjen?

és

Egyetért-e Ön azzal, hogy az 5 milliárd forintos vagyon felett extra adófizetési kötelezettség kerüljön megállapításra?

illetve:

Egyetért-e Ön azzal, hogy az állam ne fordíthasson költségvetési forrásokat magán egészségügyi beruházások támogatására és évente minimum 500 milliárd forint extra forrást biztosítson az állami egészségügyi rendszer fejlesztésére?

és

Egyetért-e Ön azzal, hogy a visszaszerzett nemzeti vagyont oktatásra, egészségügyre és vidékfejlesztésére fordítsuk?

A szavazói attitűdöket jól mutatja, hogy miközben szinte minden magyar szakpolitikus vagy technokrata közgazdász évekig ellenezte a teljeskörű, egy bizonyos határérték felett mindenkire kiterjedő vagyonadó összegét, a kérdésben megfogalmazott adónem bevezetésére, és az oktatás, egészségügy, szociális rendszer felé való újraosztására 96-99 százalékos támogatás jött ki.

Ugyanígy, míg az elemzők szerint az alacsonyabb adózás népszerűbb ötlet a szavazók körében, a mostaninál 6 százalékponttal alacsonyabb, egykulcsos szja-t már csak Magyar Péter válaszadóinak 82 százaléka támogatta lelkesen.

Az eltérés első blikkre nem túl nagy, de azért szabad szemmel is látható talán, hogy a Mészáros Lőrincek (és esetleg a Matolcsy Ádámok) adóztatása azért nagyobb sikert aratna, mint a kevesebb adóteher a saját béren.

A 9 százalékos, egykulcsos szja sok baloldalit megriaszthat. A Tisza és Magyar sok ügyben azzal érvel, hogy az Európai Unióhoz mért életszínvonal lehet a cél. A PricewaterhouseCoopers könyvvizsgáló cég gyűjtése szerint viszont ilyen alacsony és egykulcsos adónem inkább az EU-n és Észak-Amerikán kívüli világra jellemző: Koszovóra, Kazahsztánra, a dél-amerikai Paraguayra vagy éppen az Indonéziából kiszakadt Kelet-Timorra. Az európai gazdaságokban ezzel szemben a még az orbáni 15 százaléknál is magasabb adókulcsokat találunk, ideértve Szlovákiát és Lengyelországot is.

Akkor mi értelme mindennek?

Büttl Ferenc közgazdász szerint az egységesen alacsony jövedelemadó támogatásának a vagyonadóval kiegészülve azért kialakul egy értelmezhető logikája is. Egyrészt Orbán Viktor kormánya mostanra annyi és olyan mértékű kedvezményt vezetett be a jövedelemadóra, hogy ha a 9 százalék mindenkire vonatkozna, és az összes ilyen kedvezményt kiváltanák – tehát azokat eltörölnék –, az államkassza nagyjából maradna ugyanazon a bevételi szinten ezt az adónemet illetően, mint ahol most van.

Ezzel kapcsolatban szerinte kérdés, hogy a kedvezmények sorsa egy ilyen kormányprogram esetén mi lenne, de érthető módon mindezt megválaszolni még korai lenne.

Az viszont tény, mondta el a Mércének Büttl, hogy a magyarországi keresetek számszerűen még mindig borzalmasan alacsonyak, tehát abszolút többségben vannak az átlagfizetés mértékét el nem érő jövedelmek az ország kereső népességén belül. Ez nem is egy európai, sokkal inkább „dél-amerikai” helyzet, amelyben egy progresszív, sávos adórendszer kevésbé tudna visszaszedni jövedelemadót onnan, ahol jövedelem is alig mutatkozik.

Éppen erre reagált Orbánék rendszere, amely viszont 2010 után úgy alakult ki, hogy a munkából származó jövedelmet teljesen összemosta a passzív tőkejövedelemmel, mindkettőt ugyanabban a rovatban és 15 százalékkal terhelte meg. Ebben a Tisza ötleteit szerinte akár differenciáltabbnak, az átlagpolgár igazságérzetére jobban reagálónak is lehetne nevezni.

Büttl elmondta azt is, az 5 milliárd és afeletti vagyonok adóztatása bevezetése esetén „javítana” a jelenlegi, egykulcsos rendszeren, és talán többlet bevételeket is elő tudna teremteni.

Az előző, Botka- és Karácsony-féle programokban az ötlet a közgazdász szerint ugyanígy előjött, de akkor mindig voltak liberális  szakértők, közgazdászok, akik a vagyonadó általános jellegét tompítani igyekeztek. Így például egy ízben felmerült, hogy a folyamatos tőkejövedelmet termelő, „valódi nagyvállalkozók” (mint például Csányi Sándor OTP-vezér) esetén a befizetett jövedelemadót le lehessen írni a vagyonadóból, így az csak a Mészáros Lőrinc-féle „nemzeti tőkéseket” érintette volna teljes mértékben.

A Tisza Párt javaslatában ezzel szemben ilyen kivételekről szó sincsen. Akinek van nettó (tehát tehermentes módon) 5 milliárd forint vagyona, az ez után különadót kellene majd fizessen. Közgazdasági értelemben a Magyar Péter-féle javaslat tehát „egyenlősítőbb”, mint az eddigi „baloldali” ötletek voltak. A válaszokból pedig kitűnik: ez az egyenlősítő hangulat a kormányváltást akarók körében is kimutatható.

Mindezzel kapcsolatban persze makacsul tartja magát az a mítosz, hogy „baloldali” lenne. A hagyományos baloldal viszont keveset foglalkozik a vagyon újraelosztásával. A baloldal szerint a fő kérdés az, hogy a keletkezési helyén, a munkahelyen a megtermelt haszon eleve hova jut el: marad-e az azzal dolgozó munkásnál, vagy teljes egészében átkerül a tulajdonosokhoz és a menedzsmenthez. Arról is sok szó esik a balos és így a marxista irodalomban, hogy kik rendelkezzenek ezzel a haszonnal, és kik döntsenek a termelés kérdésében.

A baloldal szerint ebben a munkásoknak, a termelő munkát végzőknek kell dönteniük, ehhez a teljes gazdasági rendszernek, a termelési módnak kell átalakulnia. Amikor viszont az igazságosságot felülről, a vagyonok megadóztatásával próbáljuk elérni, akkor a kapitalizmust mint berendezkedést nem megkérdőjelezzük, hanem éppen megmentjük: egy igazságosabb újraelosztás ugyanis csökkenti az elégedetlenséget, a dühöt, a frusztráltságot, és meghosszabbítja az amúgy egyre kevésbé működő tőkés termelés életciklusát.

Magyar Péter ebben az értelemben a helyén van: ötlete konzervatív és kapitalista. Az már persze sajnálatos, hogy a javaslattal a Nemzet Hangja kissé radikálisabbra sikerült, mint a Magyarországon hagyományosan „baloldalinak” nevezett, technokrata értelmiség ötletei, amelyek ennél rendre elitistábbak voltak.

A már 2022-ben kivezetett KATA adózási formával kapcsolatban ezzel szemben az akkori tüntetéshullám közepette hiába születtek érvényes kritikák és olyan javaslatok, amelyek jobbak is ennél a kényszervállalkozási formánál, a KATA visszavezetése reflexió és elemzés nélkül egyszerűen visszakerült a programba a szavazás által, ami akár elszalasztott lehetőségnek is tekinthető. Magyar Péter csak annyit tett mindehhez hozzá értékelő beszédében, hogy a visszavezetett KATA-nál majd „igyekeznek kiszűrni a visszaéléseket”. Arra még emlékezhetünk, ezekből számos volt.

2. A populizmus az Orbán-ellenes oldalt is bevette Magyarországon

Ez persze nem új jelenség. De míg a Tisza Párt előtt létező ellenzéknél a populizmus inkoherens, trendeket követő ötletelése mindig együtt létezett egy státuszára büszke (és azt őrizgető) értelmiségi holdudvar szakpolitikai javaslataival, addig itt a Tisza vágtat a rónán át. A kérdőívet is jelentős mértékben megszórták a klasszikus populizmus „mi és ők”, „elit a tömeg ellen” hangulatú javaslataival.

Kiemelkedik ezek közül a miniszterelnök kormányzási idejének és fizetésének levágására és az országgyűlési képviselők fizetésének korlátozására vonatkozó kérdések sora:

Egyetért-e Ön azzal, hogy egy miniszterelnök két ciklusig, maximum 8 évig tölthesse be a pozícióját?

Egyetért-e Ön azzal, hogy a miniszterelnök fizetése maximum 2,5 millió forint legyen és az országgyűlési képviselők jövedelme a felére csökkenjen?

Ezekre a kérdésekre egységesen 90 százalék feletti igen válasz érkezett. Nyilván a törzsszavazókra jellemző Orbán-ellenességet is kielégíti, de amúgy

a nyugati politika elmúlt 10-15 éve is arról szólt, hogy a szavazók általában idegenkednek a parlamentarizmustól, és a tőlük elszakadó képviselőket is éppen eleget kritizálták azért, hogy „megélhetésiek”, és „fogalmuk sincs már az egyszerű emberek életéről.”

Ezt a szembeállítást 2010 után közvetlenül még a Fidesz is kihasználta, ők a parlamenti képviselők számának 386-ról 199-re csökkentésével is reagáltak ezekre a kívánalmakra, viszont az egyre-másra sorakozó választási reformok köréből az utóbbi 8-10 évben az ilyen javaslatok már rendre elmaradtak. Most viszont mintha Magyar Péter nem csupán a szavak, de a formális kormányprogram szintjén is szeretné kijelentette, azt, hogy a „nép vs. elit” gondolatnak konkrét cselekvésekben is formát kíván adni. Így tehát, miközben az Orbán fizetésének levágásáról szóló ötlet a régi MSZP-s, DK-s, momentumos törzsgárda átpártoló részének vagy akár a Tiszához elkóborolt Mi Hazánk-szavazóknak is tetszhet, kimutathatóan hasonló követelései vannak a nem szavazó, eddig pártot nem választó válaszadóknak is.

Itt is olyan gondolatról van szó viszont, amit Orbán használt először, még az 1990 utáni és szerinte „posztkommunista” parlament ellen. Tehát ugyanaz a kritika is megfogalmazható ellene: abból ugyanis sohasem származik több demokrácia, ha a képviseleti rendszerben nem több jogot és több hatalmat osztunk el, hanem a parlament erejét akár még tovább is korlátozzuk.

3. Az euroatlanti konszenzus már nem olyan szilárd a Fideszen kívül sem

Sok sajtófigyelmet igazából a Nemzet Hangja körül az Ukrajna EU-tagságát érintő kérdés kapott. Az még ugyanis a 2022-es országgyűlési választáson is megkérdőjelezhetetlen volt, hogy ha Orbán az orosz-kínai irányú közeledést, a Türk Tanácsot és hasonló dolgokat akar, akkor az ellenzékének feltétel nélkül ki kell állnia az euroatlanti szövetség minden terve és ötlete, politikájának minden eleme mellett. Három éve az, hogy ha Orbán Viktor Ukrajnát kritizálja, akkor mi ukrán zászlókat lengetünk, még identitáskérdés volt az ellenzékben.

Most ezzel szemben az látszik, hogy Ukrajna EU-csatlakozása, amelynek ellenzése Orbán Viktor fő kampányjelszavává vált, csak a Tisza-szavazók 58 százalékának a támogatását nyerte el.

A többi válasz 80-90 százalékos arányához mérve ez a többség  kritikusan alacsonynak nevezhető.

Miközben az azért nem feltételezhető, hogy a kérdőíveket kitöltők nem elleneznék alapvetően Orbán Viktor politikáját, sőt, minden bizonnyal a közé a leginkább elkötelezett 1,1 millió Fidesz-ellenes szavazó közé tartoznak, akik már készek voksoláson is ellene szavazni. Ezzel együtt Ukrajna EU-tagsága egy, az ellenzéki elit és megmondóemberek, valamint médiatermékek túlnyomó többsége által egyöntetűen támogatott politikai cél közel 42 százalékukat mégsem érdekelte.

Noha nem tudjuk, ennek mi a pontos oka, feltételezhető az is, hogy a válaszadók a háborús készülődés, fegyverkezés és eszkaláció táptalaját látják az ötletben. Ráadásul Donald Trump amerikai elnök ténykedésével nem csupán itthon, de egész Európában végleg megkérdőjeleződött, tartható-e az elmúlt évtizedeket uraló NATO-konszenzus. Erre utal az is, hogy 2024-es adatok szerint Ukrajnának nemcsak az EU-tagságát, de tagjelölti státuszát sem övezte EU-s tagállami konszenzus: Görögországban és Cipruson hozzánk hasonló arányban utasítják el az ötletet, Csehországban pedig még nálunk is többen.

Mindez a magyarországi ellenzék vezérének arra irányuló, egyértelmű üzenet, hogy első megérzése volt a helyes:

a magyar választók az ebben a tekintetben oroszellenes „héjákkal” szemben a lehető legóvatosabban állnának hozzá a nagyhatalmi táborok politikájához, sőt a táborlogikával szemben is több semlegességre és mérsékeltségre vágynak.

Ez még akkor is így van, ha a Magyarország EU- és NATO-tagságára vonatkozó kérdés közel 100 százalékos támogatást kapott. Maga a kérdés is politikai jellegűnek számíthat, hiszen számos kritikája ellenére azt hivatalosan még Orbán Viktor sem vetette fel soha, hogy bármely szövetségből ki kellene lépnünk. Arra viszont, hogy a tagságunkat mire és hogyan használjuk, a válasz még az ellenzéki táborban is növekvő mértékben az lehet: ne háborús eszkalációra és ne új frontvonalak felhúzására. Ha Magyar Péter a jövőben ezeknek a szavazóknak és az Európai Néppárt fősodrának is meg akarna felelni, az tehát egyre nehezebb lehet, és előbb-utóbb ebben a kérdésben választani kényszerül majd.

4. Autonómia vagy igazságosság? A populizmus nem ad választ

Ha az előző pontokban a populizmus elitellenes és jogkorlátozó jellegét kárhoztattam, akkor azért ehhez hozzá kell tennem itt, hogy ugyanennek a mindenféle ötletet egybegyűjtő hozzáállásnak van pozitív oldala is. Hiszen az aggályt azért itt is kiegyensúlyozza némi jogkiterjesztés, Magyar Péter potenciális szavazói ugyanis több autonómiát, hatalmat és kompetenciát adnának át például az önkormányzatoknak.

Arra a kérdésre, hogy Egyetért-e Ön azzal, hogy az önkormányzatok visszakapják a hatásköreiket, intézményeiket és forrásaikat az oktatás, egészségügy és szociális területen?, a válaszadók 98,2 százaléka igennel válaszolt. Ez azért jelzi: a Fidesz-KDNP elmúlt 15 évben „bürokráciacsökkentés” címen végrehajtott óriási központosításából egyre több embernek van elege, és a 2000-es évek végével ellentétben, ma már több ember adná vissza az iskolákat, kórházakat és szociális intézményeket a választott helyi önkormányzatoknak.

Mindez a képviselő- és parlament-ellenes érzületekkel együtt felveti a kérdést: melyik lesz a valódi irány? Nem az fog-e itt, egy ideális helyzetben, kormányzati pozícióban történni, mint ami történt az Orbán-rendszer elején, nevezetesen: a könnyedén elérhető fizetésmegvágások megvalósulnak, míg az ezernyi akadállyal és buktatóval tarkított önkormányzatiság-reformok fennakadnak, vagy esetleg elsikkadnak megfelelő források híján?

Minderre nem látjuk a választ, csupán a 2015-16 óta divatos  – és immár minden politikai irányzatot elfoglaló – populista magatartás „a kecske is jóllakik, a káposzta is megamarad”-szerű megoldását.

5. Ez az egész elsősorban a választási mozgósításra jó

Sokakban már önmagában az is felmerült Magyar Péter március 15-i, „népszavazásról” szóló bejelentése után, hogy egyáltalán mi értelme átvenni a Fidesz nemzeti konzultációs formáját? Hiszen ne feledjük: az ellenzéki szavazók nem alter-fideszesek, ami a Fidesz-szavazónak mozgósító és lelkesítő lehet, az nekik akár taszítónak is tűnhet.

A Tisza által közölt eredmények választ adnak a miértre is. Radnai Márk, aki sokáig egyfajta pártigazgatói szerepet vitt, vasárnap közölte, a Nemzet Hangja kérdőívet 1 millió 137 ezer 266 ember töltötte ki, „több mint 12 ezer regisztrált önkéntes segítette a munkát, és mind a 3155 magyar településen jelen voltak, összesen 10 399 kitelepüléssel. Összesen 250 ezer munkaórát tettek bele az ügybe, Magyar Péter pedig mind a 106 egyéni választókerületet bejárta.”

Innen nyilván a 12 ezer regisztrált aktivista, a 10 399 kitelepülés és a 3155 település az, ami a kampánynak égbekiáltóan fontos lesz majd – és

nagyjából a jelenlegi Fideszével összemérhető „hadsereget” jelent.

Vessük mindezt össze azzal, amikor 2022-ben, egy héttel a szavazás előtt az Egyesült Ellenzék azzal dicsekedett, a szavazás 30 billegő körzetébe küldenek be vésztartalékokat, illetve azzal: „van 30 kisteherautónk, ami bömbivel hirdeti majd az igazságot.”

Akármilyen mértékben is tűnik elnagyoltnak, demagógnak és „túl orbánosnak” tehát a konzultálgatás, a produkált számok inkább azt mutatják, az ilyesmi manapság minden magát komolyan vevő kampány számára elengedhetetlen eszköz. Jobb, ha megbarátkozunk tehát vele.