Míg az ukrán és emigráns orosz újfasiszta szervezetek szabadon működhetnek a háborús Ukrajnában, addig a belbiztonság keményen lecsapott a háborúellenes kommunistákra: Lenin, Marx műveit is elkobozták, és „államellenes tevékenységgel” vádolják őket, mert a háború befejezéséért és forradalomért kampányoltak szórólapokon és Telegram-csatornákon.

Az ukrán belbiztonság, az SZBU által készített képek szerint január 28-án egy Lenin-szobrot, a Szovjetunió büntető törvénykönyvét, a Szovjetunió történetét, Lenin és Marx műveit, valamint a németországi Rosa Luxemburg Alapítvány támogatásával 2017-ben megjelent, az európai radikális baloldalról szóló ukrán kiadványt foglalták le egy csoportnál, melynek tagjait azért tartóztatták le, mert a hatályos ukrán törvényeket megszegve dezertálásra és a sorozásnak való ellenállásra buzdították az ukrán fiatalokat a háború minél előbbi befejezésének érdekében. További „bűntényként” hozták fel a letartóztatottakkal szemben, hogy „illegális kommunista irodalmat” találtak náluk, a dekommunizációs törvények szerint ez is bűncselekménynek számít Ukrajnában jelenleg.

A letartóztatások után publikált fotókon egyes letartóztatott kommunistákon külsérelmi nyomok is látszanak, azt viszont az SZBU nem közölte, hogy fegyveres egységeik ellenállásba ütköztek volna a házkutatások során.

A Negyedik Internacionáléhoz tartozó hírportál, a World Socialist Web Site szerint a letartóztatott munkások és diákok egy ortodox marxista csoporthoz (Ukrajnai Munkásfront) tartoznak, akik az orosz megszállás legelején illegalitásba vonultak, azóta pedig nagyon népes Telegram csatornákon folyamatosan a lenini elveknek megfelelően mind az ukrán, mind az orosz katonákat dezertálásra és a parancsnokaik ellen való lázadásra buzdítják.

Az első világháború idején Vlagyimir Iljics Lenin még maga is illegalitásban meghirdette a „forradalmi defetizmus” téziseit, amely a korabeli, 110 évvel ezelőtti nemzetközi marxizmus egyik fontos alapelvévé vált az imperializmus és a háborúk ellen. A forradalmi defetizmus lényege az, hogy a proletárok egyik nacionalista háborús erőfeszítéshez sem csatlakozhatnak: sem a megtámadott országot, sem pedig az agresszort nem támogathatják semmiféle módon.

Ehelyett a marxistáknak még a legnehezebb körülmények között is, agitációt kell folytatniuk annak érdekében, hogy a proletárok szélesebb rétegei is megértsék, csak a tőkés hadseregek elhagyása, a szolgálat megtagadása és a hatalomban lévő politikai vezetés elleni fellépés, általános munkás- és katonasztrájk vezethet el a háborús helyzet végéhez.

Az elképzelés a kortárs, 1914 utáni nemzetközi baloldal körében nem aratott túl nagy tetszést, számos szocialista inkább a „hazafias” háborúban támogatta országát. A „forradalmi defetizmus” csupán az 1917-es októberi orosz forradalomban és utána vált eltrjedtté, amikor a bolsevikok hatalomra kerültek.

A most letartóztatottakat Ukrajna büntető törvénykönyve 114-1-es cikkelyének megfelelően azzal vádolták meg, hogy nyíltan ellenzik a hadiállapot alatt a mozgósítást levezénylő hivatalos szervek munkáját, ami főbenjáró bűnnek számít. Ennek alapján akár 15 éves börtönbüntetésre is számíthatnak.

Érdekükben egy névtelen Telegram-csatornát is létrehoztak. A Szabadságot Ukrajna Antifasisztáinak! oldalon a bebörtönzöttek segítését névtelen módon szervezik, miközben a nyilvánosság felé információkat is szolgáltatnak helyzetükről.

A Kijevi Városi Ügyészség korábban kiadott tájékoztatása szerint a lefogottak „egy földalatti kommunista szervezkedés tagjai voltak […], akik zavart keltettek az országban hatályban lévő mozgósítás ellen.”

A Telegram-csatornán emellett azt közölték, valójában a lefogottak egy része több Telegram-csatorna adminisztrátorai közül kerül ki, akik az egyre durvább ukrajnai mozgósítás ellen fejezték ki nemtetszésüket, miközben polgári engedetlenségre szólították fel az az által érintetteket. Ezzel a növekvő társadalmi igényre válaszoltak, hiszen az erőszakos mobilizáció számos ukrán városban, faluban a helyiek éles ellenállásába, esetenként nyílt összetűzésekbe is torkollott.

Egy másik orosz-ukrán, marxista Telegram-csoport, a Dialektik a csoportos letartóztatások kapcsán még közölte: az állami belbiztonság különböző nyomda- és stencilgépeket is lefoglalt, ahol ugyancsak a mozgósítás elutasítására buzdító politikai anyagokat nyomtattak ki.

A szórólapok közül számos arra hívta fel az Ukrajnai Fegyveres Erők tagjait, hogy csatlakozzanak a katonák körében szerveződő titkos tanácsokhoz.

Hasonló politikai tevékenységet  – illegális körülmények között – az ukrán marxisták a háború kezdete, sőt, a 2014-es donyecki háború kezdete óta folytatnak. Az, hogy az SZBU és Volodimir Zelenszkij kormánya éppen most szánta rá magát nagyszabású razziákra, jelezheti azt is, hogy az olyan eszmék, amelyeket például az Ukrajnai Munkásfront is képviselt, az utóbbi időben egyre népszerűbbé válhattak a katonák és a munkások körében is.

Korábban, 2024 májusában az ukrán állam lefogta és bebörtönözte Bohdan Szirotjukot is. Ő egy marxista forradalmi szervezet, a Bolsevik-Leninisták Ifjú Gárdája élén szervezkedett -ugyancsak illegálisan, amiért 15 évet kapott. Céljuk az oroszországi, ukrajnai munkások és katonák együttes megszervezése volt, egyik eszközük pedig a területi toborzó irodák elleni aktív politikai kampány. Szirotjuk akkor már mintegy 55 000 olyan politikai bebörtönzötthöz csatlakozott Ukrajnában, akiket „az ellenséggel való kollaboráció” miatt zártak be. Igaz, erre ő és szervezete esetében semmi nem mutat.

Kiemelték, hogy miközben a radikális marxisták állami üldöztetésre számíthatnak – csakúgy, mint a háborús Oroszországban, ahol az egyik legismertebb marxistát, Borisz Kagarlickijt is többször bebörtönözték – őt az oroszországi törvények szerint „terrorizmus” miatt. Eközben viszont Ukrajna területén a különböző neonáci, ultranacionalista eszmékkel szimpatizáló milíciák – mint az Azov regiment vagy a Kárpáti Szics – szabadon, sőt állami támogatással terjeszthetik eszméiket. Ők természetesen a háborút is teljes odaadással támogatják.

A Zelenszkij által továbbra is támogatott háborús erőfeszítéseknek eközben a súlyos veszteségek és az orosz előrenyomulás szakadatlansága miatt egyre kevesebb a támogatója Ukrajnában.

Egy 2024 novemberi reprezentatív Gallup-felmérés, amelyet angol nyelven a Responsible Statecraft oldal közölt, azt találta: az ukránok 52 százaléka támogatta a békés rendezést, azok között pedig, akik ezt támogatnák, a válaszadók körülbelül fele még a területi veszteségeket is elfogadható árnak tartja a békéért.

Eközben Zelenszkij elnök interjúban szögezte le: sem a béketárgyalásokat, sem pedig a háború alatt kiírt választásokat nem támogatja. Legutóbb pedig több olyan oligarchára is szankciókat vetett ki, akik ellene és Petro Porosenkó volt ukrán államfő körül szervezkednek egy új ellenzékben. A szankciók magát Porosenkót, tehát Zelenszkij potenciális kihívóját is érintették.

Február 18-án ezzel szemben az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere és az orosz külügyminiszter az ukrán kormány kizárásával egyeztetett az ukrajnai helyzetről és az amerikai-orosz kapcsolatokról is, a szaúd-arábiai Rijádban. Noha ide Zelenszkij képviselőket akart küldeni, mind az orosz, mind az amerikai fél ragaszkodott hozzá, hogy az egyeztetésre Kijev nélkül kerüljön sor. A tárgyalás után pedig, pénteken Marco Rubio, Donald Trump külügyminisztere kijelentette, a „normalizáció” keretében az Oroszország elleni, amerikai szankciók feloldására is sor kerül majd.