Komoly hullámokat vert a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) hallgatói és oktatói körében, hogy Koós Pál, az egyetem rektora – színesen illusztrálva az alapítványi fenntartás lényegét – a szenátus döntését felülírva döntött az újonnan létrehozott „tudásközpontok” vezetőiről. Az építészhallgatók által összehívott, ámde a közfelháborodás hatására a korábbiakkal szemben az egyetem többi polgára körében is hatalmas érdeklődést kiváltó január 20-i első fórumon az egyetem vezetése csak olajat öntött a tűzre.

Az elégedetlenség pedig láthatóan túlmutat a rendezvényen kibukó kritikákon. A részleteket a MOME hallgatóinak közleményéből, a fórumról készült emlékeztetőből, a MOME HÖK által a hallgatóknak kiküldött és általuk továbbított szenátusi levelezésből és a MOME közleményéből, valamint a szintén modellváltástól fenyegetett Magyar Képzőművészeti Egyetem (MKE) hallgatói önkormányzatának szerdai, tematikus kerekasztalán elhangzottakból ismerhettük meg. 

• A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem alapítványi fenntartásba kerülése után fokozatosan elveszítette döntési jogköreit a szenátus, ezzel párhuzamosan nőttön nő az alapítvány kuratóriumának befolyása.
• Az egyetem polgársága szerint Böszörményi-Nagy Gergely NER-közeli üzletember, az alapítvány kuratóriumának elnöke kézivezérléssel irányítja az intézményt.
• Ezt támasztja alá az is, hogy a rektort a szenátus ellenében nevezte ki a kuratórium.
• Ezt kisvártatva az egyetemi polgárok által nem támogatott, és véleményük szerint átláthatatlanul, bevonásuk nélkül kivitelezett személyi és strukturális változások követték.
• Áll a bál a MOME-n: a hallgatók egyetemi fórumon szembesítették kritikáikkal a vezetést.
• Utóbbiak szerint minden a legnagyobb rendben van.

„Karlinger Manó óraadó tanárként felszólalt, mert nem ért egyet a rektor döntéseivel és a szenátus javaslatának felülbírálásával. A fórum közönsége előtt kijelentette, hogy nem fog itt többet oktatni. Felszólalására a közönség percekig tartó hangos tapssal reagált.”

Ezután mindössze a következő hangzott el a január 20-i fórumon:

„Koós Pál: Jó volt ennyi csillogó szemű hallgatót látni. További felmerülő kérdésekben a [email protected] oldalon elérhető vagyok. Folytatom a rektori fogadóórákat, személyes fogadóórát is meg lehet beszélni”

– olvasható a szokatlan jelenet a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) január 20-i egyetemi fórumáról készült emlékeztető dokumentumban.

Maga a fórum is rendhagyó volt, a tudásközpontok létrehozása és az autoriter vezetői döntések óta ez volt az első alkalom, mikor az egyetem vezetése (Koós Pál rektor, Dr. Aczél Petra kiválósági rektorhelyettes, Érmezei Lili stratégiai és fejlesztési rektorhelyettes, Pozsár Péter Klasszikus Tanulmányok Iskolája iskolavezető, Molnár Péter Jövőtanulmányok Iskolája iskolavezető) kiállt az egyetemi polgárság, vagyis a hallgatók és az oktatók ilyen széles plénuma elé. Kiállásuk célja az volt, hogy az érintettekkel folytatott párbeszéd keretében tisztázzák az intézmény oktatási és szervezeti struktúrájának változása körüli kérdéseket. Lapunkhoz eljutott beszámolók szerint sem a változtatások, sem a rektor és helyettesei nem lettek népszerűbbek a résztvevők körében.

Bevonás, ami nyomokban tartalmaz csak bevonást

„A hallgatók bevonása áll a tavaszi időszak fókuszában” címmel olvasható a MOME honlapján közölt interjúformátumú promóciós anyag – vélhetően a nyilvános kritikáknak elébemenve. Ugyanis az egyetemen véghezvitt személyi és szakmai döntések meghozatala során nemhogy a hallgatókat, de az oktatókat is alig vonta be az egyetem vezetése, akár kifejezetten ellenükben döntöttek. Ennek a folyamatnak az eredménye a „matricaháborúként” elhíresült akciósorozat, amelynek keretében a művészeti egyetem hallgatói szakmájukhoz méltó módon hívják fel a figyelmet az egyetemi autonómia súlyos megcsorbítására.

Az említett fórumon épp azért voltak meglehetősen zabosak az egyetem polgárai, mert a „bevonás” egy kissé későn jutott a vezetőség eszébe, tekintve hogy (mint a linkelt anyagból is kiderül) már rég kidolgozták a „jövő egyeteme” koncepció részleteit. És míg a marketing szerint az új struktúrát „a MOME közösségével közösen álmodták meg”, ezt ennek a bizonyos közösségnek a tagjai határozottan cáfolják.

A botrányt közvetlenül az robbantotta ki, hogy az újonnan létrehozott hét „tudásközpont” vezetője közül a rektor kettőt a szenátus döntése ellenében nevezett ki, hármat pedig visszautasított, és új pályázatokat írt ki helyette. Mindezt bizonyára legális, ámde morálisan sokak által megkérdőjelezhető módon december 23-án hozta nyilvánosságra. Hab a tortán, hogy a pályázatok leadására mindössze 13 nap állt rendelkezésre.

De hogyan írhatja felül a rektor egy tollvonással az egyetem legfőbb döntéshozó szerve, a szenátus döntését és hogyan vált az autonómia a kuratórium kiváltságává?

Röviden: úgy, hogy a hallgatókat, szakszervezetet, tanszékeket, összességében az egyetem valamennyi szervét képviselő szenátus nem az egyetem legfőbb döntéshozó szerve.

Hogy jobban megértsük, érdemes egy kicsit mélyebbre ásni.

A nagy egyetemprivatizációs hullám keretében 2020. augusztus elsején a MOME is alapítványi tulajdonba került. Kisvártatva zárójelbe rakták a demokratikus döntéshozó szerv, a szenátus egyes jogait: a szenátus lépésről lépésre gyakorlatilag elveszítette döntéshozói jogkörét, az alapítványt felügyelő kuratóriummal szemben pedig csupán véleményező szerepbe kényszerült a fontos döntések tekintetében. Ennek fényében nehéz értelmezni az egyetem álláspontját, miszerint a „MOME szenátusa semmiféle jogfosztást nem szenvedett el”, hisz a döntési jog helyett a véleményezési jog éppenhogy a jogkör csorbítását jelenti. Eközben – bár a MOME lapunknak küldött közleményében tagadja – az egyetemi polgárság szerint a kuratórium az évek során egyre nagyobb befolyást szerzett a költségvetési kérdések után a tudományos munka, a kutatások, és az oktatás terén is.

Az egyetemet fokozatosan alakították át, 2022-ben érkezett két új rektorhelyettes, 2023-ban pedig beindult a már korábban is tervezett „jövő egyeteme” projekt előkészítése, amelynek részei az intézetek helyett létrehozott „tudásközpontok” is – ezekre a későbbiekben még kitérünk. A kuratórium 2023. december 19-i döntésével demonstrálta, mennyit ér számára a gyakorlatban az egyetemi demokrácia és autonómia, amikor Koós Pált nevezte ki rektornak. Ezzel szembement a szenátus 2023. november 23-i döntésével, amikor nyílt, alapos és sokfordulós rektorválasztási folyamatot követően abszolút többséggel Vargha Balázst választották meg.

Külön érdekesség, hogy ezen szenátusi ülés jegyzőkönyve a mai napig nem elérhető. Az utolsó elérhető jegyzőkönyv a 2023 október 30-i ülés eseményeit rögzíti – épp a rektorválasztás előtti utolsót.

Koós a szenátus eltérő döntése ellenére pozícióban maradt, és azzal folytatta az autoriter döntéshozási mintát, hogy kinevezte az említett tudásközpontok vezetőit. A január 20-i fórumon is elhangzott, hogy ezzel a rektor csak tovább erodálta az egyetem polgárainak a bizalmát, és ez nem csupán a hallgatókra vonatkozik. Ahogy Vargha Balázs a szenátus levelezőlistáján a rektornak írt és lapunkhoz eljuttatott levelében fogalmazott,

„[a]zt gondolom, az egyetem teljes közösségét joggal érdekli, hova tartunk ezzel az értelmezhetetlen folyamattal, milyen szempontok, szándékok, kompetenciák határozzák meg ezeket a döntéseket, amelyek ilyen mértékben különböznek a többségi akarattól?

Ez bizalmatlanságot szül, amit megmutat a mára általános vélekedés, mely szerint a MOME-n már »a normalitás része a szenátusi döntések semmibevétele« – mint ahogy egy kolléga lakonikusan írja nekem. Miért jó ez a MOME-nak?”

A jövő egyetemének normalitása?

Az egész kinevezősdi a már említett, „jövő egyeteme” fantázianevű projekt keretében zajlik. A vállalati kultúrából ismerős hívószavakkal derekasan megtűzdelt, és az üzleti szemléletre különös hangsúlyt helyező koncepciót / strukturális átalakítást a de facto döntéshozóvá vált kuratórium ösztönözte. Az átalakításban fontos szerepet játszanak a rektor helyettesei is. Közéjük tartozik Dr. Aczél Petra kiválósági rektorhelyettes, aki másokhoz hasonlóan nem a szenátus döntése alapján nyerte el pozícióját, és a MOME-n kívülről érkezik. Megbecsült és nívós oktatói karrierje mellett érdemes megjegyezni, hogy nem művészeti területről érkezik, korábban a Corvinus Kommunikáció és Szociológia Intézetét vezette – és sajtóértesülések szerint többek között épp a nem megfelelő irányú átalakítások miatt távozott korábbi munkahelyéről. Az Eduline-nak nyilatkozó mesterszakos hallgatók azt mondták: úgy tudják, hogy a népszerű egyetemi tanár azért döntött a távozás mellett, mert jövőképe nem egyezik a közben komoly belső átalakításon átesett Corvinuséval. A másik rektorhelyettes, Érmezei Lili „stratéga és szervezetpszichológus, aki széleskörű tapasztalattal rendelkezik stratégiai tanácsadásban, valamint a design leadership (sic!) és a pszichológia területén” – olvasható a MOME honlapján.

A struktúraváltás részleteit a Magyar Képzőművészeti Egyetem (MKE) hallgatói önkormányzatának szerdai kerekasztalán elhangzottakból ismerhettük meg, ahol Gyenge Zsolt, a MOME docense, szakszervezeti tag beszélt az egyetem átalakításának folyamatáról. Ő épp azért hagyta ott a szenátust, mert véleménye szerint kiüresedett az ott folytatott munka, amennyiben a kuratórium csak úgy átnyúlhat a fejük felett.

A modellváltott egyetemeken történteket összehasonlítva látható, hogy a MOME modellváltása nem úgy zajlott le, ahogy anno a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) esetében, ahol robbanásszerűen akarta áttolni az akaratát a kuratórium, de nem is olyan gyorsan, mint a Budapesti Corvinus Egyetemen. A MOME átalakítása hosszas folyamat volt, és mivel már évekkel korábban készültek rá, sőt, maga az egyetemvezetés javasolta, zökkenőmentesebb is volt, mint máshol. Egy forrásunk szerint

az eredmény így ahhoz hasonló, mint mikor a békát szép lassan megfőzik – anélkül, hogy észrevenné.

Ez a folyamat tetőzött 2024 végén. A magyarországi sajtót körbejárta a hír, miszerint évtizedek után megszüntetik a MOME elméleti intézetét – az átalakulás azonban sokkal nagyívűbb: jövő egyeteme néven gyakorlatilag a teljes eddigi egyetemi struktúrát számolják fel.

Megkeresésünkre ezzel kapcsolatban a MOME a következőt írta lapunknak: „A fenntartó végső jóváhagyása előtt, a programot három körben minden részletében jóváhagyta és támogatásáról biztosította az egyetem szenátusa, ellenszavazat nélkül.”

Ez tényszerűen igaz is. Azonban a szenátus munkájára rálátó forrásunk szerint a végszavazás úgy zajlott, hogy a 31 fős szenátusból jelenlévő 25-26 fő közül tíz körüli tag „nem” szavazatként is értelmezhetően tartózkodott – és érdekes módon ezen ülés jegyzőkönyve sem elérhető.

Korábban az Egyetem alatt önállóan működő autonóm intézetek^[1] szervezték az oktatást. Ahogy az egyetem honlapján, valamint a lapunkhoz eljutott dokumentumokból is kiderül, az átstrukturálással úgynevezett „Iskolákat” hoznak létre, ezek rendelkeznek minden, korábban az intézeteket illető oktatásszervezési hatáskörrel. A „Klasszikus Tudás Iskolája” a BA-képzésekért, a „Jövőtanulmányok Iskolája” az MA-képzésekért felel, illetve van az „Új Tudás Iskolája”, amely a fizetős képzésekért felelős. A MOME szervezeti és működési rendje alapján az iskolák közvetlenül a rektor irányítása alá tartozó oktatási szervezeti egységek. Az iskolák vezetőit szenátusi véleményezés után a rektor bízta meg és nevezte ki december 16-án. Emellett létesülnek a már említett tudásközpontok, melyek feladata „a szakmakultúrák ápolása, és a nemzetközi kapcsolatépítés”.

Nem papírral megy!

A tudásközpontok létrehozásának azonban van egy másik aspektusa is. A pályázati kiírás szerint azáltal hogy megszűnik az eddigi struktúra, a vezető pozíciók is megszűnnek, vagyis leváltják az eddigi vezetőket, akiket az adott intézet választott. Elveszik az oktatásirányítást az érintettektől, és ahogy a példa mutatja, a rektor – elvileg pályázásos alapon – önkényesen nevezhet ki külső embereket akár akadémiai vagy nyelvi követelmények nélkül. Koós rektor így fogalmazott egy, a már említett január 8-i szenátusi levelezőlistára küldött levelében, „a MOME mint művészeti egyetem kultúrájában nem példa nélküli, hogy az emberi és szakmai kvalitás fontosabb a papíroknál. Most is van olyan kollégánk, aki felsőfokú végzettség nélkül töltötte be pozícióját a hazai és nemzetközi szinten talán legsikeresebb szakunk egyik vezetőjeként.”

Az persze bizonyos, hogy – mint a rektor is hivatkozott rá – egy adott felsőoktatási oktatónak, vezetőnek akkor is meglehetnek egy egyetemi egység vezetéséhez szükséges kvalitásai, ha adott esetben nem rendelkezik ezt igazoló papírral. Amit viszont úgyszintén érdemes észrevenni, hogy a rektor a szenátus véleményével szemben hozott meg személyi döntéseket – elutasított a szakmai közösség által támogatott vezetőket, és jóváhagyásuk nélkül hozott be újakat.

„A döntésemet ezek és az új működési koncepció, struktúra céljaira és érdekeire figyelve hoztam meg. Olyan információk birtokában, melyekről a Szenátus nem tudhatott (pl.: Nagy István menet közbeni visszalépése)”

– írta a rektor egy január 8-án keltezett levelében. Arra nem tért ki, hogy ha ilyen információk birtokában volt, akkor ezek alapján miért nem kért újabb „véleményezést” a szenátustól.

A fent idézett levéllel is illusztrálható döntési mechanizmus tovább csorbítja az oktatók mozgásterét és, végső soron, tudományos autonómiájukat, miközben az egyetemi struktúra egyre alacsonyabb szintjein is felülről neveznek ki vezetőket.

Szintén fontos aspektusa a jövő egyetemének, hogy a fenti rendszer bevezetésével az interdiszciplinaritást is növelnék. A cél, hogy a különböző szakok hallgatói és oktatói szorosabban működjenek együtt egymással. Bár Koós rektor szerint az átalakítást komoly szakmai munka előzte meg, Horányi Attila Facebook-posztja szerint a koncepció kidolgozása nem volt zökkenőmentes. Eleinte ugyan az oktatók bevonásával, szakmai fókusszal, rengeteg kutatás és különböző egyetemi modellek vizsgálata alapján zajlott a munka, később egyre kaotikusabbá vált – amit a MOME az érintettek tapasztalataival szemben tagadott közleményében.

Az egyetem állításaival szemben a folyamatra rálátó forrásaink szerint decemberig is naponta változtak a tervezett tudásközpontok listái, végül az egyetem felsővezetése egy ponton közölte a szenátussal, hogy milyen struktúrában pályázhatnak a vezetők. Noha a MOME elutasítja a vádat, miszerint a fenntartó beleszól az oktatási struktúrát érintő ügyekbe, az egyetem polgárai és az eddigi tendenciák, valamint Horányi idézett posztja alapján gyanítható, hogy, még ha informálisan is, de hatással lehetett a kuratórium is az átalakítások irányára, miközben formálisan az egyetem vezetése (a rektor és a helyettesek) hoz döntéseket.

Néha nehezen átlátható, és szakmailag megkérdőjelezhető elvek alapján soroltak be tudásközpontokba egyes intézeteket, így hatalmas egyenlőtlenségek alakultak ki: vannak nagyobbak, mint a „forma és anyag” nevű, a korábbi elméleti intézetet is magába foglaló „filozófia és vezetés” nevű, továbbá születtek kisebbek, például a fotó.

„Látni kell, hogy a jövő egyeteme koncepció mögött induláskor egy előremutató szakmai gondolkodás volt. Ezt sikerült az utóbbi időben háttérbe szorítani a problematikus szervezeti átalakulás javára.”

– értékelte összességében az elmúlt hónapokban véghezvitt munkát a korábban idézett Gyenge Zsolt docens.

Üröm az ürömben

Beláthatóan hozott hasznos eredményeket is a modellváltás. Ezek közé tartozik a „Tiéd a holnap” program, amelynek keretében az esélyteremtés jegyében járják az országot, eljutnak hátrányos kistérségekbe, mivel a MOME – ahogy honlapján írja – „feladatának tekinti, hogy esélyt teremtsen hazánk legszegényebb településein élő tehetséges diákoknak is”. Belevágtak továbbá zöldítési programokba – ilyen például a MOME erdő program. A MOME beszámolója szerint – immár változatos fajokkal telepítenek be területeket, mint írják „[a]nnak érdekében, hogy biodiverz és klímaálló legyen az erdő, elegyes örökerdőt telepítenek majd 7 fafajjal.” Tehát azt is el lehet mondani, hogy tanultak a program kezdetén ültetett monoerdők jelentette problémás irányra érkezett kritikából, ami úgyszintén becsülendő. Itt meg lehet még említeni az energiahatékonysági újításokat is, amelyeket a kampusz fejlesztése során alkalmaztak.

Az is komoly „vívmány”, hogy immár az alapítványosodás előtti időszakkal szemben télen olyan, anekdotákban említett eset sem fordul elő, hogy kell lekapcsolni a folyosókon a lámpákat a rezsiszámlák kigazdálkodásához. Differenciáltan tudták emelni továbbá a tanárok fizetését, a legalacsonyabb bérkategóriájú oktatók bérét mintegy megduplázták. A hallgatóknak számos nívós programot tudnak szervezni – külföldi szakmai utakat finanszíroznak, kollégiumi férőhelyek állnak a rászorulók rendelkezésére, több és magasabb ösztöndíjat tudnak biztosítani az állami normatívánál.

Koncepció szintjén ezek létezhetnének az alapítványosodás nélkül is. De nem az alapítványok biztosította pénz nélkül.

És itt van a kutya elásva: úgy nőtt négyszeresére, évi mintegy 8-9 milliárd forintra a MOME költségvetése, hogy közben az autonómiáját és a szakmai kontrollt, a tudományos közösség önigazgatását vették el. Amíg az a csalóka kép élhet bennünk, hogy az alapítványokon keresztül valamiféle piaci finanszírozást szereznek, ennek aránya valójában minimális.

A költségvetés egyes források szerint (a tavalyi beszámolóra nem látni rá) mintegy 90, az egyetem szerint a jövő évi költségvetési tervekhez hasonlóan 80 százaléka továbbra is állami forrásból érkezik, csak immár az egyetemi alapítvány (Moholy-Nagy Művészeti Egyetemért Alapítvány) kontójára. Bár 2028-ra egy kormányzati direktíva alapján – mint egy szakszervezeti fórumon a kuratóriumi elnök elmondta – elvileg 40 százalékra kellene növelni a saját bevételek arányát, ami a jelenlegi arányokat és ezek felskálázhatóságát tekintve ilyen szűk határidővel nehezen elképzelhető.

Magyarán a kormány kiéhezteti az állami egyetemeket, ezen kevés intézmény dolgozói legtöbbször nagyjából éhbérért szolgálják a tudományt.

A kormány pedig elhúzza a mézesmadzagot: lám, ugyanúgy állami pénzből – sokkal több állami pénzből – bizonyos szempontokból sokkal jobban is lehet működni. Mert pénz, az van.

Innen az is látható, hogy, ha a kormány szeretné, akkor anélkül is bőven lenne kerete növelni az oktatásfinanszírozásra szánt összegeket, megkérdőjelezhetetlen hatáskörű, ámde megkérdőjelezhető szakmaiságú szervezeteket telepítene az intézményekre – de miért is szeretné?

Persze a szakmaisággal kapcsolatban érdemes azt is megjegyezni, hogy mindent azért a pénz sem old meg. A hallgatói beszámolók szerint például arra (Magyarországon megszokott módon) alig/nevetséges összegekben kapnak támogatást, amiből finanszírozniuk kellene a szakmai feladataikhoz, gyakorlataikhoz szükséges nyersanyagokat. Ezeket így maguknak kell megvenniük, de sok esetben az eszközpark, infrastruktúra sem felel meg a hallgatók igényeinek.

Így ahhoz, hogy valaki el tudja végezni a kurzusokat, a társadalom jelentős részéhez képest eleve privilegizált helyzet szükséges. Ráadásul, ha innen nézzük, akkor az intézmény állítólagos szociális érzékenységének világgá kürtölését szolgáló Tiéd a holnap program vajmi keveset ér – hisz a célcsoport értelemszerűen még kevésbé lehet képes a kurzusok elvégzéséhez szükséges drága anyagok és eszközök beszerzésére.

Cikkünkben néhány ponton idéztünk a MOME sajtóosztályától kapott válaszokból. Az egyetem közleménye teljes terjedelmében ezen a linken olvasható.