Habár Magyar Péter március 15-én kihirdetett 12+1 pontjának túlnyomó többsége valamilyen közszolgáltatással, ellátórendszerrel összefüggő problémára fókuszál, pusztán a kijelölt témák, sőt önmagukban még az eldöntendő kérdésekre adott igen vagy nem válaszok sem visznek minket feltétlenül közelebb annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy a TISZA – gazdasági-újraeolsztási keretben nézve – most akkor „jobboldali” vagy  „baloldali” párt-e. 

Legutóbb mi is csupán annyit jegyeztünk meg: a kevés, ám annál problémásabb geopolitikai dilemma mellett leginkább szociális kérdések (élelmiszer- és gyógyszervásárlás, oktatás, egészségügy, vidékfejlesztés, nyugdíjas SZÉP-kártya, szja-csökkentés) szerepelnek bennük, méghozzá olyan módon megfogalmazva, hogy azoknak ebben a formában sokkal több közük van a hétköznapi emberek hétköznapi tapasztalataihoz, mint az Orbán-kormány számos korábbi nemzeti konzultációjában foglalt legtöbb kérdéskörnek.

A Magyar által meghirdetett kampánytól függetlenül beszélgetett egymással az Új Egyenlőség és a Népszava közös rendezvényén hétfőn – azaz két nappal a TISZA „népszavazásának” kihirdetése után –  Pogátsa Zoltán közgazdász és Tóka Gábor választási szakértő arról, hogy mi készteti a magyarokat arra, hogy elforduljanak az Orbán-modelltől. A beszélgetés sok szempontot érintett azzal kapcsolatban, hogy mi magyarázza a Tisza Párt felemelkedését és a Fidesz népszerűségének (vélt) lassú erodálását. Néhány, Tóka Gábor által megfogalmazott tézis azonban különösen ide kívánkozik, amikor arra vagyunk kíváncsiak, hogy a közszolgáltatások és a jóléti transzferek terén (amelyeknek a Tisza esetében jó keresztmetszetét adja a 12+1 pont) milyen esélyei vannak a kormánypárt kihívójának. 

Ahhoz képest, amit most nyújt az állam, nem nehéz baloldalinak tűnni

A párt ideológiai profiljának felvázolásához Tóka Gábor a ma már nem létező MDF-et említette kiindulási pontként, amelynél kevesebb nacionalizmust, ám több tényleges költési elköteleződést lát a TISZA-ban. Szerinte erre a fajta költekezésre – amely a Magyar-féle konzultációban is benne foglaltatik többek között szja- és áfa-csökkentések formájában – lehetőséget is ad a költségvetés, mert szerinte olyan óriási méretű tételek vannak benne, amelyeket Orbán Viktoron kívül senki más nem akarna finanszírozni ugyanebben a nagyságrendben, konkrétumként említve mások mellett az egyházakat és a sport területét. 

Pogátsa Zoltán felvetette ugyanakkor azt a dilemmát, hogy választási taktikai megfontolásokat is figyelembe véve van-e értelme túl sok gazdasági-jóléti tartalmat keresni a TISZA megnyilvánulásaiban. Hiszen az egyik iskola szerint meg kellene fogalmazni egy részletes programot, a másik szerint azonban addig jó, amíg nem állít sokat, mert ennek a pártnak a népszerűsége az antiorbánista-antikorrupciós közös platform jellegén nyugszik; és abban a pillanatban, hogy konkretizálná az álláspontját bizonyos kérdésekben, megosztóvá válna. 

Ennek a látszólagos ellentmondásnak Tóka szerint létezik feloldása. A választási szakértő úgy véli: nem igaz, hogy csak antikorrupciós és antiorbánista szólamok hangzanának a TISZA-tól. Ehelyett valóban nagyon explicit módon, konkrétumokkal mondják: újra létre kell hozni a magyar államot mint közintézményt. Tehát azokat a közszolgáltatásokat, amelyet az orbáni adminisztráció lerombolt, most újra fel kell építeni.

Pogátsa Zoltán ezen  ponton azt vetette közbe, hogy ez még mindig nem egy baloldali-jobboldali tengelyen elhelyezhető elköteleződés, hiszen azzal, hogy létre kell hozni az állami kapacitásokat, „szerintem a libertariánusokon kívül mindenki egyetértene” – érvelt a közgazdász. Ezt Tóka sem vitatta, mondván, mindez valóban akár egy sima kereszténydemokrata platformnak is profilba vághatna. Azonban szerinte

„a status quo annyira szélsőjobboldali abban a tekintetben, hogy hogyan építi le a közegészségügyet, meg a mindenféle közösségi szolgáltatásokat, hogy ahhoz képest még a TISZA is egy relatíve baloldali platform.”

Az aktuális fogyasztói elégedetlenség nem dönti el a választást

Gyakori toposz a belpolitika és a gazdaság viszonyát illetően, hogy a fogyasztói elégedettségi mutatóknak nagyon erős a korrelációja a politikai változásokkal. Egyszerűbben szólva: ha a szavazók elégedettek a gazdasági helyzettel, akkor nagyobb arányban tartják kormányon a regnáló pártokat, ha viszont bezuhan az elégedettség a gazdasági helyzettel, akkor kormányváltó hangulat van. A tünetek is látszólag adottak: az Orbán-kormányzás alatt még talán sosem volt ennyire nehéz gazdasági helyzet Magyarországon, a TISZA, mint egységes nagy ellenzéki párt megerősödött.

Tóka Gábor ennél bonyolultabbnak látja a helyzetet. A Fidesz támogatottsága szerinte alapvetően attól függ, hogy elhiszik-e a választók azt, hogy a riválisaiknál élhetőbb országot építenek, jobb ajánlatot nyújtanak. A legfontosabb az ő számukra, hogy a kockázatkerülő állampolgároknak – akik a „járt utat nem hagynák el a járatlanért” –  elégséges alternatívaként tudjanak feltűnni. 

Arra is felhívta ugyanakkor a figyelmet, hogy a fogyasztói elégedettség és a kormánypárt támogatottsága között nincs mechanikus összefüggés.

Ezt azzal illusztrálta, hogy 2018 tavaszától kezdve 2022 tavaszáig ez a korreláció számos okból kifolyólag (főként a háborút és a járványt említve) eltűnt.

A Fidesz 2022-es sikerének és 2024-ig tartó tartós népszerűségének titkát Tóka abban látja, hogy olyan sokáig tartott a magyar emberek tapasztalata szerint ez a 2013-tól 2020-ig tartó szerény, de megbízható, kitartó és valódi fogyasztásnövekedés – amelyért a Fidesz kizárólag saját magának tulajdonít kreditet – hogy ez tartós bizalmat teremtett a választókban. Ez a bizalom pedig ”túl tud élni egy-két gazdasági megrázkódtatást”. Nemcsak a múltbeli tapasztalatoknak és érzületeknek van tehát jelentősége, hanem, hogy a jelen és jövő problémáinak megoldását illetően mekkora bizalmi tőkével rendelkeznek. Mindenesetre Tóka Gábor szerint most már odáig jutottunk, hogy a hét év alatt fölépített bizalmi tőkét is „megrágja” a jelen gazdasági bizonytalansága. 

A politológus úgy véli, a TISZA még nem építette föl teljes egészében azt a történetet, hogy a Fidesz gazdasági modellje válságban van, így Orbán rendszere ilyenformán perspektívátlan. Ez a történet arról szól, hogy már nem egyszerűen átmeneti nehézségek vannak, meg bukdácsolás, hanem nincs forgatókönyv a gödörből való kilábalásra.

„Nyilván akik állandóan lógunk az újságokon, azok számára a csapból is az folyik, hogy ellopnak mindent, és abszolút versenyképtelen a Mészáros Lőrinc. […] De szerintem azon a szinten, ahogy a közegészségügyet tematizálták, még nem magyarázták el, hogy az akkumulátorgyárak nem jönnek be mint koncepció, vagy hogy a Paks II. és a Budapest-Belgrád vasút orrán-száján vérzik”.

Tehát abban abban lehet még tartaléka a TISZA-nak, hogy a Fidesz körüli elit gyors gazdagodásáról szélesebb választói körrel hitesse el, hogy ezeket a pénzeket elkölthettük volna gazdaságfejlesztésre vagy szociális problémákra. 

Az osztogatás sem dönt

A beszélgetés során a közönség soraiból vetődött fel az a kérdés, hogy egy a 2022-eshez hasonló, bizonyos csoportoknak szóló jóléti intézkedéscsomag mekkorát dobhat a Fidesz népszerűségén, és az hogyan befolyásolhatja a választás kimenetelét. Mint emlékezetes, akkor a tizenharmadik havi nyugdíj visszaadása, a szülők személyi jövedelem adójának (szja) visszatérítése és a rendőrök, katonák fegyverpénze volt Orbán Viktor utolsó pillanatos kampányeszköze. 

Tóka Gábor nem hiszi, hogy ennyire közvetlen összefüggés lenne az osztogatás és a végső szavazatszám között, itt pedig visszautalt a már fentebb említett, nehéz gazdasági helyzeteket is átvészelő bizalmi tőkére.  

Úgy látja, egy ilyen intézkedéscsomag alkalmával „csak dobálják a pénzt a feneketlen tóba, de nem lesz belőle szavazat”. Ezt azzal támasztotta alá, hogy „2022-ben alig-alig ment föl a Fidesz támogatottsága a kampány során – noha a GDP akárhány százalékát eltapsolta –  pár százalékot ment föl, nem az volt a probléma. A gond az volt, hogy az ellenzék összeroppant a 2021 őszéhez képest”. 

A Fidesz szerinte „saját magát jól lábon lőtte ezzel a költekezéssel”, aminek következményeit máig érzi. Hogy most mennyire fogják megismételni ezt a típusú osztogatást, még nem látjuk. Eddig a jövő kormányok nevében tettek csak ígéretet a két- és háromgyerekes anyáknak ígért személyijövedelemadó-mentességgel. A politológus nem aggódik, hogy egy ilyen költekezés fogja eldönteni a választást: ”Nem hiszem, hogy ez az út a fideszes győzelemhez”.