Egy autóipari cég dolgozói tüntettek csütörtök délután a győri ipari parkban, miután a cégvezetés érdemi egyeztetés nélkül döntött a béreikkel és a bónuszaikkal kapcsolatos átalakításokról. A dolgozók többek közt egy molinót feszítettek ki, melyen egy „Kevesebb lett a fizetésem!” és egy „Több lett a fizetésem!” oszlopot írhattak alá jelzésképp a cégvezetésnek – a szignók csak az előbbihez gyűltek tucatjával.

László Zoltánt, a dolgozókat a WKW Hungária Kft. győri telephelyén képviselő Vasas Szakszervezeti Szövetség elnökét kérdeztük, hogyan érintik az egyoldalú döntések a dolgozókat, és mennyire hajlandóak a vállalatok általában az autóipar bukdácsolása idején kiszámítható munkát és bért biztosítani Magyarországon.

A győri dolgozók a legnagyobb problémának azt tartják, hogy a jelenléti bónuszt beépítették az úgynevezett vállalati eredményességi bónuszba egy olyan évben, amelyet a munkáltató már előre veszteségesnek minősített. A jelenléti bónusz intézménye egyébként önmagában is rávilágít, hogy a magyarországi bérezési rendszer mennyire megengedő a dolgozó kizsigerelésében: ez a bónusz általában a betegséget bünteti, vagyis: arra ösztönzi a dolgozókat, hogy betegen is bemenjenek a munkahelyükre. A cégnél egy nap betegség után feleződik a jelenléti bónusz, három nap táppénz után pedig nem jár. A vállalati eredményességi bónusz pedig a vállalat különböző kulcsmutatóiban meghatározott számok teljesülése alapján jár.

„Amikor bértárgyalási szándékkal és béremelési javaslattal álltunk elő, akkor elmondták a vezetők a kollégáinknak, hogy érthetetlen számukra, hogy mit akarnak, miért gondolkoznak bérfejlesztésben a dolgozók egy ilyen évben, ami már látható, hogy veszteséges lesz. Egy veszteséges évben nincs eredményességi bónusz, azt a bónuszt pedig, ami egyébként is méltánytalanul a jelenléthez kötnek, áttették az eredményességhez, tehát tulajdonképpen itt nem lesz bónusz ebben az évben”– mondja László Zoltán.

Ezzel havi 30 ezer forinttól fosztják meg idén a dolgozókat. Bár emelt egy keveset az alapbéren a munkáltató, a szakszervezet szerint az átalakított bónuszrendszerrel kombinálva így is vékonyabb lett a dolgozók pénztárcája. Ráadásul, amikor megkapták az alapbéremelésről szóló szerződésüket, akkor szembesültek vele, hogy abban már mindenkinek egységesen 90 napra emelték a felmondási idejét.

Mivel nagyon nagy a fluktuáció, feltehetőleg így próbálják legalább egy darabig odakötni a céghez a dolgozókat. Ezt azért sérelmezik az érintettek, mert ha valaki felmond, általában menne tovább egy másik munkahelyre – ami ma már nem áll olyan nagy számossággal rendelkezésre –, így 90 nap alatt sokan elvesztik ezt a lehetőséget. Ezt a dolgozók „egyfajta röghöz kötésnek érzik” – mondja a szakszervezet vezetője, hozzátéve: a cégvezetés egyelőre nem adott a szakszervezetnek egyértelmű választ arra, hogy ha valaki nem egyezik bele a 90 napos felmondási időbe, akkor bukja-e a béremelést is.

A felmondási időt alapvetően a Munka törvénykönyve szabályozza, 30 napról indul, és a munkahelyen eltöltött évek alapján növekszik, ha a munkáltató mond fel a dolgozónak. Ha a dolgozó mond fel, főszabály szerint a felmondási idő 30 nap, hacsak nem állapodott meg a munkáltatóval másról. Így az, hogy egy év és húsz év munkaviszony után is egységesen 90 nap legyen a szerződések alapján a felmondási idő, valóban aránytalannak tűnik.

Az egyoldalú döntések az autógyárak számára alumínium, vas és műanyag elemeket gyártó cég közel 500 dolgozóját érintik.

Jó jel ugyanakkor, hogy a németországi HR-vezetés jövő héten találkozni akar a szakszervezettel, és az ennek ellenére ma megtartott nyomásgyakorló demonstrációról sem próbálta lebeszélni az érdekvédőket.

„Ezek az emberek becsületesen dolgozni akarnak, és megélni a szerény jövedelmükből”

– fogalmaz László Zoltán, hozzátéve: nem szeretnének a sztrájkig eljutni, de ha mégis arra kerül a sor, nem félnek tőle. Másfél évvel ezelőtt egyébként egyszer már sztrájkbizottság alakult a WKW győri telephelyén, akkor a cégvezetés egyoldalú béremelést hajtott végre, aminek az összege a dolgozók többségénél még az infláció mértékét sem közelítette meg.

A szakszervezeti vezetőt arról is kérdeztük, általánosságban a győrihez hasonló tendenciákat tapasztal-e a nem a legszebb napjait élő magyarországi autóiparban.

„Már azon is jó ideje mérgelődünk, hogy eleve így alakultak ki a bérstruktúrák. Az iparág eddigi jó teljesítménye miatt nemigen vették észre a dolgozók, hogy mekkora kockázat van ebben. Most már egyre több ilyen van. Drágul az élet, az embereknek zsugorodik a bérük, miközben dolgoznak, és ez nem helyes így.

A különböző munkáltatói szankciók, szabályok nem tisztességesek. Nem partnernek tartja a dolgozót és a szakszervezetet a legtöbb munkáltató – merthogy értjük mi, hogy vállalni kell közösen a jóból is meg a rosszból is, de a jóból nem sok jut az embereknek, viszont amikor gáz van, az első, aki hozzájárul a megnövekedett költségekhez, beletesz a kasszába, az a dolgozó lesz. A túlórákkal továbbra is problémák vannak. Egyes területeken hetente csak három napot dolgoznak, megszűntek a műszakok, csak egy műszakban dolgoznak, megszűnt a műszakpótlék, más területeken túlóráztatják az embereket. A túlóra elrendeléseknél a munka-magánélet egyensúly egyáltalán nincs figyelembe véve, a jogszabályoktól messze eltérő módon rendelik el a túlórákat. Előfordul, hogy fenyegetik azt, aki a harmadik-negyedik szombaton már nem szívesen megy be dolgozni”

– összegzi az autóipari dolgozók helyzetét.